Vámpíros filmjét Kolozsváron kezdi forgatni Sion Sono

18 és 35 év közötti nők és férfiak jelentkezhettek a KoKino.ro felhívására. A telefonálgatás, amelynek során az ügynökség munkatársai értesítették a kiválasztottakat, már hétfőn délután 3 óra körül elkezdődött, és elhúzódott egészen este 10-ig – majd tegnap is folytatódott, hiszen sok embert kellett értesíteni, a több mint 400 érdeklődő közül 160-an is jutottak tovább a következő körbe. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) szervezői eközben hozták nyilvánosságra, hogy a japán rendező új, Tokyo Vampire Hotel című projektjének filmezése kapcsán tér vissza Kolozsvárra, a főbb szerepekre neves japán színésznők (Kaho, Ami Tomite, Lorena Koto) mellett Cristian Rigman román színészt, a román színház művészét nézte ki, aki egyébként a fesztivál Tízen a filmért elnevezésű programjában is részt vett.

A TIFF-esek közleménye szerint júniusi látogatása alkalmával – amikor tíz filmjét vetítették a seregszemlén – az alkotó valósággal beleszeretett a városba és Erdélybe. Feleségével, Megumi Kagurazaka színésznővel a térség több turisztikai látványosságát szemügyre vette, az elbűvölő táj és a város láttán meg is fogadta már akkor, hogy legközelebb filmezni tér vissza Kolozsvárra. A közlemény emlékeztetett arra, hogy Sion Sono az egyik legjelentősebb japán rendező, az elmúlt három évtizedben több mint 45 filmet készített – amelyek aztán Cannes-ban, Berlinben, Karlovy Varyban versenyeztek, és díjakat is nyertek. Legismertebb alkotásai: Bűn és kéjvágy (Guilty of Romance, 2011), Love Exposure (2008), Noriko’s Dinner Table (2005), Öngyilkosok klubja (Suicide Club, 2001).

Mint kiderült, új projektjének fontos részletei készülnek a következő napokban a Bánffy-palota pincéjében, az egykori New York szállóban, a Főtéren és a Karolina téren, valamint a tordai sóbányában és a vajdahunyadi várban, kolozsvári és bukaresti filmes szakemberek részvételével. Olyan fantasy sorozat lesz, amely az erdélyi vámpírok gyökereit mutatja be, a japáni vámpírokkal való kapcsolatukra is fókuszálva.

Ugyancsak a KoKino.ro végezte a szereplőválogatást; Cristian Rigman mellett Elisa Pârvan és Sandra Ducuță is szerepet kapott a filmben, csakúgy, mint a BBTE Színház és Televízió Karának színművészeti szakos diákjai, román és magyar hallgatók egyaránt. Molnár Levente színművész, a KoKino.ro vezetője a többi nevesített szereplőről is tájékoztatta lapunkat, eszerint Denisa Blag, Sigmond Rita, Baricz Timea, Csokán Raul, Cristian But, Pál Emőke, Bia Baraboi és Radu Catană is játszik a filmben. A statiszták kapcsán a helyi közösség tagjai közül való válogatásról beszélt. – Bárhol dolgoznánk, igyekeznénk a helyi közösségek tagjai kozül is valogatni. Fontosnak érezzük ugyanis, hogy amennyiben egy adott helyszínen készül valamilyen filmes alkotás, akkor az élményből a helyiek is részesüljenek. A nap végére és a hosszú téli estéken ezek azok a dolgok, amelyek számítanak – hangsúlyozta a KoKino.ro vezetője.

Egyik tavalyi munkájuk, A szerelem története (The History of Love) forgatása során is fontosnak tartották ezt, akkor rengeteg kolozsvári, egeresi, inaktelki, bogártelki, jegenyei és danki személy statisztált. A Radu Mihăileanu rendezésében készült produkció bemutatóját november 9-én tartják Franciaországban, és ugyancsak idén, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon lesz a premierje Adrian Sitaru Fixeur című alkotásának, amelyet nagyrészt Besztercén forgattak. A KoKino.ro nevében Molnár Levente ezúton is köszönetet mondott az óriási érdeklődésért. Nyilván, mindenki nem kerülhetett be, ellenben voltak, vannak es lesznek még olyan projektjeik, amelyek esetében szamítanak a filmkészítes iránt érdeklődők jelentkezésére.

A TIFF szervezőinek közleménye Cristian Hordilă fesztiválmenedzsert, az erdélyi filmalap (Transilvania Film Fund) ügyvezetőjét idézi: Kolozsvár egyre inkább a film városává kezd válni, és ez nem csupán a seregszemlének és a filmes iskoláknak köszönhető – hanem annak is, hogy a város nagyon is képes ide vonzani a külföldi alkotókat. Felidézte továbbá, hogy 2015-ben, Radu Mihăileanu projektje apropóján az 1941-es Lengyelországot, az 1954-es Chilét és az 1957-es Minsket „építették fel” Kolozsváron.

Tudor Giurgiu, a TIFF igazgatója a filmalap létjogosultságára hívta fel a figyelmet, reményét fejezte ki továbbá, hogy a hatóságok is megtalálják a módját annak, hogy odafigyeljenek a projektre. Bukarest után ezáltal lehetne Kolozsvár az ország második filmgyártó központja, amit véleménye szerint kár lenne elodázni.