Az új nyugdíjtörvény egyik lényeges intézkedése ugyanis az lesz, hogy újraszámolják a járandóságokat a létező és igazságtalan különbségek megszüntetése érdekében – ez egy eléggé általános megfogalmazás, amelyet különösebben részletezni nem lehet, hiszen mindenki esete, helyzete egyedülálló, és a nyugdíjasok nagy része valamilyen formában igazságtalannak érzi a számára megállapított juttatást. Előre még nem látható tehát, hogy a nyugdíjak összege közötti különbségekben milyen változást hoz(hat) majd az új jogszabály, amelyhez nagy reményeket, sok ígéretet és még több kétkedést fűznek.
A remények kategóriához tartozik elsősorban tehát a nyugdíjak összegének növelése, amely nem csupán jól hangzik, hanem ígéretnek is beillik és ezáltal akár szavazathozó tényező lehet. Klaus Iohannis államfő tegnapi, szerdai kijelentése is erre enged következtetni. Mert azokután, hogy több alkalommal újratárgyaltatta a törvényt és mintegy kényszeredetten írta végül alá, tegnap arról beszélt, hogy feltétlenül szükség volt erre a jogszabályra, hiszen a rendszerben egyenlőtlenségek léteznek, a nyugdíjak túlságosan kicsik, és indokolt az átszámításuk valamint a növelésük. Hogy honnan lesz pénz minderre? Az államfő ezúttal megbízott a kormányfőben, aki arról biztosította, hogy előzetes elemzés alapján győződtek meg a nyugdíjemelésekhez elegendő pénzalap létezéséről. Számítások szerint a következő három évben közel kétszáz milliárd lejre lesz szükség, hogy a tervezett nyugdíjpont értékek növelését tartani tudják. Mindeközben a pénzügyminiszter újabb külföldi kölcsön felvételére készül… Azonban túl sokat számolgatni és reménytelennek lenni nem illik, főleg az államfőnek és főleg most, a novemberi elnökválasztásra készülve.
A kérdéseket és kételyeket majd utólag is meg lehet fogalmazni, hiszen lesz idő bőven elgondolkozni az új nyugdíjtörvény fenntarthatóságán és alkalmazhatóságán, hiszen csak jó két év elteltével lép majd hatályba. Addig pedig parlamenti választások is lesznek, kormányváltás is bekövetkezhet, politikai alakulatok cserélhetnek helyet, éppen ezért semmi garancia nincs arra nézve, hogy ne érvénytelenítsék teljesen a jogszabályt, vagy ne módosítsanak lényegesen az új nyugdíjtörvényen. Amely igenis tartalmaz sok előnyös előírást, csak példaként említve a többgyerekes anyákat majd megillető jelentős nyugdíjkorhatár csökkenést, a nyugdíjhozzájárulásnak beszámító mesteri és doktori tanulmányi időszakot, vagy a visszamenőlegesen tetszés illetve szükség szerint megvásárolható hozzájárulási időt. Jobbnak mindég van helye, éppen ezért nem fölösleges, sem szükségtelen egy új nyugdíjtörvény, az előzőtől számítva jó tíz év elteltével. Az új jogszabály hatályba lépéséig pedig a valós alkalmazhatóság feltételeit is megteremthetik, például a hatalmas pénzösszegeket elvonó speciális nyugdíjak megszüntetésével (legalább csökkentésével), vagy az állami és társadalombiztosítási költségvetést megterhelő, eltúlzott közalkalmazotti fizetések reális átszámításával. Mindenképpen a kormány ezzel a sokunkat érdeklő jogszabállyal a ráérésre játszott, hiszen évek telnek el mind a hatályba lépésig, mind addig, hogy a törvényben előírt egyes kedvezményeket alkalmazni is lehessen. Ráérünk tehát arra még, hogy valós és tényleges következtetést levonjunk.
