Kívül-belül megszépült a 150 éves romos épület
KISS GÁBOR
Kis közösségekben is maradt még erő, erről tett tanúbizonyságot a hétvégén az alig hatvan lelket számláló kérői református közösség. Egy tető nélkül maradt, százötven éves templomot sikerült támogatók segítségével felújítaniuk, ezért gyűltek össze szeptember harmadikán hálaadó istentiszteletre, amelyen Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a Márk 1,40-44 alapján hirdette az igét. Prédikációjában a püspök a leprás meggyógyításának története alapján rámutatott: amikor egy család, gyülekezet vagy nemzet megbetegszik, hajlamos elkeseredni, azonban Istentől lehet segítséget kérni, ahogyan a leprás is segítséget kért Jézustól. Az isteni segítségbe vetett hit képes megtartani egy közösséget. Ötszáz év bizonyítja, hogy bármilyen támadást képes az egyház legyőzni, ez a százötven éves templom is azt bizonyítja, hogy Isten képes megtartani bennünket. A kérői gyülekezetben történt zavargásokra utalva a püspök kijelentette: az ige azt üzeni, hogy ha akarjuk, akkor rendezhetjük a kapcsolatunkat Istennel, a közösséggel. Krisztus kinyújtott kezét elfogadva sikerült a templomot felújítani, ez a templom pedig ékes bizonyítéka annak, hogy Krisztus akarata ellen nem győzhet a gonosz hatalma. Krisztusról azonban nemcsak elméletben kell, a templom falai között gondolkodni, hanem megváltott, megtisztított életünkről kell tanúbizonyságot tennünk az élet számos területén, ahogyan azt a meggyógyult leprás is tette.
Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperesének ágendai szolgálata után a zsúfolásig telt templomban az úrvacsora sákramentumát is kiosztották. Szilágyi Róbert lelkipásztor köszöntő beszédében elmondta: kilenc évvel ezelőtt kérte meg az egyházmegye akkori esperese, Gudor Lajos, hogy vállalja el a beszolgálást, amelyet azóta is végez. A gyülekezet előző lelkipásztora nagyméretű templom átalakításba kezdett, amely azonban félbe maradt, négy évig ilyen körülmények között – ablakok, ajtók, fűtés nélkül – tartották a templomban az istentiszteleteket. A lelkipásztor beszámolója szerint gerendákon, szarufákon, deszkákon ültek az alkalmakon, a hideg idő beálltával családi házakban gyűltek össze, öt évvel ezelőtt pedig elkezdték a hajlék felújítását.
Szilágyi Róbert kiemelte, a támogatások mellett a kérőiek is jelentős összeggel támogatták a templom felújítását, volt olyan család, aki a villanyszerelést fizette ki, volt, aki a szószéket, és a pompás faragott szószékkoronát állta, vagy éppen a karzatba vezető lépcsőt készítette el. Ugyancsak dicséretre méltó a közmunka, amivel a gyülekezeti tagok hozzájárultak a felújításhoz. A kis gyülekezet igyekvéseit többen is támogatták, a legnagyobb segítséget az Erdélyi Református Egyházkerület nyújtotta, de több gyülekezet is meghallotta a segítségért kiáltó szavakat, így a Kolozsvár Felsővárosi, a Kolozsvár Tóközi, Kolozsvár Bulgária Telepi, szamosújvári, magyarnemegyei, dési és búzai református rgyházközségek is támogatták anyagilag a templom felújítását. A lelkipásztor kiemelte a támogató gyülekezetek sorából a Szentmargita-Lonka gyülekezetét, amely, miután 2012-ben új templomot épített, a templomszenteléskor összegyűlt perselypénzt a kérői gyülekezetnek adományozta. A templom felújításához a Dési Református Egyházmegye, Szamosújvár önkormányzata és a Kolozs Megyei Tanács is hozzájárult, valamint a helyi ortodox közösség is támogatta anyagilag.
Szilágyi Róbert kijelentette: Isten Kérőben megtanított a kevésből élni, a kevéssel gazdálkodni, hiszen ő ebből a kevésből is nagy dolgokat tud véghezvinni.
(A fotók a szerző felvételei)
