Folytatódik a zeneszerző életművének ismertetése
– Ruzitska György halálának 150. évfordulójára emlékezve ön és szervezőtársai konferenciával adóztak az emlékének. Hogyan állt össze a konferencia programja?
– Az EME által szervezett Magyar Tudomány Napja Erdélyben rangos rendezvényéhez kapcsolódott az Erdélyi Zenetudományi Munkaközösség idei második konferenciája, a Ruzitska150. A BBTE Református Tanárképző és Zeneművészeti Karával közösen alakítottuk ki az emléknap programját. Sikerült megnyerni azokat a magyar szakembereket, akik Ruzitska György zeneszerző alakját, munkásságát kutatják. A tudományos ülésszak mellett emlékhangversenyre is sor került Ruzitska egykori „munkahelyén”, a kolozsvári Piarista Templomban, melynek orgonáját az ő elképzelései szerint építette meg Heinrich Maywald 1849-ben. A műsorban Egyed Apollónia szoprán, Miklós Noémi, Windhager-Geréd Erzsébet és Geréd István orgonaművészek működtek közre.
– A bemutatott tudományos dolgozatok mennyire fedték le Ruzitska életművét? Ezzel a csapattal vagy mással meg lehet-e valósítani Angi István zeneesztéta ötletét, azaz a Ruzitska-monográfia megírását?
– A konferencia célja a zeneszerző életművének minél teljesebb bemutatása, valamint a szakmai tanácskozás volt. Angi István professzor az orgonaművek, Windhager Ákos (összehasonlító irodalomtörténész, Budapest) a szimfonikus alkotások, Potyó István (egyházzenész) az egyházi művek, Lázár Zsombor (Brassói Transilvania Egyetem, csellóművész) a komponista csellómuzsikája szempontjából számolt be újabb, lényeges eredményekről. A 19. század elejének bécsi és kolozsvári zenei életét, valamint a zeneszerző családi viszonyait Windhager-Geréd Erzsébet (orgonaművész, Bécs), Erich Türk (orgonaművész, Kolozsvár) és Fancsali János (zenetörténész, Budapest) mutatta be. Jómagam a Ruzitska György összes zeneművének jegyzékét és az összeállításkor felmerült kérdéseket (datálások, helyszínmegjelölések, ajánlások) ismertettem. Angi István fogalmazta meg zárszavában a konferencia szervezésekor már több ízben felmerült igényt: egy többszerzős Ruzitska-monográfia kiadásának lehetőségét. Bízom benne, hogy az EME Erdélyi Zenetudományi Munkaközösségében lesz folytatása a közös munkánknak, hiszen a kotta-kéziratok, adatok cseréjében mindeddig példásan működtek együtt a „ruzitskológusok”.
– Miért tartja fontosnak Ruzitska György életművének éltetését, előtérbe helyezését?
– Ruzitska György a 19. század első felében jelentős szerepet játszott abban, hogy Erdélyben, s főként Kolozsváron a nyugat-európai zenei kultúra megerősödjön. Egyházzenei tevékenysége mellett a helyi Konzervatórium igazgató-tanárara, operaelőadások és hangversenyek karmestere volt, aki a bécsi és pesti zenei újdonságokat sietett Kolozsvárt is bemutatni. Kultúra-szervező tevékenysége mellett komponált is, művei a reformkori Kolozsvár, a magyar nemzeti zenekultúra első megnyilvánulásai. Tehetséges helyi zeneszerző volt, a kismester jelzőt egyáltalán nem pejoratív értelemben használjuk, amikor életművét tárgyaljuk.
– Mi lehet a következő lépés a Ruzitska-életmű népszerűsítése érdekében?
– A konferencián már elhangzott egy meghívás: Szilágyságba invitálták az előadókat, hogy ott is ismertessék a Szilágynagyfaluban és Karácsonyfalván egy évtizedet töltő muzsikus pályáját. A kolozsvári intézményes zeneoktatás kétszáz éves évfordulója, valamint a Ruzitska-emlékév kapcsán az utóbbi másfél évben több ízben is műsorra kerültek Kolozsvárt a bécsi származású komponista alkotásai. A jövő év során a mindeddig kevésbé ismert, bár a zeneszerző életműve szempontjából ugyanolyan jelentős kamarazenei művekre koncentrálunk. Fontos számunkra, hogy a jövőben a kottakiadások, CD-felvételek, hangversenyek révén a szélesebb, nemzetközi közönség is megismerje, megszeresse Ruzitska György muzsikáját.
