Orbanék a jelek szerint nem elégednek meg a helyhatósági választások szabályainak módosításával, hanem a parlamenti választásba is belenyúlnak. Sajtóhírek szerint sürgősségi kormányrendelettel országos listát akarnak bevezetni, felszámolják a megyei listás választási rendszert, s ezzel megszüntetik a megyei törvényhozók elszámoltathatóságát a választók által. Emellett megkétszerezik a külföldi szavazókörzetben mandátumot nyerő képviselők és szenátorok számát, a pótlistán való szavazást lehetővé teszik bárhol és bármilyen körülmények között, a diaszpórában élők pedig három napig szavazhatnának, ahogy történt a legutóbbi elnökválasztáson.
A pótlistás szavazás korlátlan kiterjesztését ugyanazok az ellenzéki liberálisok elátkozták nemrég, és a szociáldemokratákat csalással vádolták, amikor ez utóbbiaknak ilyen terveik voltak, hiszen a korlátlan pótlistás szavazás felerősíti az úgynevezett választási turizmus jelenséget, amely annyira elterjedt mifelénk. A liberálisoknak azonban ami nem volt jó ellenzékben, természetesen kormányon már elfogadható, főleg, ha ők szervezhetik a parlamenti választást.
Szédületes volt hallani azt is, ahogyan Orban elhárította az újságírók részletekre vonatkozó kérdéseit arra hivatkozva, hogy még nem ismeri a sürgősségi kormányrendelet végleges változatát, és közölte, hogy a részéleteket a kormány csak annak elfogadása után fogja közölni. Vagyis amikor a jogszabály már hatályba lépett és keveset lehet tenni azért, hogy megakadályozható legyen az alkalmazása. A liberálisok sokszor a PSD szemére vetették – joggal - a transzparencia hiányát, amit viszont most úgy csúfolnak meg, ahogyan még a PSD sem merte megtenni. A liberálisok ezekkel a hirtelen és radikális választójogi módosításokkal példátlan módon megcsúfolják a demokráciát és olyan antidemokratikus intézkedésekre vetemednek, amiről az oly sokat szidott szociáldemokraták még álmodni sem mertek. Jelzésértékű, hogy tegnap már a kormánypárti televíziókban is hallani lehetett kritikákat, amelyek éppen ezt a transzparenciahiányt vetették a kormány szemére, illetve azt az álságosságot, ahogyan ellenzékben hasonló eljárások miatt harsányan kritizálták ellenfeleiket.
Az igazságszolgáltatás területén is folytatja ámokfutását az Orban-kormány, hiszen Cătălin Predoiu igazságügyi miniszter a magisztrátusok büntetőjogi vizsgálatára hivatott speciális ügyészség felszámolásáról szóló törvénytervezetben olyan „törvényfeletti” személyekké emelné a magisztrátusokat, ami ellen a liberálisok ellenzékben mindig tiltakoztak. Predoiu azt akarja, hogy a magisztrátusok, vagyis a bírák és ügyészek ellen csak akkor lehessen büntetőjogi eljárást indítani, ha abba beleegyezik a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM), illetve a legfőbb ügyész. Ismerős ez a képlet, hiszen a kormánytag törvényhozók esetében is létezik ez a szűrő, amit a liberálisok nagy szenvedéllyel bíráltak, amikor ellenzékben voltak és választási érdekeik ezt megkövetelték.
Predoiu javaslatát a magisztrátusok szakmai szervezetei is bírálták, hiszen megteremtené a törvény feletti bírát és ügyészt, vagyis olyan teljhatalmat és védelmet kapnak az érintettek, ami a halandók fölé emelné őket. Ez a mélységesen alkotmányellenes rendelkezés arra hivatott, hogy teljhatalommal felruházza a CSM-t, amely állam az államban elv szerint működhetne. Predoiu akarata nem tudni, ha teljesül, de azt tudjuk az igazságügyi miniszterről, hogy alkotmányjogból már sokszor megbukott, hiszen az új polgári és büntető törvénykönyveket, valamint az eljárási törvénykönyveket az ő minisztersége alatt alkották meg, amelyek aztán sokszor elbukták az alkotmányosság próbáját. Predoiu silány munkája miatt keletkezett az a nagy felfordulás az igazságszolgáltatásban, amely az elmúlt öt évben áthatotta a rendszert, és amiért újból és újból módosítani kellett az igazságszolgáltatási törvényeket.
Nem csoda, hogy a törvények nem világosak és átgondolatlanok, hiszen mindenki erőből politizál, gyorsan, sürgősségi rendelettel akarja elfogadni az általa preferált szabályozásokat, amelyek hatalmuk bebetonozását eredményezheti. A PNL sokadszorra újból bizonyította, hogy ő sem jobb a deákné vásznánál, mi több, még annál is rosszabb tud lenni, ha elbizakodik és megrészegedik a közvélemény-kutatások adatsoraitól.
