Madách Imre 1859. február 17-én kezdte írni élete főművét, amelyet 1860. március 26-án fejezett be. Az ember tragédiája a Kisfaludy Társaság támogatásával 1861-es évszámmal, de 1862. január 16-án hagyta el Emich Gusztáv nyomdáját. A Tragédia a magyar irodalom egyik legnehezebben értelmezhető alkotása, az emberiség sorsáról való töprengés drámai költeménye, amelynek üzenetét újabb és újabb színpadra állítások próbálják megfejteni és értelmezni.
A mű ősbemutatóját 1883. szeptember 21-én a Nemzeti Színházban tartották, majdnem húsz évvel Madách halála után. Az addig csak irodalmi körökben ismert drámát Paulay Ede igazgató, az intézmény főrendezője vitte színre. A látványos sikerhez a színház technikai felszereltsége is hozzájárult: az első ízben alkalmazott villanyfény, a jól működő süllyesztő és a megnövelt színpad. A valódi sikert azonban a szereplők aratták: Nagy Imre Ádámként, Jászai Mari Évaként, Lucifer szerepében pedig a pályakezdő Gyenes László lépett színpadra, utóbbi haláláig megtartotta szerepét a Nemzeti Színházban. A kísérőzenét Erkel Gyula szerezte, Ádám jelmezeit Paulay tervezte és ő rajzolta meg a díszletek vázlatát is.
Az ősbemutató óta eltelt csaknem 140 évben számos magyar és külföldi színház tűzte műsorára a darabot, a Nemzeti Színházban is nyolcszor újították fel. A későbbiekben Ádám szerepét olyan híres színészek játszották, mint Beregi Oszkár, Ódry Árpád, Abonyi Géza, Lehotay Árpád, Szabó Sándor, Ladányi Ferenc, Básti Lajos, Bessenyei Ferenc, Sinkovits Imre és Bitskey Tibor. Évát Fáy Szeréna, Márkus Emília, Tasnády Ilona, Tőkés Anna, Lukács Margit, Szörényi Éva, Máthé Erzsi, Váradi Hédi és Zolnai Zsuzsa személyesítette meg. Lucifer alakítói között volt Pethes Imre, Nagy Adorján, Ódry Árpád, Lehotay Árpád, Tímár József, Csortos Gyula, Balázs Samu, Major Tamás, Ungvári László, Básti Lajos és Kálmán György.
A második világháború után először 1947-ben mutatták be a darabot, amelyet a kommunista rendszer nem sokkal később betiltott, csak 1957-től játszhatták ismét rendszeresen. A Tragédiát - színrevitelének centenáriumán - 1983. szeptember 21-én Vámos László rendezésében Bubik István, Tóth Éva és Balkay Géza főszereplésével adták elő. A dráma első szabadtéri előadása 1933-ban volt Szegeden, 500. előadását 1934-ben Horváth Árpád, az ezrediket Major Tamás, az 1500. előadást 2000-ben pedig Iglódi István rendezte. Az előadások száma - a határon túliakkal együtt - közelít az 1700-hoz.
2002. március 15-én Madách drámai költeményével nyílt meg az új Nemzeti Színház, a nyitó előadást - teljesen új felfogásban - Szikora János rendezte, a legfrissebb változatot 2018-ban szintén a Nemzeti Színházban állította színpadra Vidnyánszky Attila.
A magyar dráma napja alkalmából számos kitüntetést is átadnak. A Színházi Dramaturgok Céhe 1998 óta minden évben odaítéli az évad legjobb magyar drámájának járó elismerést, valamint a Bálint Lajos Vándorgyűrűt, utóbbit felváltva egy-egy dramaturgnak, illetve művészeti titkárnak. Legutóbb, 2019-ben Gáspár Ildikó, az Örkény Színház dramaturgja nyerte el.
Az 1984-ben Pogányné Szép Berta, Szép Ernő húga által alapított Szép Ernő-jutalmat - nevezik Szép Ernő-díjnak is - drámaíróknak osztják ki. 1992-ig csupán egy alkotó vehette át, azóta a díjazottak köre 2-3 főre bővült.
A Színházi Kritikusok Céhe 1979 óta minden évben átnyújtja az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeit tizenöt kategóriában elismerő Színikritikusok Díját, 2011 óta pedig életműdíjjal jutalmazza az arra érdemes alkotót. Az elismerést 2019-ben Pogány Judit vehette át, idén pedig a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagjának, a színész, színházalapító, színészpedagógus Csíky Andrásnak ítélték oda. A Színikritikusok Díjának gálaestje ebben az évben a koronavírus-járvány miatt elmarad.
(Borítókép: jelenet a Csiszár Imre által rendezett Az ember tragédiája című előadásból, amelyet 1997. október 24-én mutattak be Magyarországon. Fotó forrása: a Kolozsvári Állami Magyar Színház Facebook-oldalán közzétett visszatekintés a magyar dráma napja alkalmából.)
