Sohasem voltam az a puskázós fajta, de most – lassan húszéves újságírói ¬pályafutással a hátam mögött – muszáj. Nem akárkitől puskázok: egy... tizenegyedikes lánytól! Igen, hozzám került a végzősöket búcsúztató szövege, és ¬egyszerűen letaglózott (újra is íratták vele, mert nem volt elég humoros). Meghatott az a komolyság, amivel írt, az a felelős és tudatos gondolkodás, ahogyan az életet látja.

A Kolozsvári CFR szenzációs idényét látva néhányan még reménykedtek abban a csodában, hogy a csapat túlteljesítve az eredeti célkitűzést és dacolva a hat pontos büntetéssel, kiharcolja a bajnoki címet. Az álom vasárnap este foszlott szerte végérvényesen, miután a gárda az idény legsúlyosabb vereségét szenvedte el a fellegvári stadionban attól a csapattól, amelyet alig egy hónapja idegenben 4–1-re vert.

Igen, úgy nézem, így a feltámadás ünnepére készülve sokan kicsit félreértették a szót, és úgy hallották: fel, támadás! – ez lehet a magyarázata a városszéli bevásárlóközpont felé kanyargó autósornak, amelynek utasai vélhetően szó szerinti támadást indítottak az ottani üzletek „ellen”, tévesen azt gondolva, hogy ez az ünnep is csak a fogyasztásról szól.