A mindkét forrást elolvasó, kevésbé tájékozott olvasó valószínűleg értetlenül állhatott a két hír láttán, és jogosan tehette fel a kérdést: most vajon melyik házról is van szó, a 4. szám vagy az 5. szám alattiról? Nos, valójában ugyanarról, az utca bal oldalán lévő ingatlanról van szó – de semmiképp a Quárta-házról, amely az utca szemközti oldalán, a lutheránus templom folytatásában állt. Csak a lap szerkesztője, aki minden bizonnyal a Wikipédia Híd utcára vonatkozó szócikkéből (az itt közölt műemlék épületekre vonatkozó táblázatban az épület valóban a 4-es számmal van megjelölve) tájékozódva elfelejtette pontosítani, hogy a 19. század végi régi számozás (amikor az utca bal oldali sora volt a páros oldal) szerinti 4-es számról van szó.
A szóban forgó, palotának nem, inkább polgári háznak nevezhető épület az egykori Híd utca elején, annak bal oldalán található. Szabó T. Attila (Kelemen Lajosra hivatkozva) a Kolozsvár települése a XIX. század végéig című munkájában a Híd utcával kapcsolatban a következőket írja: „Kolozsvár lakóinak 1453-i összeírásában már szerepel. A Nagypiac északkeleti sarkáról kiindulva a Malomárkon és a Szamoson átvezető híd felé menő utca neve. A végén állt a Hídkapu. – Már az 1848. május 30-án kimondott uniókor népgyűlés határozta el, hogy »a’ hidutczát, hol Wesselényi (Miklós) szállva volt: Wesselényi utczának...« kereszteljék el [Közlöny 1848. június 2-i 2. szám]. Ennek ellenére a névváltoztatást csak a századfordulón, 1898-ban, a szabadságharc kezdetének félszázados évfordulóján hajtották végre.”
Ebben az utcában több ház is szerepel a romániai műemlék épületek listáján, köztük a mai számozás szerinti 5. szám alatti, reneszánsz jegyeket is magán hordozó épület (műemlékkódja: CJ-II-m-B-07307). A mai egyemeletes épület elődjének építési időpontját valamikor a 16–18. század közé teszik, de minden bizonnyal jóval előtte, az utca kialakulásával egy időben már létezhetett a helyén valamilyen épület. Az évszázadok során az épületet többször is átépítették, kibővítették, illetve felújították kialakítva a mai kinézetét és L alakú formáját. Az utcára néző épületszárny földszintjén üzlethelyiségek vannak kialakítva, a ráépített emelet négyosztatú. Az utcára merőleges kelet–nyugati irányú hosszabbik épületszárny a szomszédos 3. szám alatti épület tűzfalára támaszkodik.
Az utcáról szép boltíves kapun, illetve kapualjon lehet bejutni a ház belső udvarára, amelyet nyugati irányból a régi vár keleti falának máig is megőrzött része határol. Az utóbbi években elvégzett felújítási munkálatok során a ház utcai szárnyát újrafedték, tetőterét manzárdosították és négy keletre néző tetőablakot is kialakítottak rajta.
Az épület nemcsak formájában, kinézetében változott az évszázadok során, hanem minden bizonnyal számos tulajdonváltáson is átesett. Az Oláh László által szerkesztett 1899. évi Kolozsvári czím- és lakjegyzék szerint a Wesselényi Miklós utca 4. szám alatti (az akkori házszámozás szerint az utca bal oldala volt a páros oldal) épület tulajdonosa bizonyos Szentiványi Gyuláné volt. A leánykori nevén altorjai Szabó Polixéna férje nem volt más, mint sepsiszentiványi Szentiványi Gyula földbirtokos és ismert közéleti személyiség, az egyik legrégibb háromszéki székely nemesi család sarja.
A farnasi Szentiványi-udvarház (ma a Siloám Öregek Otthona)
A család egyik őse 1250-ben csapatvezérként volt ismert, és a Szentiványi család ily korai létezését fennmaradt eredeti okmány is bizonyítja, amely szerint „1380. január 27-én Erzsébet ifjabb királyné a kolosmonostori conventnek rendelkezik, hogy Szentiványi Miklós utódait, János, Gergely és Erzsébetet, kiket László erdélyi vajda elűzött, a felségsértésben ártatlanoknak találtatván, Szentivány nevű birtokukba ismét vezesse”. Ezen családhoz tartozott Sepsiszentiványi György is, aki Mátyás király idejében 1461–1465 között Erdély alvajdája volt. A család címere: kék színű pajzs, rajta zöld mezőben természetes színű farkas báránnyal a szájában, a pajzs fölött pedig csőrös sisakdísz és páncélos kar karddal.
Az ősi székely család háromszéki ágából származó sepsiszentiványi Szentiványi Gyula 1842. január 25-én született Laborfalván a Háromszék vármegyei szolgabíró és kir. törvényszéki bíró sepsiszentiványi Szentiványi József (1811–1892) és Krisztina (1812–1896) elsőszülött gyermekeként. Négy fiútestvéréről tudunk, akik közül Miklós (1846–1914) királyi tanácsos, az illyefalvi választókerület országgyűlési képviselője volt, és Háromszék vármegye alispánjaként vonult nyugalomba, míg ifj. József kir. albírói tisztséget töltött be.
Sepsiszentiványi Szentiványi Gyula élete során számos fontos közigazgatási tisztséget töltött be: erdélyi főkormányszéki jegyző (1862), törvényszéki bíró Kolozsváron (1872), Háromszék főkirálybiztosa (1875), a későbbiekben Bereczk, Illyefalva, Kézdivásárhely és Sepsiszentgyörgy főispánja, 1882-ben a marosvásárhelyi kir. táblatanács elnöke, 1887-ben kir. kúriai bíró, de a kolozsvári Törvényhozó Bizottságnak is volt a tagja.1 Egyházi vonalon a kolozs-dobokai unitárius egyházkerületnek mint felügyelő gondnoka tevékenykedett, és tagja volt a magyarországi unitárius egyház országos tanácsának is. Az unitárius kollégium háromnapos felavatási ünnepségének második napján, 1901. szeptember 23-án Ferencz József püspök, Dániel Gábor főgondnok és Berde Mózes arcképeinek leleplezését követő, a kollégium tornatermében tartott ünnepi ebéden ő tartotta a köszöntőbeszédet és ivott a Berde-serlegből a 25 éves jubileumát ünneplő püspök és a főgondnok egészségére.2 Sepsiszentiványi Szentiványi Gyula széles körű tevékenységének elismeréseként a Lipót-rend lovagja kitüntetésben részesült, Sepsiszentgyörgy vezetőtestülete pedig a város díszpolgárává választotta.
Sepsiszentiványi Szentiványi Gyula kétszer nősült. Fiatalon elhunyt első feleségétől, Kollát Vilmától Aranka nevű leánygyermeke maradt hátra. Másodszor az altorjai Szabó család Polixéna nevű lányát vette feleségül. (Az altorjai Szabó család szintén régi székely nemes család volt, amelynek Kolozs megyébe kiszármazott tagjai közül Károly 1815–1836 között megyei elnök és tizedbértárnok, míg Farkas, aki ugyanott főjegyző, 1848-ban pedig pénztárnok méltóak említésre.3) Elsőszülött gyermekük, Jenő 9 hónapos korában, 1875. november 25-én meghalt. A csecsemőt még aznap Magyarbikalon, ahol az altorjai Szabó családnak voltak birtokai, az ottani temetőben helyezték végső nyugalomra. Rajta kívül még két gyermekük született: József és Erzsébet.
A család a nyarakat és idejüket, amikor sepsiszentiványi Szenetiványi Gyulát a kötelesség nem szólította másfelé, a farnasi birtokukon lévő udvarházban (amit Polixéna kapott hozományba az itteni birtokkal együtt) töltötték, és amit 1893-ban felújítottak. Erről az udvarház falán lévő emléktábla felirata tanúskodik: „Alapjában építtették Altorjai Szabó Farkas és Vargyasi Dániel Polixszéna 1842. Újból építtették Sepszi-Szentiványi Szentiványi Gyula és Altorjai Szabó Polixszéna 1893”. Az egykori udvarház jelenleg a farnasi Siloám Idősek Otthona, amely 2008-ban kezdte meg működését Molnár Irma volt zsoboki lelkipásztor lelkes szervezőmunkájának köszönhetően.4 Sepsiszentiványi Szentiványi Gyulát 1905. május 1-jén a farnasi birtokon érte a halál, ide is temették el május 3-án. Özvegyen maradt felesége a későbbiekben Budapestre költözött, és hétévi özvegység után, 1912. április 14-én hunyt el, de végakarata szerint őt is a Farnason helyezték örök nyugalomra.
A kolozsvári Híd utcai házat Sepsiszentiványi Szentiványi Gyula első házasságából származó Aranka örökölte meg. Az 1943. évi kolozsvári cím- és lakjegyzékben a ház tulajdonosaként még mindig ő van feltüntetve. Minden valószínűség szerint 1948-ban ez az épület is az államosítás sorsára jutott. A jelenlegi tulajdonosok kilétét egyelőre homály fedi, s hogy kinek a tulajdonába (műemlék házról lévén szó a városnak elővásárlási joga van) fog kerülni, ez még a jövő titka. Csak remélni tudjuk, hogy az eljövendő tulajdonos, bárki is legyen az, az esetleges felújítás és hasznosítás során tiszteletben fogja tartani az épület műemlék jellegét.
Borítókép: A Wesselényi/Ferdinánd király utca 5-ös számú felújított ház homlokzata
1 Pálmay József, Háromszék vármegye nemes családjai, Jókai nyomda RT, Sepsiszentgyörgy, 1901.
2 Gaal György, A kolozsvári Unitárius Kollégium építéstörténete, Keresztény Magvető, 2001, 107. évf. 3–4. sz.
3 Nagy Iván, Magyarország családjai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, tizedik kötet, Pest, kiadja Ráth Mór, 1863.
4 https://teljesitmenyturak.ekekolozsvar.ro/kosgyalogos/farnas.
