Nincs pénz fagyira

Bemutatták Bódi Attila első regényét

Nincs pénz fagyira
Bódi Attila vállalkozóból lett szerző, aki 14 éves korában kezdett el verseket írni. Mivel azok nem hoztak neki osztatlan sikert, pár év után abbahagyta a költészetet, tett 30 év „kitérőt” az üzleti szférába, majd műfajt váltott, és 36 évesen újra nekifogott az írásnak. Igaz, újabb tíz évnek kellett eltelnie, míg első kötete, a Lázadni veletek akartam című regény kijöhetett a nyomdából. A könyvet a szerző jelenlétében mutatták be Kolozsváron, a Gaudeamus könyvesboltban. Az íróval Papp Attila Zsolt költő, szerkesztő beszélgetett, az esten közreműködött Marosán Csaba színművész.

A Lázadni veletek akartam című regény három kamasz Ceauşescu Romániájához való viszonyát mutatja be: a konformista Zoliét, aki ki van békülve a rendszerrel, és nem feltétlenül szeretne zendülni ellene, a Péterét, akit lázadónak neveltek, így harcol a rendszer ellen, illetve az Áronét, aki elveket, értékeket, a helyes utat keresi és aki Péterben látja azt, ahogyan definiálhatná önmagát – mondta el a kötet főszereplőiről az író. A három kamasz rendszerellenes tevékenységén keresztül próbálta bemutatni Bódi Attila, hogy „életünk alakulása mennyire a mi döntésünk”, hisz a közeg, amelyben élünk „meghatároz, próbára tesz”. A közeg miatt kerülhet hatalmas választás elé a konformista is, akinek semmi baja nincs a rendszerrel, és így válhat Zoli is igazi hőssé.

Bódi Attila Szatmárnémetiben született, majd Budapestre költözött, ahol az üzleti szférában helyezkedett el. Ám nem tudott teljesen elszakadni Szatmártól, hisz első regényének helyszínéül is a „polgári kisvárost” választotta. Papp Attila Zsolt kérdésére az író elmondta: azért döntött úgy, hogy ezt a történetet és ezzel a helyszínnel írja meg, mert ezt élte meg, ezt ismerte és ugyanakkora sebeket, nyomokat hagyott benne, mint az emberek nagy részében, akik azt a korszakot átélték. – Ez egy biztos talaj volt egy első regényhez, de a történet fikció – hangsúlyozta az író. Saját emlékei, hallott történetek alapján azt írta meg könyvében, ami abban a rendszerben akár meg is történhetett volna.

– Sokan emlékeznek a könyvben leírtakra, sőt voltak, akik felháborodva kerestek meg, hogy „én nem súgtam be senkit”. Az emberek magukra ismertek, vagy magukat keresték a regényben – mondta az író.

A fagyi a könyvben és annak bemutatóján is visszatérő motívum volt, amelyről az író elmondta, úgy került be a kötetbe és vált annak központi szimbólumává, hogy viszszakérte a kiadótól a már kész kéziratot. A „nincs pénz fagyira” az író szerint arra utalt, hogy már az apró örömöktől is megfosztotta a rendszer az embereket, így olyan motívummá vált, amellyel az emberek rendszerellenességüket fejezhették ki, de nem volt túl egyértelmű ahhoz, hogy bajba kerüljenek miatta.

A könyvbemutató végén Bódi Attila a közönségtől kérdezte, ők hogyan élték meg Kolozsváron a diktatúrát, a rendszerváltást, azt, hogy a forradalmuk, a változás két ember meggyilkolásával kezdődött. Elhangzott többek között, hogy hogyan lehetett Kolozsváron a kommunista rezsim alatt tanítani, vagy például, hogy milyen képzést kellett elvégezni Budapesten ahhoz, hogy olyan antennát tudjon építeni az ember, amely az osztrák tévécsatornákat is fogta. 

(Borítókép: A könyvbemutató résztvevői (balról jobbra): Papp Attila Zsolt, Bódi Attila és Marosán Csaba. Fotó: Gaudeamus/Facebook)