Így aztán a PSD vezető tisztségében nemrég megerősített Ciolacu zavartalanul beleélhette magát kormánybuktató álmaiba, miközben nem csak ellenfelei, hanem a jelek szerint szövetségesei is tisztában voltak azzal, hogy a dologból nem lesz semmi, a pártelnök fejjel szalad a falnak. Hétfőn a bizalmatlansági indítványról szóló vitát el se lehetett kezdeni, a testület ugyanis nem volt döntőképes. A parlamenti ülést nem csak a jobboldal bojkottálta, hanem néhány PSD-s is távol maradt, épp annyian, hogy a berekesztés – és az ezzel járó blamázs - elkerülhetetlenné váljék.
Kétségtelen, a PSD maximálisan ki akarja használni az egyre törékenyebb parlamenti többségéből fakadó előnyöket szemmel tartva azokat a célzási pontokat, amelyekre az ellenzéki lövészárokból rálátása van. Ludovic Orban liberális kormányfőnek pedig mintha a homlokára lenne pingálva a céltábla. A kormányt meghaladta a járvány okozta válság kezelése, Orbanékra a decemberi parlamenti választások után vélhetően saját pártja sem számít már. A szociáldemokraták azonban nem kegyelemdöfésnek szánták a több sebből vérző kabinet megbuktatását célzó bizalmatlansági indítványt, hanem higgadt politikai számításokból nyújtották be: az indítvány által üzenni a választóknak a kampányban, hogy a PSD – a látszat ellenére - ereje teljében van, harci kedve töretlen és lendületesen készül a megmérettetésre. A „látszat” ugyanis egy gyengülő párt. Amennyiben a tegnap nyilvánosságra hozott IMAS-felmérésnek hitelt lehet adni, a PSD támogatottsága további három százalékot esett egy hónap alatt, így hát a szociáldemokratáknak minden eszközre szüksége van ahhoz, hogy választóikat megtartsák, mozgósítsák.
A járvány miatti veszélyhelyzet közepette megrendezésre kerülő önkormányzati választásokon a politikai ellenfeleken kívül a vírus is komoly próbatétel Ciolacuék számára. Elég csak arra gondolni, hogy a PSD többnyire idősekből álló szavazóbázisa a legveszélyeztetettebb rétegnek számít, akik a leginkább meggondolják majd, hogy vállalják-e a szavazással járó kockázatokat vagy sem. Persze, mindez elméletileg. A jelek – és az új fertőzések számának megugrása – arra vall, hogy az emberek az indokoltnál hamarabb vissza akarnak térni a normális életmederbe, mégpedig korosztálytól függetlenül.
Ciolacu fegyvere visszafele sült tehát el, hogy a vadászkönyvekből szerzett hasonlatnál maradjak. Előre látta-e ennek veszélyét és mégis mindent egy lapra tett-e fel? Most már mindegy, az biztos, hogy az üzenet a választók felé a PSD harcképességéről nem úgy megy át, ahogy remélték. Ciolacura egyre inkább úgy tekintenek, mint akinek saját pártja fölött sincs uralma. Mint akit rászedtek, hiszen nem kellett több mint egy maroknyi szociáldemokratát kivásárolni/megzsarolni, és a kormánybuktató tervnek annyi. (Pont a PSD ne tudná, hogyan működik mindez?)
Kezd egyféle beteges viszony kialakulni a román belpolitikában, elég csak az elmúlt négy évre visszatekinteni. Volt három PSD-kormány (a Grindeanu-, a Tudose- és a Dăncilă-kabinet), valamennyit saját pártja buktatott meg. Következett a liberális Ludovic Orban, amely a kétfordulós polgármesterválasztás törvénybe iktatásával kiprovokálta saját leváltását az előrehozott választások kiírásának a reményében. A PSD ebbe készségesen besegített azzal, hogy ellene szavazott. A második Orban-kormány beiktatását a PSD kezdetben bojkottálta, majd a járványhelyzet súlyosbodásának hatására szó nélkül megszavazta. Most a PSD ismét kormánybuktatásra készült, de ha valamit elért, az a PNL pozícióinak megerősítése, amire Ludovic Orban pártelnök-kormányfő végképp nem szolgált rá. Lehet, hogy mégis van valami igazság abban, amit Victor Ponta mond? Hogy valójában nincs is PSD és nincs PNL, csak nagy közös gazdasági érdekek, s hogy ezek a kis kormánybuktatós izék előre meg vannak bundázva? S hogy lényegében nem is élesben megy a dolog, hanem vaktöltényeket puffogtatnak a fiúk? Figyelemelterelésre?
