Mindig elcsodálkozom azon, hogy egy-egy előadó játéka mennyire tükrözi saját személyiségét. Kevésbé ismert (énekes vagy hangszeres) előadót hallgatva rendszerint megpróbálom „kitalálni”, milyen ember lehet a művész.
Müller Márta esetében a játékmód és a személyiség tökéletes szimbiózisát figyelhettem meg már évekkel ezelőtt, amikor talán még zeneakadémiai hallgatóként lépett fel egy nyári hangversenyen. Akkor meglepett alapossága, játékában a legapróbb technikai részletek kidolgozottsága, most pedig örömmel nyugtáztam, hogy előadásmódjának ezen jellemzői megmaradtak. Muzikális, a zenei dinamikai árnyalatok kotta- és stílus hű interpretációja áthatotta előadását. Magabiztossága nem hivalkodó, de biztonságot nyújt hallgatóságának. Játékának finomsága utal arra, hogy nem marcona férfi szólaltatja meg a hangszerek királynőjét, hanem elragadóan bájos hölgy. Ez pedig nem hátrány, sőt…
Müller Márta személyiségének és játékának előnye a kiegyensúlyozottság. Szerénysége és objektivitása révén fel tudja mérni, mire képes és milyen darabok előadásával tud leginkább örömet szerezni közönségének – ennek az örömszerzésnek pedig szerdai koncertjén is maximálisan eleget tett.
