Véget ért a Yuppi Camp #IAmMyAdvocate kampánya
– 2011-ben önkéntes munkát végeztem Magyarországon, hasonló egyesületnél. Részt vettem az általuk szervezett ráktáborban és annyira maradandó élmény volt, hogy hazatérve Romániába, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha itthon is lenne egy ilyen. Szerencsémre, voltak olyan barátaim és ismerőseim, akik hasonlóan gondolkodtak – ismertette az egyesület megalapításának körülményeit László Zsuzsa, a Yuppi elnöke. Az első, általuk szervezett rendezvény egy tábor volt, amelyen harminc cukorbeteg fiatal vett részt. Az elnök szerint a rendezvény nagyon rosszul sikerült, a táborozó fiatalok azonban másképp vélekedtek: szülők és kezelőorvosok sorra telefonáltak a következő tábor iránt érdeklődve, ugyanis azt tapasztalták, a gyerekek mintha kicserélve tértek volna haza.
Amellett, hogy az egyesület minden évben megszervezi az élménytáborát, amely 250 krónikus betegséggel élő gyereket fogad 0-18 év között, felvetődött a kérdés és az igény arra, hogy a már nagykorú, egykori kedvezményezettek továbbra is kapcsolatban maradjanak a Yuppi közösségével. Így született meg az #IAmMyAdvocate kezdeményezés. A projekt célja, hogy a krónikus beteg fiatalok hallassák a hangjukat, saját maguk meséljék el a történeteiket a közösségüknek, a Yuppi csapata pedig segítségként, moderátori szerepben legyen jelen. Ennek a kampánynak a része az a tíz videó, amelyet nagykorú túlélők készítettek és osztottak meg a közösségi médiában. Ezeken a felvételeken a fiatalok saját útjukat, történetüket mesélik el, és tanácsot is adnak sorstársaiknak. Răzvan Rusu ráktúlélő videóját meg is néztük közösen a sajtótájékoztatón.
A projektek és célok ismertetése után az egyesület főszereplői kaptak szót: maguk a túlélők, a krónikus beteg fiatalok. Három lány vállalta, hogy elmesélje a történetét: Képíró Dorottya, Andreea Popescu és Bia Poenaru. Dorottyát diabétesszel, Andreeat masztocita aktivációs szindrómával, Biat pedig Hodgkin limfómával, vagyis vérrákkal diagnosztizálták. Bár történeteik és betegségeik különböznek, egy dolgot mindhárman kiemeltek: a krónikus betegnek meg kell találnia azt a közösséget, amely támogató, megértő és empátiával viszonyul hozzá. – Ha van egy betegséged, ami felfal belülről, az általában nem látszik – mondta Andreea, utalva ezzel arra, hogy a krónikus, autoimmun betegségeknek nincsenek mindig fizikai tünetei, következésképpen az emberek olykor nem hiszik el, ha azt mondják, betegek. Ő maga is sokszor találkozott ezzel a jelenséggel. Az egészségeseknek azt üzeni, legyenek türelmesek azokkal, akik kicsit különlegesebbek.
Nappal tanuló, este vállalkozó, éjjel-nappal túlélő – így hivatkozott magára a most 22 éves Bia, akit elsőéves egyetemista korában diagnosztizáltak vérrákkal. Elmondása szerint mindaddig nem tudatosította magában, hogy rákbeteg, amíg nem lett tünetmentes. – Teljes tagadásban éltem, talán így éltem túl a betegséget. Mindig azt mondtam, hogy nincs semmi bajom, nem vagyok rákos, kéthetente kapok egy infúziót és mindez el fog múlni – mesélte. Bia most már jól van, történeteiből kiderül, hogy sorstársai megismerése a Yuppin keresztül sokat segített neki abban, hogy elfogadja betegségét, és teljes életet éljen.
A Yuppi egyesület táborokat szervez, fiatalokat, gyerekeket karol fel, tanárokat érzékenyít arra az esetre, ha krónikus beteg diákkal találkoznak, specialistáknak, szakorvosoknak tart konferenciákat. A nem hétköznapiaknak közösséget teremt és összetart.
Az #IAmMyAdvocate projektről és a Yuppi Táborról bővebben a www.yuppicamp.ro oldalon, a Yuppi Camp Facebook- és Instagram oldalon lehet bővebben olvasni.
