Mit mesél a karácsonyfa?

A karácsonyi díszek nem csupán látványos elemei az ünnepnek, hanem is történeteket mesélnek
Karácsonyra készülve minden évben feldíszítjük a házat olyan díszekkel, amelyek tipikusan ehhez az ünnephez kötődnek. De miért kezdtük el ezeket a díszeket használni és hogyan váltak ennyire meghatározó tényezővé? Honnan erednek ezek a díszítési hagyományok, és milyen történetük van? Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

GYŐRGYIKE NOÉMI CSILLA

Kezdjük a karácsonyfával, végül is ez az ünnep legikonikusabb eleme. A karácsonyfa hagyománya egészen a középkorig vezethető vissza, amikor fiatal, örökzöld fenyőt vágtak ki, amely az élet feláldozását, ezáltal Jézust jelképezte. A manapság is ismert hagyományos karácsonyfát először Németországban állították, és dióval, almával, valamint gyertyával díszítették. Ez a szokás világszinten Viktória angol királynő uralkodása alatt terjedt el. A fenyő önmagában az örök életet jelképezi, annak háromszögű alakja pedig a Szentháromságot, a fa teteje a mennyország felé mutat.

A karácsonyfát díszítő gömbök is Németországból erednek, az első gömböket Hans Greiner üvegfúvó mester készítette. Vélhetően azért kezdett el üvegdíszeket készíteni, mert nem tudta megengedni magának a gyümölcsöket, amelyekkel a fáját díszíthette volna, ezért elhatározta, hogy elkészíti azokat üvegből. Hamar népszerűvé váltak a mester alkotásai, az üzletek is meglátták bennük a potenciált, és felkérték Hans Greinert, hogy kezdjen el eladásra díszeket gyártani. Az üveggömbök használata nemsokára az egész világon elterjedt.

Másik kihagyhatatlan elem az angyalhaj. Ezt a díszítést régen csak a gazdag emberek engedhették meg maguknak, mert akkor még ezüstből készült. Ezt a színes, fényes díszítést azóta megfizethetőbb anyagokból gyártják, azonban sok helyen már nem kelendő. Helyét felváltotta az égősor, amely a csúcsdísszel együtt szépen megalapozza a karácsonyfa szentimentális értékét. Az égők a gyertyákat helyettesítik, a gyertyafény a csillagokat, amelyek a reményt szimbolizálják. A csillag a fa tetején pedig a betlehemi csillagra utal, amely ugyanúgy vezeti az ünnepbe a szívünket, ahogyan a pásztorokat és a bölcseket vezette Jézushoz.

Az ünnepi várakozás egyik szimbóluma, a kicsit kisebb ágból kanyarított adventi koszorú, Isten örökkévaló szeretetét jelképezi az örökzöld ágak és a koszorú kerek formája miatt. A reményt és az életet is szimbolizálja, a koszorún levő gyertyák a boldogságra és az ünneppel érkező fényre utalnak. A négy gyertya a hitet, a reményt, az örömöt és a szeretetet jelképezi.

A karácsonyi díszek sorából nem maradhat ki a mikulásvirág sem, amely december elején szinte minden áruház polcaira felkerül, és mára az ünnepi dekoráció népszerű elemévé vált. A mikulásvirág eredetileg Mexikó déli részéről származik, ahol a szent éjszaka virágjaként emlegetik. A legenda szerint az egyik kislány a karácsonyi misére a kis Jézusnak nem tudott mást ajándékba vinni, csak egyszerű csokor füvet. Azonban amikor azt a betlehemi jászol elé helyezte, a fű vörös, csillag alakú virággá változott, csodás látványával pedig a szeretet tisztaságát hirdette. Így vált a mikulásvirág a karácsony szimbólumává, amely mára az ünnepi asztalok és otthonok díszéül szolgál világszerte.

A karácsonyi díszek nem csupán látványos elemei az ünnepnek, hanem történeteket mesélnek, hagyományokat őriznek és értékeket közvetítenek. A fények, színek és formák mögött ott rejtőzik a hit, a remény és a szeretet üzenete, amely karácsony estéjén az embereket újra és újra összehozza.