A Petőfi-hagyaték dokumentumai irodalmi és társadalomtörténeti szempontból is kiemelkedők. Az anyagok nemcsak Petőfi Zoltán életének és alkotói munkásságának dokumentumait tartalmazzák, hanem a Petőfi család több generációjának irodalmi és személyes hagyatékát is. Az anyag részét képezi a Szendrey Júlia második házasságából származó dokumentumok sora is, köztük családtagok és gyermekeik levelezése.
A levelek bepillantást nyújtanak Petőfi Zoltán érzelmi világába
Az OSZK közleményében arról is ír, hogy Petőfi Zoltán levelei között megtalálhatók azok, amelyeket édesanyjával, illetve Szendrey Júlia gyermekeivel, Horváth Attilával (1851–1873), Horváth Árpáddal (1855–1887) és Horváth Ilonával (1859–1944), továbbá barátaival váltott. A levelek értékes bepillantást nyújtanak Petőfi Zoltán érzelmi világába, amelyben kulcsszerepet játszott édesanyjával, Szendrey Júliával való kapcsolata, valamint a családi kötelékek.
A Copia weboldalra felkerült dokumentumok között Petőfi Zoltánnak nagybátyjával, Petőfi Istvánnal, nagynénjével, Szendrey Mariával, annak férjével, Gyulai Pállal és nagyapjával, Szendrey Ignáccal való levelezése is fellelhető. A levelek mellett Petőfi Zoltán versei is a Copia gyűjteményben találhatók.
A dokumentumok a nagyközönség számára is elérhetők
A Petőfi-hagyatékot, amely magába foglalja Petőfi Sándor verseinek jelentős részét, műfordításait, levelezését, rajzait és hivatalos iratait, a költő öccse, Petőfi István (1825–1880) gondozta, majd adományozta 1880-ban az Országos Széchényi Könyvtárnak.
A nemzeti könyvtár Copia weboldalára való digitalizálásnak köszönhetően e dokumentumok a nagyközönség számára is elérhetők, megkönnyítve a kutatói munkát, és hozzájárulva a 19. századi magyar irodalom és kultúra alaposabb megértéséhez – fogalmaznak a közleményben, hozzátéve, hogy az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár ezúton is büszkén hívja fel a figyelmet a Copia weboldalon elérhető új dokumentumokra.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére, hogy a kézirat tanúsága szerint Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le Szatmárcsekén a Himnusz kéziratát. Ez a nap lehetőséget nyújt arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk nemzeti hagyományainknak, értékeinknek és kultúránk átörökítésének.
