A június 30-i koncert műsorfüzetéből kiderült, hogy mennyire sokoldalú zenész a meghívott, hiszen nemcsak orgonaművész, de ritka hanggal is rendelkezik: kontratenor. Ez irányú tevékenységét szólólemez is őrzi. És ha még ez sem lenne elég: karnagy, zenei táborszervező, tanár. Zenei tehetségét Kodály-alkotói ösztöndíjjal és Fischer Annie-ösztöndíjjal jutalmazták az elmúlt években.
Kolozsvári fellépésének többféle zenei stílusát Kővári Péter kiegyensúlyozott, elegáns és muzikális előadásmódja foglalta egységbe. Már az első műben érződött, hogy tapasztalt előadó, aki otthonosan mozog a barokk zene világában.
D. Buxtehude és J. S. Bach-művei az orgonisták alaprepertoárjához tartoznak. A barokk alkotásokra jellemző fenségesség mellett alapos hangszertechnikát feltételeznek, olyat, amelyet Kővári Péter birtokolt. C. Franck A-dúr Fantáziája is a népszerű és mutatós művek közé tartozik. Szerintem ez a Franck-mű nevezhető a koncert csúcspontjának, mind ami a hangszertechnikai buktatókat, mind ami a zenei dinamikai megvalósításokat illeti.
Emlékezetem szerint Sigfrid Karg-Elert (1877–1933) német zeneszerző műveit még nem volt alkalmam meghallgatni. Épp ezért érdeklődéssel fordultam ezekhez az alkotásokhoz, amelyekre a posztromantika áradó gazdag dallamvilága volt a jellemző.
Jó érzés volt újra a Farkas utcai református templomban orgonakoncerten lenni, de örömömön csorba esett. Többször említettem rosszallóan írásaimban, milyen rossz érzés, amikor egy-egy hangversenyen megszólalnak a mobiltelefonok. Sajnos a koncert vége fele két mobiltelefon csörgése zavarta meg elsősorban a külföldi előadót, másodsorban pedig a közönséget. Vajon soha nem szabadulunk meg a komolyzene-koncerteken, előadásokon felharsanó mobilhangoktól?
(Borítókép: Kővári Péter tapasztalt előadó, aki otthonosan mozog a barokk zene világában)