Klaus Johannis államfő keddi parlamenti felszólalásától valószínűleg sokan többet vártak volna, azt, hogy valamilyen megoldás ötlettel helyére teszi a dolgokat, vagy legalább felvillantja egyfajta lehetséges lezárását az elmúlt időszak eseményeinek. Ehelyett egy „talányos” megfogalmazásra tellett, miszerint a hatalmas közfelháborodást és tiltakozást kiváltott 13-as sürgősségi kormányrendelet hatálytalanítása, meg a kijelentéseiben és intézkedéseiben félelmesen csetlő-botló és ezzel hozzá nem értését bizonyító igazságügyi miniszter lemondása nem elegendő a kialakult helyzet feloldására. És akkor mi legyen?

Mélyre ható és mélyre nyúló hosszú politikai csatározás elé nézünk, ha egymás mellé rakjuk a hétvégi eseményeket valamint azok fejleményeit, amelyek egyébként sok feltevést és kérdést idéztek elő máris. A szembenálló felek és táborok: Klaus Johannis államelnök versus Liviu Dragnea pártelnök (amolyan incognito miniszterelnök), illetve az utcára kivonult (vagy otthonról szolidarizáló) elégedetlenkedő tüntetők meg az államfő halvány hátországát képező választásvesztes liberálisok kontra szociáldemokraták és híveik, meg az érdekdrukkerek. Próbáljuk összerakni a közelmúlt események képkockáit, tisztánlátás végett.

Elégedettnek és bizakodónak kellene lenni a jövőre, vagy legalább idénre nézve, ha tekintettel vagyunk és el is hisszük azokat a bejelentéseket, amelyek a különféle bérek növeléséről szólnak, és emellett megnyugtatnak, hogy nem terhelnek újabb adókkal. A kormányt alakító szociáldemokraták pártemberei egyelőre igyekeznek tartani magukat a választási ígéreteikhez, és Adótörvénykönyv módosítással, kormányhatározattal meg sürgősségi kormányrendelettel növelték (többek között) a közigazgatásban dolgozók bérét, a nyugdíjakat, a nyugdíjpont értékét (júliustól ezer lejre), a minimálbér pedig már februártól kétszáz lejjel lesz több.