Lazítani csak a háztartás vagy az alvás rovására lehet?
Nem hozott túl sok meglepetést ez a felmérés, hiszen ha környezetünkben körülnézünk, nincsenek illúzióink azzal kapcsolatban, többnyire kinek a dolga a gyereknevelés és háztartásvezetés Romániában. Ennek oka nem feltétlenül az, hogy a társadalom ragaszkodna a hagyományos nemi szerepekhez, sokszor a munkahelyi kötelezettségek lehetetlenítik el, hogy a takarítással, főzéssel „megvárjuk” a társunkat. Bár olyan férfi is akad, aki a falu kocsmájában vagy a fotelből rendeli a kortyolnivalót, mialatt felesége keze alatt ég a munka, gyakran sokkal inkább az a helyzet, hogy a férj nincs is otthon, túlórázik, másodállást vállal.
A munka és a magánélet közötti egyensúly fogalma viszonylag új keletű mifelénk, s bár ennek megteremtése nem kizárólag a dolgozó feladata, a cégek többségét egyáltalán nem foglalkoztatja, pedig az alkalmazottak számára a munka és a magánélet közötti egyensúly előmozdítását szolgáló munkáltatói intézkedések igazoltan fokozzák a dolgozók elégedettségét és a termelékenységet. Attól mégis messze áll a hazai munkaerőpiac, hogy ilyen szempontokat kiemelten kezeljen.
Arról a nyugati lehetőségről pedig mifelénk legtöbben nem is hallottak, hogy csökkentett munkaidőben – például napi hat vagy négy órában – dolgozni is bőségesen elegendő jövedelmet hoz a számlák kifizetésére, kényelmes életmódra, autó fenntartására, nyaralásra és még spórolni is jut. Itthon egy bolti eladó, de még egy középiskolai tanár sem engedheti meg magának a több szabadidőt jelentő részmunkaidőt, hiszen jövedelme nem fedezné az elemi szükségleteit. Így hát ki-ki maga ügyeskedi ki saját szabadidejét a személyes körülményei, energiája és lehetőségei szerint.
A megkérdezett nők 76%-ának nincs kellő ideje pihenésre, 44%-uk legfeljebb egy órát vagy annál is kevesebbet szán naponta lazításra: filmet vagy sorozatokat néz, esetleg elmegy az edzőterembe, olvas, sétál a természetben, találkozik a barátaival. A legtöbbek számára (34%) a reggeli kávé jelenti az énidőt, majdnem ugyanennyien este, munkaidő után tudnak időt szakítani egy kis lazításra, szórakozásra. Tízből kilencen a munkahelyi ebédidőt nem tartják pihenőidőnek. A válaszadók 17%-a egyenesen azt nyilatkozta, hogy csak akkor tud pihenni, amikor alszik. Ezzel együtt alig 16%-ra tehető azok száma, akiknek sikerül 7-9 órát aludniuk éjjelente, amennyi egy felnőtt egészséges napi alvásadagja lenne. Tízből öt nő heti 5 órát szán takarításra és csak 1,93%-uk mentesül ettől, mert segítséget kap, ugyanakkor csupán 14%-uk osztja meg a takarítást a párjával. A válaszadók mintegy fele hetente egy alkalommal a városban vagy a tágasabb családdal étkezik, és 7%-ra tehető azok aránya, akik egyáltalán nem foglalkoznak otthon a főzéssel.
Fiatal anyuka az okosvilág és a családi teendők között
Szász Zsófia egy izgő-mozgó tündéri kisfiú huszonéves édesanyja. – A kisfiam délutáni alvása – ami jobb napokon egybefüggő 2-3 órát jelent – lehetőség a pihenésre, szabadidőre. Persze ha épp nem fut a lakás, van meleg étel és nincs egyéb sürgős teendő. Ezenkívül este van lehetőségem kicsit töltődni, ha én nem, de a fiam belealudt az altatásba. A hétvégéket igyekszünk családilag kihasználni a pihenésre.
Szeretek olvasni – bár ehhez egyre inkább igénylem a teljes nyugalmat, ami egy másfél éves mellett nem mindig jön össze. Szeretek sorozatokat nézni, érdekel a konyhaművészet, ezért szívesen nézek főzős műsorokat és bújom a szakácskönyveimet. Hétvégente szeretek házon kívül barátokkal találkozni, nagyokat sétálni a parkban, felfedezni egy-egy új játszóteret, étterembe menni vagy fagyizni. Ilyenkor az új élmények, impulzusok töltenek.
A mai világban – különösen anyaként – elég nehéz az énidőt megteremteni: amikor csak magammal tudok foglalkozni, vagy valamit azért teszek, hogy jobban érezzem magam. „Kikapcsolni”, nem a következő feladaton, kihíváson gondolkodni, nem folyamatosan tervezni, akarni a még jobbat, szebbet, többet, nem rágódni, csak élvezni. Egy nyugodt, kényeztető fürdés a legsűrűbb és legnehezebb napokon is segít megnyugodni. Énidő az is, ha le tudok ülni nyugodtan és nagyjából megtervezhetem a következő napokat: mit fogunk enni, mit kell vásárolni, hova kell mennünk, mit kell sürgősen elintézni. Bár ez feladatnak tűnik, segít tisztábban látni, és utána nyugodtabb vagyok.
Soha nem voltam rendszeresen sportoló, de év elején kb. két hónapig rendszeresen tornáztam itthon, naponta egy-egy fél órát. Az utóbbi másfél hónapban ez abbamaradt, és visszatekintve be kell látnom, hogy sokkal „jobban voltam magammal és a világgal”, amikor jutott időm a sportra.
A férjemmel közösen végezzük a gyerek, a kutya és a lakás körüli teendőket. Még a házasságra felkészítő jegyeskurzuson merült fel a kérdés, hogy ki milyen házimunkát szeret, vagy éppen nem szeret végezni. Ezt akkor megbeszéltük, leosztottuk, és azóta jól működik, persze ha a helyzet úgy hozza, bármelyikünk elvégez bármilyen házimunkát. Például én nem szeretek porszívózni, ezért azt a férjem végzi, ő nem szívesen bíbelődik a ruhákkal, ezért a szennyes ruhák válogatását, a mosást és vasalást többnyire én intézem. A kisfiunk és a kutyánk körüli teendőket megosztjuk, éppen melyikünknek van ideje, ereje, türelme (bár kutyasétáltatásban a férjem vezet).
Mostanában én főzök többet – a férjem csak heti néhányszor tud –, de a kisfiunk születése előtt ez kiegyenlített volt. Egyrészt anyaként és feleségként most sokkal inkább feladatomnak érzem a családom táplálását, másrészt ez nekem kikapcsolódás is, szívesen próbálok ki új recepteket, kísérletezgetek a konyhában és az étkezés utáni üres tányérok látványa is jólesik a lelkemnek. A főzésben nagy segítséget jelent egyébként a menütervezés.
Nem könnyű bevallani, de több szabadidőm lenne, ha tudatosabb lennék a közösségimédia- használatban. A közösségi oldalak nagyon jók abban, hogy egy-egy „rápillantásból” hosszú- hosszú tízpercnyi görgetések legyenek, ez idő alatt felkel a gyerek, elkészül (kifut) a leves, lejár a mosógép stb. Azt hiszem, ezzel nemcsak én küzdök. Ha a telefonnal töltött szabadidőt valódi feltöltődésre használnám, sokkal közelebb lennék a kiegyensúlyozott élethez.
Ötletelő tanító és szomorú kutya
B. Magdi állami hivatalban irodai munkát végez. Azt mondja, naponta egy-két órát tud pihenésre fordítani, inkább este, ez a hétvégékkel együtt eléri a 18 órát hetente. Olyankor filmet néz, olvas, alszik, fürdik. Az énidőt akkor éli meg, amikor „nem nyaggat senki, magam lehetek a gondolataimmal és azt csinálhatok, amit pont akkor szeretnék”.
– A hétköznapjaimban nincsenek hobbijaim, szenvedélyeim. Inkább a hangulatom adja meg, hogy mikor mit szeretnék csinálni. Az este például teleengedtem a kádat, fürdősót tettem a vízbe, s bevonultam a olvasómmal. Tíz perccel később a fiam beengedte a kiskutyánkat, mert nem bírta tovább nézni, ahogy látványosan szomorkodva vár rám az ajtó előtt. A kutyus két lábon a kád szélébe csimpaszkodva nyalogatni kezdte a vállamat, hogy jöjjek ki. Most. Azonnal. Aztán persze beletörődött, s a kád mellé feküdve várt, amíg „kipihentem és kiolvastam magam”. A hétköznapokon kívül szeretek utazni, új helyeket felfedezni. A főzés, bevásárlás általában az én feladatom, olykor a férjem is segít, a listás bevásárlásban jeleskedik. A takarítást közösen végezzük, kamaszfiunkkal együtt. Több szabadidő kellene, akkor többet utaznék, kirándulnék. Ha nyernék a lottón – csak ehhez játszani is kéne... –, nyugdíjba vonulhatnék, s jutna időm minderre.
Fodor Emőke tanító a szamosújvári Kemény-líceumban, ahol a konkrét tanítói feladatokon kívül egész sor szervezési teendőkből is kiveszi a részét: ha kell, rendezvényt szervez, ha kell, udvart fest, s ha épp semmi teendő nem lenne, akkor gyorsan támad egy ötlete. Emellett tevékeny résztvevője a kisváros magyar közösségének társadalmi életét nagyban meghatározó helyi kezdeményezéseknek. Férjével három gyermeket nevelnek, a legkisebb ősszel megy iskolába.
– Tervezett pihenőidőm nincs hét közben, jó, ha vasárnap délután sikerül. Bár vasárnap szoktam készülni a következő hétre... Ha szabadidőm van, olvasok, filmet nézek. Énidőnek élem meg, amikor olvasok, képzésen vagyok, tanulok, kirándulok. Hobbim a tanulás, bármilyen furán hangzik. Folyton új dolgokat, új tanítási módszereket, alternatív megközelítési módokat tanulok, kísérletezek. Belekóstoltam a felnőttoktatásba, a digitális tananyag fejlesztésébe is. Egyelőre úgy érzem, ezzel együtt elég pihenőidőm van. Szerencsére a férjem mindenben támogat, a házimunka is megoszlik kettőnk közt, a programunk függvényében. Ha több szabadidőm lenne, olvasnék: száz könyv vár rám... Egyelőre rendben vagyok. Bár lassan meg kellene tanulnom nemet mondani. Mégis minden alkalomnak nagyon örülök, annyi lehetőséget látok benne, hogy sose sajnálom az időt s a fáradtságot. Az újdonság varázsa, a csapat feltölt és motivál, „függővé tesz”.
Örökös mozgásban
Miroski Esztergár Ildikó labordiagnosztikai ellátásban dolgozik, sokat van terepen, sokat vezet, járja az országot. Munkaideje messze meghaladja a nyolc órát, inkább napi 10-15 órát jelent kiszálláson és számítógép előtt. Könnyen azt gondolhatnánk, hogy hétvégén már a lakáson kívül sehova sem kívánkozik, és nagyot tévednénk: változó társasággal Ildi minden hétvégén kirándul, biciklitúrákon vesz részt, rendszeresen evez, sízik, de a dolgos hétköznapokba is beleszorít egy kis közös kocogást, nyelvtanulást.
– Kizárólag hétvégén pihenek, aktívan (kirándulás vagy évszaknak megfelelően biciklizés, korcsolyázás, sízés, úszás, evezés). Hetente egyszer szaladok. Pihenés még a napi sajtó elolvasása reggel 15 percben. Az esti olvasást fél 12-től éjfélig felváltotta az online angol nyelvlecke. A természetben tudok a legjobban feltöltődni, de egy átmozgató futóedzés, forró zuhanyozással zárva is nyugodt éjszakát tud eredményezni. Szeretem a művészfilmeket, igyekszem havi gyakorisággal beiktatni a hagyományos mozizást. Énidőm akkor van, amikor (ritkán) könyvet olvashatok, angolozhatok, végre szemtől szemben beszélgethetek a fiammal, férjemmel (nem telefonon) vagy cukrászdai pletyóparti után filmet nézhetek a barátnőkkel.
Szeretem a mozgást, mindent, ami nem statikus. Örökös mozgásban vagyok. Igyekszem minden kedd este szaladni a barátnőkkel. Fél nyolctól negyed kilencig van egy gyorsabb tempós négy-hat tagú barátnős futás, jókat szoktunk beszélgetni a mozgás mellett, aztán jön a tízperces lazítás, nyújtás. Fél kilencre érkeznek a lazább tempót diktáló barátnők, akikkel csudajó hangulatban levezető kocogásban lehet részem. Erre nem kell időt szakítani, ez egyszerűen program, és kész. Szeretem a futó- és tájfutó versenyeket, főleg, hogy kedves ismerősökkel találkozhatok. Szeretnék legalább egyszer félmaratont futni.
Nagyon szeretek korcsolyázni, régi álmom megtanulni a Toe Loop-figurát és fél lábon piruettezni. A télen ez is felkerült a nyugdíjazás előtti célok listájára. Ezek közt szerepel még egy legalább háromnapos sátras, hátizsákos gerinctúra is, valamint egy éjszaka sátorban, hóban. Persze utóbbi kettőhöz társaság is szükséges lenne…
A terepbiciklizést is nagyon szeretem, izgalommal várom a tavaszi hétvégéket. Különös élményt nyújtott az 1000 km-es Via Transilvanica útvonalából megtett 60-70 km-es táv vagy a bicikliúton letekert múlt heti Balaton-körút.
A sízés a kedvenc sportom, heteket tudnék siklani, és közben gyönyörködni a tájban. Decembertől áprilisig évente elmegyünk minimum egy hetet sízni, ebben a periódusban a hétvégéken is be szoktunk iktatni egy-egy sínapot a város 60–150 km-es körzetében.
Amikor lehetőség van, mondjuk évente háromszor, elengedhetetlenek a téli túrázások, a magashegyi (1500 m fölötti) kirándulások, a kiránduló vidám baráti társaság mindig örömet szerez. A tavaszi és őszi hétvégeken teker(get)ünk, gyalogolunk, figyeljük a változó természetet. Nyáron különös élmény a barátokkal kajakozni, az esti beszélgetések, közös tábori főzések, sátorozás.
Boldog vagyok, amikor láthatom a húgom kisgyerekeit, ebben a tavaszi vakációban mondhatom, ismét gyerek voltam, mert reggeltől estig én szervezhettem a programot, és velük együtt prímán szórakoztam. A táblagépet felcseréltük a diavetítővel, ami egyben esti mese is volt, kirándultunk, kalandparkoztunk, állatsimogatóban jártunk, görkorcsolyáztunk, bábelőadást néztünk, főzőcskéztünk, villamosoztunk, és jobbnál jobb játszótereket kerestünk meg.
Hetente kétszer főzök (vasárnap és szerdán), a vásárlást a férjemmel felváltva bonyolítjuk le (legtöbbször kiszállásról hazafelé), a takarítást kaotikusan, mikor mennyi idő van. Általában kéthetente porszívózunk és felmosunk, igyekszünk tisztán hagyni magunk után a fürdőt, főzés után a konyhát. Főzésre nem vagyok hajlandó alkalmanként másfél óránál többet fordítani. Amennyiben kiszálláson vagyok, a férjem szokott főzni, hogy egyetemista fiamnak mindig legyen főtt étele. Szeretnék többet olvasni, kertészkedni, napi nyolcórás, kiszállásmentes munkaidővel hét közben több szabadidőm lehetne – foglalta össze Ildikó, akinek extrémnek tűnő példáját sokan megirigyelhetik.
Egy közös tényező mindenkinél akad: külső fizetett segítsége senkinek nincs a háztartási teendőkhöz. Ennek oka összetett, a jövedelem korlátozottságától a társadalmi beidegződésekig sokféle lehet. Tetten érhető a feladatok sokfélesége, a kötelezően előírt munkaidő vagy önkéntesen bevállalt feladatok ellátásához szükséges idő terjedelmessége. Van, akinek éppen ez hoz feltöltődést is, más pedig ezeket még intenzívebb aktív pihenéssel ellensúlyozza. Az életpéldák sokfélék, a lehetőségek változatosak, a megoldások személyiségfüggőek. A legfontosabb talán, hogy küzdelem nélkül ne törődjünk bele a kényelmetlen időbeosztás látszólagos megváltoztathatatlanságába.
