A törvénytervezet kiötlői – akik nem oktatási szakemberek, hanem politikusok, mi másak is lehetnének? – azzal támasztották alá kezdeményezésüket, hogy az Európai Unióban nálunk a legrövidebb a tanév (165 nap), ennek meghosszabbítása pedig a tanulók teljesítményének a javára válna.
Az uniós országok mintegy felében legkevesebb 180, a másik felében pedig 190 napot vagy még ennél is többet tart a tanév. Példaként a világszerte elismert dán és a finn oktatást hozzák fel, Dániában 200 napos a tanév, Finnországban pedig 187. Szintén az élen jár Olaszország 200 nappal. A vakáció pedig ezzel arányosan rövidül. Az uniós felmérések szerint Románián kívül a legkevesebbet Máltán járnak iskolába a diákok (165 nap).
Tény, hogy az említett országok a nemzetközi méréseken – a közismert és számunkra mumusként emlegetett PISA-méréseken például – az élbolyban állnak. Ennek ellenére megkockáztatom azt a véleményt, miszerint a közoktatás minősége nem feltétlenül van összefüggésben a tanév hosszával.
A cursdeguvernare.ro portálon olvasható tanulmány szerint, ha marad a jelenlegi trend, azok a gyerekek, akik most kezdik az első osztályt, mire befejezik a nyolcadikat, gyakorlatilag egy év lemaradásuk lesz például a németországiakhoz viszonyítva, ahol 188 napos a tanév.
Tudjuk jól, hogy a romániai közoktatás „számtalan sebből vérzik”. Szerintem is az egyik legnagyobb gond a tanulók túlterheltsége, de ez nem a tanév rövidségével magyarázható, hanem az indokolatlanul sok tananyaggal, házi feladattal, amelyek megoldása rendszerint nem csak a gyerekek teherbírását teszi próbára, hanem a megoldásukban segédkező szülőkét is. Nem hiszem, hogy ha a tananyagot nem „csak” 162, 165 vagy 167, hanem, mondjuk, 182 nap alatt sulykolják a fejekbe, akkor egyszerre megoldódna a problémák zöme. Ezért állítom, hogy elsősorban nem a tanév meghosszabbításán kellene agyalni, hanem azon, hogy a tananyagot minél ésszerűbben állítsák össze. Érdemes lenne összevetni a „mennyiséget” is: mennyit és milyen formában tanulnak Finnországban, Dániában vagy Németországban, és mit próbálnak itthon a tanulók fejébe betölteni. Mindezt annak ellenére, hogy Daniel Funeriu a portálnak úgy nyilatkozott: nincs nagy különbség a romániai és más európai országok tananyagmennyisége között, a volt tanügyminiszter az üdvözítő megoldást a nyári vakációnak egy hónappal való csökkentésében látja.
És ha már a romániai oktatásnak az európai felzárkóztatása a téma, akkor nem utolsó sorban oda kellene figyelni végre a digitális oktatás javítására, a kisebb településeken működő tanintézetek felszerelésére, a hátrányos helyzetben levő családok gyerekeinek támogatására és felzárkóztatására. Amint ugyanis az ezzel kapcsolatos vitákból kiderül, a hosszabbítás ellenzői elsősorban a nagyvárosi elit iskolákba tanuló gyerekek szülei, akiknek nem gond magán tanárok segítségével tartani a szintet, ellentétben a vidéki diákokkal, ahol a lemaradás egyre hangsúlyosabb.
A törvénytervezetet ellenzik mind a tanügyi szakszervezetek, mind a szülői szövetségek. Negatív véleményüket azzal indokolják, hogy a javaslattevők érvei nem meggyőzőek, ami a diákok teljesítménye és a tanév meghosszabbítása közötti összefüggést illeti. Ahhoz, hogy valóban meghatározó változásokat hozzon a tanév szerkezetének az átalakulása, több más komoly szerkezeti átalakítás, reform szükséges ezzel egyidőben.
Amint az idézett cikkből is kiderül, tekintettel a heves ellenkezésre, nem valószínű, hogy a kezdeményezésből lesz valami. Addig sem árt felhívni választott képviselőink és szenátoraink figyelmét a tanév meghosszabbításának hátrányaira – még több terhelés, kevesebb pihenés - mivel gyermekeink, sorsa, boldogulása azért az ő kezükben (is) van.
