Vişovan évek óta csodagyerekként él a tudatomban, aki már zenelíceumi tanulóként szólistaként lépett fel, Mozart-előadóversenyt nyert. A kolozsvári zenelíceum után felsőfokú tanulmányait Kolozsváron, illetve a Bécsi Zeneakadémián (Universität für Musik und darstellende Kunst) végezte. Jelenleg doktorandus a kolozsvári zeneakadémián, és a Bécsi Zeneakadémia oktatója – alig 28 évesen, 25 díjjal és számtalan fellépéssel maga mögött.
Vlad Răceu a kolozsvári Transilvania Filharmónia zenekarának tagja, tanársegéd a kolozsvári zeneakadémián. Octavian Lup a kolozsvári zenelíceumban érettségizett, a bukaresti zeneakadémián folytatta zenei tanulmányait, majd a Párizsi Konzervatóriumban és Kronbergi Zeneakadémián (Németország) tökéletesítette tudását. Jelenleg a Bukaresti Zeneművészeti Egyetem doktorandusa. Adott tehát három fiatal, akiről nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy rendkívül tehetségesek, szorgalmasak és a szerencse is melléjük szegődött, hiszen fiatal koruk ellenére szép sikereket értek el.
Műsorukon G. Enescu á-moll triója és Csajkovszkij á-moll op. 50 triója szerepelt. A keddi koncerten elhangzott zenei ritkaságok és értékek közös vonása, hogy mindhárom előadó szólama szóló hangszeres feladat. Csajkovszkij pályája végén, 1881-1882 között komponálta a művet, az Enescu-darab 1916-ban keletkezett. Mindkét mű közös jellemvonása a gyönyörű dallamvilág, a drámaiság különböző megnyilvánulásai, a szép zenei frázisok, amelyek ugyanakkor számtalan technikai buktatót is tartalmaznak. Meggyőződhettünk: mindhárom előadó rendelkezik azokkal a zenei és hangszertechnikai képességekkel, amelyek lehetővé teszik ilyen művek minden igényt kielégítő megvalósítását. A tökéletes összjáték viszont kifejezetten az előadók érdeme. Habár nem egy régóta működő kamarazene-együttest hallottunk, mégis úgy tűnt: a három hangszeres szimbiózisban él és zenél.
Kolozsváron az elmúlt fél évszázadban több kiváló vonósnégyes működött: kezdve az 1960-as években a Ruha István hegedűművész (1931–2004) vezette vonósnégyessel, folytatva a Transilvan kvartettel, illetve az utóbbi évtizedben az Arcadia vonósnégyessel. Ám triók terén nem volt elkényeztetve a kolozsvári közönség. Pont ezért dicséretes a keddi koncert előadóinak kezdeményezése. Nem tudhatom, fognak-e még együtt muzsikálni? Ha igen, abból a közönség és az előadók is nyerhetnek. A nézőteret zsúfolásig megtöltő közönség gyönyörű emlékkel gazdagodva léphetett ki a kolozsvári zeneakadémia stúdióterméből, és azzal a jóleső érzéssel, hogy erre a kiváló koncertre évek múltán is emlékezni fog.
