Elismerem, meglehetősen vonzó gondolat, hogy a kertészkedő ember, végigtekintve a veteményesen, gyümölcsösön, gyepen, kebléből feltörő lírai sóhajba foglalva idézze meg Madách Imre örök érvényű sorait „Be van fejezve a nagy mű, igen / A gép forog, az alkotó pihen” (Az ember tragédiája). Nos, hosszú még az út addig, amíg ő, a kertalkotó pihenhet, és a kertgondozás nagy műve ilyenkor, októberben, még egyáltalán nincs befejezve. És mivel a leírni való sok, de a karakter kevés, hagyjuk is az irodalomkodást, és tenyereljünk be a teendők sűrűjébe. A veteményesből már majdnem minden terményt betakarítottunk, ezek legtöbbje üvegkannákból kukucskálja a kamra polcairól mindennapjainkat, vagy a fagyasztó mélyén hibernálva várja a feldolgozást. Ugyanez érvényes a gyümölcsfáink termésére is. És akkor a kamrából, pincéből, a fagyasztó mellől, lépjünk ki (jól felöltözve) a szabadba, és kezdjük számba venni a teendőket.
Ott van ugyebár a gyümölcsös. Jó volna a keresztbe vagy helytelenül növő ágakat lemetszeni, majd a vágás során keletkező sebeket géllel gyógyítani. Ugyancsak tanácsos beiktatni a teendők menüsorába az utolsó, őszi lemosó permetezést, már csak azért is, mert erre alkalmas időt tavasszal sokkal nehezebben találunk. És vegyük figyelembe a gazdaboltosok tanácsát: a permetezést végezzük el a teljes lombhullás előtt, hogy a később lehulló levelek is legyenek fertőtlenítve. Válasszunk a művelethez réz- és kéntartalmú permetszereket, olajos szerekkel csak három-négy évente tanácsos lemosópermetezést végezni.
Menjünk be a ház mögötti fészerbe, ahol a kerti szerszámokat tároljuk, és vessünk egy pillantást az ásóra – igen, az ásóra, főleg ha utolért bennünket a facsemeték ültetésének izomlázzal járó láza. Most van itt az ideje ugyanis a gyümölcsfák és a bogyósok telepítésének is. Addig lehet elültetni a csemetéket, amíg be nem köszöntenek a fagyok, ilyenkor van esélye a telepített csemetéknek meggyökerezni, a növekedés kedvező feltételeit az őszi, késő őszi napsugár tovább növeli. Ássunk legalább egy 60-70 cm mély gödröt, helyezzük bele a faiskolából megvásárolt oltványt, és ne felejtsünk el a gödör aljára egy jó lapát szerves trágyát helyezni némi, talajlakók ellen használatos, növényvédő szerrel keverve. A föld visszahelyezése során figyeljünk arra, hogy az ásás során kiforgatott talaj lehetőleg fordítva kerüljön a gödörbe: az aljára a felszín felső rétegéből származó, a tetejére a mélyebb rétegekből kiemelt föld. És az imigyen elültetett csemete mellé helyezzünk támasztékot, hogy az esetleges erős szél nehogy kidöntse. És persze, öntözzük az olványt.
Mit tegyünk a lehullott falevelekkel? Gereblyézzük össze mindenképpen, de el ne égessük – az égetés amúgy tilos. A legjobb eljárás a levelek komposztálása. Ugyanis a leveleken, ha nem gyűjtsük össze és nem komposztáljuk, nagyon sok kórokozó tud áttelepedni, ami, ugye nem kívánatos dolog. A bajt sokkal könnyebb megelőzni, mint utólag kezelni. A diólevél komposztálásával azonban csak óvatosan. A diólevél allelokemikáliákban gazdag, ami hátrányosan hat a növények fejlődésére, ezért a legtöbben semmiképen nem javasolják a komposztálását. Meglehetősen hosszú idő (9-10 hónap) eltelte után azonban a növényfejlődést gátló anyagok elbomlanak, a diólevélkomposztnak ekkor már semmi kedvezőtlen hatása nem lesz a növényekre.
És ugyebár ott a veteményes is. A termés nagyja már be van takarítva, ilyenkor talán csak a sütőtök kuksol a földön. Amikor elszáradtak az indái, tanácsos fedél alá vinni, mert igaz ugyan, hogy a dércsípte tök az igazi, amennyiben azonban túl hosszú ideig ül a nedves talajon, az nem tesz jót neki. Ha még van zöld paradicsom, szedjük le. Közismert ugyan a paradicsom utóérő képessége, ám ebben az esetben már ne várjuk ugyanarra az ízre, mint a normál körülmények között beért termésnél. Lehet, van még kinn futóbab, ezt is fejtsük le – jó lesz télen sült kolbásszal vagy csülökkel.
Vetni vagy nem vetni: az itt a kérdés. Amennyiben a betakarítás után a mit vessünk még kérdést lezártuk, a dilemma nyilván megoldódik. Ha ellenben lelki szemeink előtt lebeg az a tudat, hogy az őszi vetés sokkal hamarabb terem, akkor a kérdés megkerülhetetlen és további kérdést szül: vessünk, de mit? Hát olyan valamit, ami áttelel és kora tavasszal hajt. Elsősorban ilyen „valamik” a dughagymák (fokhagyma, vörös- és lilahagyma), de őszi vetésre alkalmas az áttelelő saláta, a spenót, a sóska, az adventi kelkáposzta. Ha viszont ezekről lemondunk, akkor a veteményesből is össze kell takarítani a növényi maradványokat, ezeket is a komposztba kell helyezni, és elő kell venni ugyanazt az ásót, amivel kicsit korábban a csemetéket, oltványokat elültettük.
Végül szóljunk azokhoz is, akik a gyümölcsfák és a veteményes mellett még gyepápolással is foglalkoznak – ők október végén még egy utolsó fűnyírással készülhetnek a télre. Most van itt az ideje a gyep szellőztetésének. Nem bonyolult műveletre kell gondolni, egyetlen eszközre van szükség, egy vasvillára. Jó erősen a talajba kell szúrni, majd óvatosan előre és hátra kell mozgatni, így az összegubancolódott szálak szépen kisimulnak, így meggátoljuk a tövek elhalását és a filcesedést is. Egyetlen dolgot kell betartani: a szellőztetést csapadékmentes napon, száraz talajon végezzük.
Még hogy az alkotó pihen...
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
