Disznófősajt mint életcél
Volt persze más is, Tóbiás és Kelemen is kolozsvári, meg Irgum-Burgum Benedek is, aki Bársonyfülű Borbálába szerelmes, és levágja a kliens fülét, de Rongy Elek tán a legnagyszerűbb Veress Zoltán alakjai közül, Makkon Hízott Nagy Maca fia, Doktor Bendős Báznai tanítványa, aki bármennyire is kéri szegény anyja, hogy „légy belátó, jó gyerek”, ő mégis mer nagyot álmodni, és „Disznófősajt avagy semmi!”, visítja, és aki köveket tesz a zsebébe, hogy menjen át a felvételin, mert egyébként nyeszlett malac, ekkora disznóság láttán a bizottság tehetetlenül átengedi. A mindenkori karrieristákat kamasz koromban tanultam meg Stendhal, Balzac és Dickens révén, de Veress Zoltánnak köszönhetően már gyermekként sejtettem ezt-azt.
Assisi Szent Bretter
„Géza ezt úgy írná: »Egek! / azt gondoltam, délután átmegyek / Bretter Gyurihoz« / át is mentem / egy lefele fordított sírkerten / s rátaláltam. Felöltőben, fa alatt / kuporgott, körülötte egy csapat / varjú, tanítvány, kolduló barát, / mind egyetlen s igaz. Gyurin a kabát / olyan bő volt, hogy sírni kellett. / Gazsi most ott állt Guszti mellett, / hátrább haragos Sándorok.”
Ez a PaterNoster című Balla Zsófia-versből való, mely 1980-ban jelent meg a Második személy című kötetben a Kriterionnál. Később, 1995-ben a jelenkoros Ahogyan élszben módosult, bizonyos személynevek kimaradtak, Bretter azonban benne maradt. Nem csoda: az egyik legérdekesebb és legeredetibb személyiség lehetett, aki élt a földön, nem mellesleg egy egész nemzedék mestere, Molnár Gusztávtól (Guszti) Tamás Gáspár Miklóson át (Gazsi) Szilágyi N. Sándorig és Egyed Péterig sokak ihletője. Már életében legenda, aki nagyon is alkalmas arra, hogy átmenjen az irodalomba, és akár Assisi Szent Ferenccé váljon.
