Kismenők, 3AD, musical, színház Jenei Debivel: tervben van egy kislemez is

Kismenők, 3AD, musical, színház Jenei Debivel: tervben van egy kislemez is
Kislánykorától énekel, amikor még csak nevettek rajta. Mindig akarta ezt a zenélésdolgot, aztán lassan összeállt a kép, lett gitártanulás, énekóra. Szinte kislány volt még akkor is, amikor több ezer hang közül a legjobb tíz közé került Budapesten a Kismenőkben. Itthon folytatta: lett egy banda, a 3AD, képességvizsga után musicalek az Apáczai-líceum kórusával, szerep a magyar színház zenés darabjában. Zenéltek már az Anna and the Barbies előtt, legutóbb a Kistehénnek voltak az előzenekara. Debi tegnap este a ZUG-ban is játszott, a Váróterem új előadásában. Közben iskolás, egy hétköznapi tizenegyedikes.

SZERZŐ: KRASZNAI CSONGOR

Mióta foglalkozol énekléssel?

– Már kiskoromban nagyon szerettem énekelni, de az osztályban mindig kinevettek, nem látták, hogy ebből bármi is lehet. Ötödik osztályban jutottam oda, hogy végre elmehettem gitárórákra, amit a suliban tartottak. Ott a tanárnő mondta, hogy nagyon erős hangom van, mindig kihallatszik a többiek közül. Hetedikben egy osztálytársnőm elráncigált énekórákra. Később versenyekre is jártam. Ott elmondták, hogy min javítsak, és igazából így kezdődött minden. Nagyon sokat gyakoroltam, mert tényleg rég szerettem volna énekelni, de nem igazán láttak rá a szüleim sem esélyt, meg úgy általában senki, még én se annyira, hogy ebből bármi legyen.

Milyenek voltak ezek az énekórák?

– Több fajtája van. Van, ahol a tanár csak egy diákkal foglalkozik, vele gyakorol két órán keresztül. Én a gyerekpalotába jártam, ahol nagyon sokan voltunk. Mindenki együtt melegített, utána sorra mentünk egy dallal. Volt egy dal, amit te énekeltél és próbáltál, a tanár ennek alapján mutatott rá a hibákra, és hogy min kéne javítanunk. Olyan is volt, hogy hangszerrel kísérhetted magad. Nagyjából ebből állt, mert nem volt sok idő, sokan voltunk.

Rózsaszínt nem!

Mi az oka annak, hogy ilyen szoros kapcsolatot ápolsz a zenével?

– Ööö... őszintén nem tudom. Kiskoromban mindig néztem a Disney Chanelt, ahol énekeltek az emberek. Néztem, hogy milyen vagány, hogy híresek. Igazából ez vonzott inkább ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzak, és mindig mondtam, hogy akkor én is kipróbálom, én is híres énekes meg színész leszek.

A pályafutásod során mi az, amire a legbüszkébb vagy?

– Akármennyire is kettős érzéseket hagyott bennem a TV2 és a Kismenők, valamilyen szinten ez a legnagyobb büszkeségem, mert amikor jelentkeztünk, akkor 2700-an voltunk, és abból bekerültem az első 10-be, persze az élő adásba is. Nekem ez így óriási élmény, amikor mindenki szaladgál körülötted, a hajadat csinálják és sminkelnek. Sajnos az öltözködésbe nem volt beleszólásunk, de azt kikötöttem, hogy rózsaszínt nem veszek fel. Az a tehetségkutató műsor nagy eredmény volt, azóta sem értem el ilyesmit. Ez az, amire a legbüszkébb vagyok. Amit még esetleg említenék, hogy előzenekara voltunk Pásztor Annákénak a Form Space-ben, ez is nagy teljesítmény.

Fiúszerepben, musicalekben

Szerepeltél már a Hairben, a Légy jó mindhaláligban, és nemsokára jön a Rómeó és Júlia. Hogyan jött a musicalben való szereplés?

– Az egész úgy jött, hogy amikor lejárt a TV2-s dolog nyolcadikban, május végén, rá egy hónapra képességvizsgáztam. Mindenképp az Apáczai-líceumba szerettem volna bejutni, sikerült is. Valahogy Szabadi Ildikó zenetanárnővel egy beszélgetésbe keveredtem, ő kérdezte, hogy szeretnék-e vállalni egy szerepet a Hairben. Jóformán már minden megvolt, amire odakerültem, szóval csak belepottyantam az egészbe. Az augusztusi előadásban csak a tánckarban voltam, utána már szólista szerepet kaptam. Ezután turnéra is mentünk az előadással. Persze a tanárok szekáltak, hogy még nem is vagyok apáczais, és máris bekerültem, hogy ez nem becsületes másokkal szemben, ennek ellenére folytattam. Kilencedikben jött a Kolozsvári Magyar Színházban a Légy jó mindhalálig szereplőválogató. Amikor bejutottam, szóltak, hogy fiúszerepet kell játszani, mondjuk a felhívásban is oda volt írva, hogy főként fiúkat várnak, de lányok is mehettek. A baráti körömmel szerencsére mind kaptunk szerepet, nagyon vagány és érdekes érzés volt fiút játszani. Ez már a harmadik évad, hogy játsszuk, még mindig telt házzal.

A Rómeó és Júliából meg lehet tudni rólad valamit? Mi lesz a szereped?

– Eddig úgy tűnik, hogy Capuletné leszek. A Mozart musicalt kihagytam, mivel úgy éreztem, hogy azzal együtt már túl sok mindent vállaltam volna, úgy éreztem, szünetre van szükségem. Valamilyen szinten megbántam, mivel ott volt az egész társaság, kimaradtam rengeteg történésből és poénból. Most a Rómeó és Júliánál azt mondtam, hogy oké, megpróbálom. Megnéztem YouTube-on a budapesti előadást, de remélem, hogy jelentősen más lesz a mienk. Nem azért, mert az rossz lenne, csak úgy érzem, tudunk pozitív változtatást végezni rajta. Eddig nagyon tetszik.