Persze kérdés, hogy milyen irányból nézzük. Mert ugye már Hofi is megmondta, hogy ha a szabó a gomblyukat egy arasszal hosszabbra vágja, az már zseb, így aztán nem mindegy például, hogy hosszában, vagy keresztben sétálunk el a piros-fehér-zöld színkombináció mellett: a magyar zászlóból, ha épp olyan szögből nézzük, lehet olasz zászló is, de nem kell túl sok kreativitás ahhoz sem, hogy Bulgária, Irán, Madagaszkár, Omán, vagy épp Tádzsikisztán színeit lássuk benne.
Igazából egy „normális” ország „normális” városában nem keltene feltűnést, hogy a bicikliút zöld, az átjáró pedig a jobb észrevehetőség jegyében piros-fehér – ezek konvencionális jelölések. Csak hát ott, ahol bő két évtizede a köztéri padok, de a szemeteskukák is nemkonvencionálisan még piros-sárga-kékben tündököltek, a piros-fehér-zöld útburkolati festésnek, bármennyire banálisan hangzik, de a „sorok között” jelentése van. Vagy ha nincs is, kaján mosolyra húzza a szánkat, ha közben a trikolór szemeteskukák „feltalálójára” gondolunk.
Ma is harcolnunk kell sokszor a két- vagy többnyelvű feliratokért, táblákért, minket megillető jogokért, de ahhoz képest, hogy a ’90-es években a magyar legfennebb akkor volt elfogadható, ha „kék” – „oz o szép, oz o szép, akinek a szeme (alatt) kék” –, mégiscsak óriásit fejlődött a város. És tegyük hozzá: más téren is hatalmas a különbség a 20–25 évvel ezelőtti Kolozsvárhoz képest – nem véletlenül itt a legmagasabbak a lakásárak Bukarest után.
A kolozsvári önkormányzat városrendezési stratégiája véleményem szerint messze nem tökéletes, de a belvárosi utcák felújítása, az autósforgalom „kivezetése” mindenképp a történelmi belváros és az ott lakók, valamint a turisták javát szolgálja. Innentől kezdve pedig a színek kérdése másodlagos, aki pedig ezt másképp gondolja, annak halkan megemlíteném, hogy Budapest korábban használatos hivatalos zászlaja piros-sárga-kék volt, igaz, vízszintes csíkokban.
Ilyenformán én úgy látom, inkább ne foglalkozzunk a színekkel. Ne is vegyük észre a Dózsa György utcai piros-fehér-zöldet, így legalább van esélyünk arra, hogy ha néhány hónap múlva elkopik, akkor ugyanilyenre festik újra. És különben is, az a lényeg, amire a színek felhívják a figyelmet: tartsuk be a közlekedési szabályokat – autósok, gyalogosok és kerékpárosok, figyeljünk egymásra, tiszteljük egymást a forgalomban. Ha ez megvan, akkor már mindenkinek a magánügye, ha a szíve mélyén tudja: tényleg magyar a „zászló” a – nem Regele Ferdinand, nem is a Dózsa György, hanem Wesselényi, avagy Híd utcában. Aki pedig nem tudja, hát… annak ionopot.
