A Rajna-vidék-Pfalz tartományban fekvő Immerath település a Garzweiler II nevű barnaszénmező külszíni fejtésű területévé vált. Az AFP hírügynökség tájékoztatása szerint a templom és település sorsa már 2013-ban eldőlt; a német alkotmánybíróság ebben az évben hozott határozatában ugyanis megerősítette: hangsúlyos közérdeknek minősül, hogy az RWE bányavállalat kiterjeszthesse felszíni lignit-kitermelési területét. Az elmúlt években a körülbelül 900-as lélekszámú lakosság elhagyta otthonát, a települést néhány mérfölddel távolabbra költöztették, ott újra felépítették intézményeit. Az új központban a méretei miatt immerathi dómként is emlegetett, Szent Lambert tiszteletére szentelt 19. századi istenházának egy miniatűr változatát helyezték el emlékeztetőül.
Az impozáns, ikertornyos homlokzatú neoromán templom volt az egykori német kisváros utolsó építménye, amelyet konkrétan elnyelt a föld, az egyre terjeszkedő szénbánya. Bár a Szent Lambert-templomot leromboló munkagépek hétfői és keddi ténykedése miatt többen tüntettek a helyszínen, és a helyi lap beszámolója szerint néhány órára meg is akadályozták a bontást, az akció sokkal inkább a nemzetközi sajtóban kapott visszhangot, mint a német társadalomban.
Saját miliőnkből nézve döbbenetesnek tűnhet, hogy egy ilyen mérvű rombolás, egy műemléktemplom elpusztítása nem váltott ki elsöprő, a politikumra is kiható tiltakozáshullámot a német közösségben. A történet azonban valójában nem újkeletű: Németországban évtizedek óta elfogadott gyakorlat, hogy a szén kedvéért emberi otthonokat, településeket romboljanak le.
A nemzetközi sajtó már 2011-ben arról cikkezett, hogy Angela Merkel kancellár – aki maga is a fizikatudományok doktora – eldöntötte, hogy az ország 2022-ig fokozatosan beszünteti az atomreaktorokra alapuló energiakitermelést. Ezt a döntést mindenekelőtt a – német közvéleményt is jelentősen befolyásoló – fukusimai atomkatasztrófa előlegezte meg. A New York Times által is idézett Merkel 2011 nyarán kijelentette, hogy az atomerőművekben adódó balesetek kockázatát emberi képességekkel nem lehet megfelelően ellenőrzés alatt tartani. Úgy vélte, „bármikor, bárhol bekövetkezhet egy Fukusimához hasonló eset,” az emberek biztonsága pedig elsődleges szempont.
A világ atomerőműveinek honlapján (http://www.world-nuclear.org/) közölt információk szerint, 2011 márciusáig Németország villamosenergia szükségletének egynegyedét17 atomerőműből nyerte. Jelenleg már csak nyolc reaktor működik, amelyek az ország energiaszükségletének 14 százalékát fedezik. Tény, hogy növelték a megújuló energiaforrások felhasználásának részarányát is, de az elektromos energiaigény 43 százalékát jelenleg fosszilis energiaforrásokból látják el. Mindamellett, sem közép-, sem hosszútávon nincs valós politikai döntés kilátásban az egyébként igencsak környezetszennyező fekete- és barnaszén-kitermelésből való kihátrálásra. A honlap egyébként azt is közli, hogy az európai államok sorában egyik Németország, ahol a legalacsonyabb a villamos energia nagykereskedelmi ára.
Max Knieriemen német újságíró, aki maga is a Rajna-vidék-Pfalz tartomány egyik településéről származik, lapunknak elmondta: a települések elbontásának, átköltöztetésének gyakorlata „régi történet” Németországban, ezeknek a falvaknak, kisvárosoknak a listáját már Wikipédia-oldal is összegzi.
Meglátása szerint a németek többsége a szénbányászatot és következményeit a kisebbik rosszként ítéli meg az atomenergia előállításának kockázataihoz képest, ugyanis nagyon fontos számukra a nukleáris biztonság. Létezik ugyanakkor egy bizonyos fokú elégedetlenség is a kormányzattal szemben a megújuló energiaforrások fejlesztésének lelassulása miatt.
– Hosszú távon természetesen nem kellene Németországnak a szénkitermelésre alapoznia, de ez az ördög kevésbé fekete jelenleg; nyilván senki nem akarja, hogy települések tűnjenek el a föld színéről, másrészt a szénbányászatban jól fizetett munkahelyek vannak, és a német emberek a gazdasági előnyöket is szem előtt tartják – magyarázta. Arra a kérdésre, hogy véleménye szerint a templom lerombolása a keresztény szellemiség háttérbe szorulásának tanújele-e, megjegyezte: a németek valószínűleg kevésbé keresztények, mint száz évvel ezelőtt, de a történet szerinte nem erről szól; úgy vélte, ha egy települést lerombolnak, akkor a templomát is ugyanúgy lebontják, mint a többi épületet; az istenháza száz évvel ezelőtt is ugyanilyen sorsra jutott volna egy bányaterv végrehajtása érdekében.
Az AFP hírügynökség információi szerint, az RWE bányavállalat a régióból körülbelül 7900 embert foglalkoztat. Immerath település mellett, csak a Garzweiler I. és II. bányamező terjeszkedése miatt tucatnyi települést bontottak már le, és építettek fel újra más helyszínen. A szénben gazdag régió első települését még a hetvenes években törölték el a föld színéről bányászati célból, de a 2000-es évektől a kitermelés terjeszkedése még nagyobb lendületet kapott.
