A tapasztalat előnye és hátránya

A kormánykoalíció gyors megalakulása azt mutatja, hogy nem volt kiútjuk a fősodratú pártoknak. A szociáldemokraták szerdai műbalhéja inkább csak taktikai manőver volt, aminek volt azért hatása, hiszen a liberálisok is visszakoztak. Az ünnepek közelsége is segítette a tárgyalások felgyorsulását, így a pártok félretették fenntartásaikat, felállították a kormányt, összeállították a kormányprogramot.

Bizonyára a részletekben bújik meg az ördög, a programban egyelőre csak általános elvek szerepelnek, nem világos, hogy milyen fájó intézkedéseket fognak bevezetni, és a kiadáscsökkentő intézkedések éppen kinek fognak fájni legjobban. Emiatt nem zárható ki, hogy jövő év elején vagy akár a két ünnep között lesznek még nézeteltérések, hiszen a sajtó a közszférában a bérek befagyasztását rebesgeti, de állítólag a január 1-jére tervezett nyugdíjindexálás is elmaradhat. A pártok igyekeztek olyan tapasztalt politikusokat bevetni és kormányzati pozícióba helyezni, akiktől joggal várják, hogy rendet szabjanak a kiadásokban és felgyorsítsák a beruházásokat, illetve folytassák az életminőséget javító intézkedések meghozatalát és végrehajtását. 

A liberálisok új arcokkal is megjelentek, hiszen Daniel Davidot, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorát javasolták oktatási miniszternek, és Emil Hurezeanu bécsi nagykövetet külügyminiszternek. A liberálisok emellett Bolojan politikai tőkéjétől remélik, hogy feledtetni tudják a következő időszakban Klaus Iohannis politikai “ámokfutását”, aki súlyos politikai örökséget hagyott hátra, aminek a liberálisok is még sokáig fogják inni a levét. 

Az RMDSZ áttörést ért el, hiszen megkapta a pénzügyminiszteri posztot, ami előzmény nélküli. Ennek a döntésnek többféle üzenete van. Részben igaz az, hogy ennek a “súlyos” minisztériumnak a megszerzése elismerés a szövetség számára, hogy olyan embereket tud kiállítani, akikben megbíznak a román pártok is, másrészt van némi cinikusság is ebben a román pártok részéről. Éppen akkor adták oda ugyanis az RMDSZ-nek ezt a szaktárcát, amikor az ország költségvetése a szakadék szélén tátong. Nem lesz könnyű feladata Tánczos Barnának, hiszen minden bizonnyal szükség lesz megszorító intézkedésekre, a kiadáscsökkentés szinte biztos, hogy egyetlen érintett személynek vagy társadalmi rétegnek se fog tetszeni. Ezért nagy kockázatot jelent az RMDSZ számára, hogy elvállalta ezt a funkciót, amikor az államháztartási hiány várhatóan meghaladja a bruttó hazai termék 8 százalékát és fokozatosan, 7 év alatt kell 3 százalék alá mérsékelni. Következetes és kitartó munkára lesz szükség, és főleg arra, hogy végre javítsák az állam adóbehajtási képességét, mert az alacsony begyűjtési képesség miatt nagyon sok pénz elúszik, márpedig a szolgáltatások színvonala terén Románia sokkal előrébb tarthatna, ha begyűjtené a fekete- és informális gazdaságban elfolyó pénzeket. Cseke Attila telitalálat a fejlesztési minisztérium élére, hiszen korábbi mandátuma sikeres volt, neki és az RMDSZ-nek akkor csak az államfő belpolitikai játszmája miatt kellett távozniuk a kormányból. Cseke Attila fontos bürokráciacsökkentő folyamatokat indított el, országos programokat kezdett el, amelyeket most folytathat és aminek minden bizonnyal a magyarok lakta térségek is megérzik a hatását.

A szociáldemokraták végül megtartották a kormányfői posztot Marcel Ciolacu révén, aki számára ez a legkedvezőbb eredmény, hiszen a PSD elnöke   valójában nem akart államelnök-jelölt lenni, de Bolojan se, hiszen egyrészt nem biztos, hogy megválasztották volna, másrészt neki fontosabb, hogy szedje össze a jelenleg romokban heverő liberálisokat, és Bolojan egyébként se a diplomáciai érzékéről híres. A kormánypártok ezért kapták elő Crin Antonescut, a Nemzeti Liberális Párt volt elnökét, akit régóta nem láttunk szerepelni, hiszen tíz éve visszavonult a közéletből. Hogy a visszatérése mennyire hat majd újdonságerővel, nem tudni, ez függ attól, mennyire komolyan gondolja a politikába a visszatérését, és mennyire tudja mozgósítani szellemi és fizikai kapacitásait, hogy a jelöltség intellektuális kihívásait sikerrel abszolválja, és meggyőzze a választókat, ő lehet egy olyan elnökjelölt, aki méltán képviselheti az Európa-barát pártokat. Szegénységi bizonyítvány is, hogy a pártoknak Antonescuhoz kellett folyamodniuk. Jól tükrözi a fősodratú román pártok válsághelyzetét, amit az elmúlt bő egy évtizedben alkalmazott kontraszelekció idézett elő. Tapasztalt politikust kértek fel, akinek azonban van a politikai múltjában olyan folt is, amit ellenfelei minden bizonnyal megpróbálnak kihasználni. A tapasztalata mindenképpen lehet előny, de a múltja nem biztos, hogy segíti őt a szélsőséges nacionalista erők visszaszorításában, ami a fősodratú pártok legfőbb célkitűzése kell legyen a sikeres kormányzás mellett.