Legyünk méltók 1956 hőseinek örökségéhez

A tenni akarás a fiatalokat megszólító üzenet

kep
A kolozsvári megemlékezésen részt vevő Varga János 16 évesen harcolt a Corvin közben 1956-ban (Fotó: ROHONYI D. IVÁN)
Október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepének napján ökumenikus istentiszteletet tartottak a belvárosi unitárius templomban, amelyet ünnepi megemlékezés követett a sétatéri ’56-os emlékműnél. „Ez a nap emlékeztet arra, hogy a szabadságért érdemes küzdeni” – emlékeztette az egybegyűlteket Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke. „A szabadságért minden generációnak meg kell küzdeni. Közösségünk feladata, hogy olyan eszközei legyenek, amelyekkel meg tudja őrizni szabadságát” – mondta Tasnádi István Szilárd, az RMDSZ Kolozs megyei szenátorjelöltje. Veress Enikő, a Kolozsvár Társaság ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet: a kolozsvári sétatéri 1956-os emlékmű felállításának is kerek az évfordulója, hiszen 2009-ben avatták fel. Szilágyi Lóránt Márton KIFOR-elnök a tenni akarás fontosságáról értekezett, majd kifejtette: 2024-ben a legjobb fegyver a szavazat.

Október 23-án az ’56-os forradalom hőseire emlékezik a világ magyarsága. Ebből az alkalomból több programpontból álló megemlékezést szerveztek Kolozsváron is. A belvárosi unitárius templomban a történelmi magyar egyházak szervezésében ökumenikus istentisztelet zajlott, majd a sétatéri 1956-os emlékműnél folytatódott az ünnepi műsor. 

– Az 1956-os forradalom a magyar nép egyik legbátrabb megmozdulása volt, amikor a fiatalok kiálltak a szabadságért és a függetlenségért. Ez a nap ma is emlékeztet arra, hogy a szabadságért érdemes küzdeni és azt meg is kell védeni. Nekünk is kötelességünk fellépni az igazságtalanság ellen, és követelni a tiszteletet. Ma is szükség van józan észre, tiszta szándékra és határozott cselekvésre. Emlékezzünk azok bátorságára, akik mertek tenni a jobb világért – köszöntötte a jelenlevőket a Sétatéren Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke. 

Tasnádi István Szilárd, az RMDSZ Kolozs megyei szenátorjelöltje szerint az 1956-os forradalom hőseinek bátorsága, elszántsága és áldozata példaértékű, és arra emlékeztet, hogy a szabadságért folytatott harc nemcsak múltbéli esemény, hanem mindannyiunk kötelessége a jelenben és a jövőben is. – A forradalom során a magyar nemzet a szocialista diktatúra ellen, a haza és a szabadság mellett állt ki. Kolozsváron a Bolyai Egyetem és a Ion Andreescu Főiskola magyar hallgatói a határ másik oldalán élő társaik harcát támogatták a szocialista diktatúra ellen. A szolidaritásból folytatott tüntetés a Szekuritáté brutalitásával találta szemben magát – fogalmazott a szenátorjelölt. Hozzátette: a szabadságért minden generációnak meg kell küzdenie. – Közösségünk feladata, hogy olyan eszközei legyenek, amelyekkel meg tudja őrizni szabadságát. Közösségünk politikai képviselete a záloga annak, hogy a szabadságért folyó örökös harcunk ne a Szekuritáté brutalitásával találja szemben magát. Ez az ősz, ez az év, a következő választások erről szólnak, hogy a következő tíz évben megőrizzük ezeket az eszközöket. Álljunk ki szabadságunkért. Legyünk méltók 1956 hőseinek örökségéhez, és közösen alkossuk jövőnket – hangsúlyozta a politikus.

Veress Enikő, a Kolozsvár Társaság ügyvezető igazgatója beszédében elmondta: az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyar nemzetre erőltetett idegen politikai rendszer elleni utolsó nagy szabadságharc volt. Nemzeti identitásunk alakulásának fontos momentuma volt ez. Úgy vélte, az 1956-os magyar forradalom és szellemisége nemcsak a magyar, hanem a szovjet birodalom alávetettségében élő kelet-közép-európai régió és az egész kontinens sorsában meghatározó szerepet kapott. – A kolozsvári és az erdélyi közösség másképp élte meg az 1956-os forradalmat. Az október 23-át követő szimpátiamegmozdulásokat az akkori rendszer csírájában fojtotta el. Erdélyben a fegyveres harc nem tudott kibontakozni. A statisztikai adatok szerint csak 1959-ig 45 személyt végeztek ki, illetve 1962 decemberéig 30 ezer személyt tartóztattak le Romániában politikai vétség miatt. Szenvedésük és haláluk egyenértékű magyarországi társaikéval. Bátorságuk az, ami miatt példaképek lehetnek mindannyiunk számára – sorolta a kolozsvári vonatkozásokat. Elmondta: idén hangsúlyosabban odafigyeltek azokra az eseményekre, amelyeknek kerek évfordulója volt: az aradi vértanúk kivégzésének 175. évfordulójára, illetve az erdélyi magyarok szovjet fogságba hurcolásának 80. évfordulójára. Rámutatott: idén a kolozsvári magyar közösség másik kerek évfordulóra is emlékezhet, közösségi összefogás eredményeként 2009. október 23-án állították fel Kolozsváron a sétatéri 1956-os emlékművet, ami azóta a kolozsváriak zarándokhelyévé és a mindenkori 1956-os megemlékezések színhelyévé vált. 

– Összegyűltünk, hogy emlékezzünk azokra a bátor magyarokra, akik 1956-ban hittek a szabad és független országban. Ez a nap nemcsak a múltról, hanem a jelenünkről is szól. Arról, hogy mit tanultunk az akkori hősök példájából, hogyan vihetjük tovább az ő üzenetüket. Ma a tenni akarásukat idézzük fel – fogalmazott Szilágyi Lóránt Márton KIFOR-elnök. Hozzátette: 1956-ban nemcsak a szabadságért harcoltak a magyar fiatalok, hanem, hogy megmutassák, képesek változtatni. Ez a tenni akarás adta az erőt, és ez hozta össze a közösséget. – Ma nem fegyverrel kell harcolnunk, de küzdeni kell, az oktatási gondok, a társadalmi egyenlőtlenség megoldásáért, a környezet védelméért. Szükség van ránk és szükség van a tenni akarásra. Nem lőfegyverrel kell küzdeni, de fegyvert kell választani. 2024-ben a legjobb fegyver a szavazat. Az 1956-os fiatalok azt az üzenetet küldték nekünk, hogy ne elégedjünk meg a könnyebb úttal, ne fogadjuk el a közönyt, a passzivitást, merjünk nagyot álmodni és tenni érte. Ne féljünk hibázni és küzdeni. Minden tett közelebb visz ahhoz a világhoz, amiben élni szeretnénk. Ez a tenni akarás az az üzenet, ami újra megszólít bennünket – mondta a KIFOR-elnök. 

A sétatéri megemlékezésen jelen volt Varga János 1956-os forradalmi hős, aki Budapesten részt vett a Corvin közben dúló harcokban. 

A sétatéri emlékezés zárómozzana­taként a történelmi magyar egyházak képviselői mondtak áldást, majd következett az emlékmű megkoszorúzása. A sétatéri megemlékező eseményen közreműködött a János Zsigmond Unitárius Kollégium Péterffy Gyula énekkara (karnagy: Ördög Ödön), szavalt Veres Tamás, a Kolozsvári Magyar Diáktanács képviselőjeként. A Kolozsvári Magyar Operában a Nemzeti Filharmonikusok koncerteztek. Este pedig Mátyás király szülőháza előtt a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács műsorát lehetett megtekinteni, amelyet látványos fáklyás felvonulás követett a Házsongárdi temetőbe, Dsida Jenő sírjához.