Ezen az estén a Mozart rajongók nemcsak az egykoron csodagyermekként bálványozott zseni legnépszerűbb műveinek tapsolhattak, hanem Arabella Steinbacher, a világ egyik kiváló hegedűvirtuózának is. A színvonalas, ragyogó hangulatú koncerten Mozart zenéjének varázsereje ezúttal is elkápráztatta a telt házas közönséget.
A hangversenyt Wolfgang Amadeus Mozart (1756–1791) vonószenekarra komponált négytételes Kis éji zene (KV525) című szerenádja indította, amelynek kedvességgel-bájjal teli, vidám-játékos első tételéből az elegancia sem hiányzik. Csipke finomságú lassú tételében egy-egy pillanatnyi borús hangulat mellett, az operaszerző Mozart áriáinak szépsége is felragyog. Feszültségeket hordozó, határozott ritmikájú a harmadik tétel, amelynek trió-szakaszában osztrák népzenei fordulatokra ismerünk. A zárótétel életvidám száguldásán olykor átsuhan egy -egy drámai felhő.
Az 5. A -dúr hegedűverseny (KV219) szép melódiájú, várakozást sugalló első tételében Arabella Steinbacher hegedűjátékában a légies finomság és a határozott virtuozitás, a játékosság és a magabiztosság, a daloló kedv és a színárnyalatok gazdag skálája olvadt harmóniába. A concerto lassú tételét őszi nosztalgia, érzékeny költőiség, nyugalom és béke hatotta át. A kedves-bájos dallamú rondó tétel udvari eleganciát idéz, amelynek törökös epizódja a Szöktetés a szerájból hangulatvilágának korai előfutára. Arabella Steinbacher tolmácsolásában Mozart sokszínű érzelemvilága, zenéjének léleksimogató varázsa körülölelte a hallgatóságot. Arabella Steinbacher lírai vénáját és parázsló virtuozitását a ráadásként játszott Fritz Kreisler Recitativo és Scherzo, valamint Eugène Ysaÿe 2. Hegedűszonátájának Obsession tételében is megcsillogtatta.
Mozart utolsó három szimfóniája – az Esz-dúr, a g-moll és a C-dúr Jupiter szimfónia – rövid idő alatt íródott három remekmű, amelyek mind hangulatban, mind mondanivalóban és költői megfogalmazásban teljesen különböznek egymástól. Mozart 40. g-moll szimfóniája (KV 550) zenei ékszerdoboz, amelyet, ha felnyitsz, apró gyöngyszemek omolnak eléd, mindegyik a maga sóhajokkal nehezített kérdéseivel-emlékeivel, amelyek egy múló élet szomorúságaival, szenvedélyeivel, fájdalmaival egy sötét tónusú gyöngysorba állnak össze. A lassú tétel „zenekari ária” és habár ez is az élet terhét hordozza, az oboa-, fagott-, fuvolaszólókkal néha egy-egy halvány cinkos mosolyt is felvillant. A Menuett sem kecses tánc, a tételt a csakazértis küzdelem hatja át. Megnyugvást a zárótétel sem kínál, marad a zaklatott száguldás, a rohanás az élet szenvedései elől.
Élménydús hangverseny volt, amelynek sokszínű érzelemvilága, Mozart zenéjének varázsereje szépséggel töltötte meg a hallgatók szívét.
Borítókép: Bogdan Meseșan (filharmónia Facebook oldala)
