Kolozsváron koszorúkat, köveket helyeztek el a holokauszt-emlékműnél
A vendégek között volt III. Károly brit király, Emmanuel Macron francia elnök, Olaf Scholz német kancellár, Justin Trudeau kanadai kormányfő, Sulyok Tamás magyar köztársasági elnök, Antonio Costa, az Európai Tanács elnöke. Romániát Marcel Ciolacu miniszterelnök képviselte az eseményen. Megérkezett Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is, aki lengyelországi látogatása során Macronnal és Costával is tárgyalt.
Az ukrajnai háború miatt Oroszországot „nem tájékoztatták” a megemlékezésről. A holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmával Vlagyimir Putyin a Kreml által közzétett üzenetében leszögezte, mindig emlékezni fognak arra, hogy a szovjet katona volt az, aki leverte a szörnyű és totális gonoszt, amelynek nagysága örökre megmarad a világtörténelemben. Az orosz elnök hangsúlyozta, az orosz állampolgárok a győztesek nemzedékének leszármazottai és közvetlen utódai, és mindent megtesznek a népek etnikai, nyelvi és szellemi identitáshoz való jogának védelmében, valamint az antiszemitizmus, a ruszofóbia és más rasszista ideológiák terjedésének megakadályozására.
A délelőtti megemlékezésen a lengyel államfő az Auschwitz I. láger halálfalánál a túlélők egy csoportjával együtt rótta le tiszteletét az áldozatok emlékezete előtt. A lengyelek ápolják Auschwitz volt náci német haláltábor és más lágerek emlékezetét, hogy a világ soha többé ne engedjen meg az ott történtekhez hasonló emberi katasztrófát – jelentette ki Andrzej Duda lengyel elnök. Az államfő felidézte Witold Pileckinek a nyugati szövetségesekhez a második világháború során továbbított auschwitzi jelentését, amelyet a lengyel lovassági kapitány azt követően írt, hogy bezáratta magát a lágerbe, megszervezte ott az ellenállást, majd megszökött. Felidézte: az auschwitz-birkenaui haláltábort a németek „azért létesítették, hogy végrehajtsák a zsidó nép megsemmisítését”. Az elnök megemlékezett a holokauszt során meggyilkolt több mint 3 millió zsidó nemzetiségű lengyel állampolgárról.
Európai Tanács: a „soha többé” most van
Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy felvegyük a küzdelmet az antiszemitizmussal, és megvédjük, előmozdítsuk a zsidó életet Európában – jelentették ki az Európai Tanács tagjai a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából kiadott közös nyilatkozatukban, hétfőn. A tagállami vezetők arra hívták fel a figyelmet, hogy az európai kontinensen az antiszemitizmus olyan „példátlan erősödése” zajlik, amely „a második világháború óta nem volt tapasztalható.” Úgy fogalmaztak, a leghatározottabban elítélik az erőszakos antiszemita incidenseket, a holokauszttagadást és a holokauszt eltorzítását, az összeesküvés-elméleteket és a zsidókkal szembeni előítéletet, elítélik továbbá a megkülönböztetés minden formáját, az intoleranciát, a rasszizmust és az idegengyűlöletet. A „soha többé” most van – tették hozzá nyilatkozatukban az uniós tagországok vezetői.
ENSZ: ismét burjánzik az antiszemitizmus
Nyolcvan évvel a holokauszt után az antiszemitizmus ismét burjánzik a világban – mutatott rá Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából Genfben kiadott közleményében. Az évfordulós megemlékezéseken a jelen helyzetre és a jövőre is figyelmet kell fordítani, mert a világ jelentős részében gyűlölködő hangok hallhatók. Az antiszemitizmus ismét burjánzik, a zsidó emberek egyre több megfélemlítésnek, fenyegetésnek és fizikai erőszaknak vannak kitéve. Az emberi jogi főbiztos megjegyezte: a sokszínűség – ahelyett, hogy ünnepelnék – jelenleg inkább veszélyforrás, mint érték, és számos vezető arra törekszik, hogy aláássa és gyengítse a jogállamot. Volker Türk úgy vélte, félő, hogy alvajárókként olyan sötét jövő felé tartunk, amelyben az emberi jog és a méltóság nem jelent majd semmit, és idővel feledésbe is merül. Január 27-e, a holokauszt nemzetközi emléknapja a részvétlenség, az alkalmazkodás és a közöny veszélyeire figyelmeztet, és arra int, hogy szembe kell szállnunk az intoleranciával – szögezte le Volker Türk.
Iohannis: a gyűlölet gyengíti a demokráciákat
Üzenetében Klaus Iohannis államfő arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyűlölet, a támadások, a beszédben megnyilvánuló erőszak és a félretájékoztatás gyengíti a demokráciákat. Az üzenetet Mihai Şomordolea államtanácsos olvasta fel a bukaresti Korál zsinagógában tartott rendezvényen. „Azok, akiknek sikerült életben maradniuk, az egész világ előtt tanúsíthatták, hogy a pokol elszabadult a földön, de azt is, hogy az élet ereje végül legyőzte a halált” – fogalmazott Iohannis, hozzátéve, hogy a náci haláltáborokban végbement katasztrófa semmihez nem volt fogható. „Ugyancsak ma emlékezünk az 1941. januári bukaresti pogrom áldozatainak szenvedéseire, amikor zsidók ezreit adták át a halálnak. A holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából tisztelgünk azok előtt, akik életüket vesztették, de a túlélők és a megmentők bátorsága előtt is, hogy soha ne merüljön feledésbe a tragédia, amely annyi emberéletet követelt.” Klaus Iohannis emlékeztetett arra, Románia fontos lépéseket tett a holokauszt áldozatai emlékének tisztelete és az antiszemitizmus elleni küzdelem terén azáltal, hogy erre vonatkozó jogszabályokat fogadott el, s olyan megemlékezési és oktatási projekteket dolgozott ki, amelyek hozzájárulnak az alapvető európai értékeken alapuló kultúrához.
A MEGSEMMISÍTŐ HALÁLTÁBOR A HOLOKAUSZT JELKÉPÉVÉ VÁLT – Az Auschwitz I. koncentrációs tábort a náci Németország eredetileg a lengyel foglyok számára létesítette 1940-ben a Harmadik Birodalomhoz csatolt lengyel területen. A birkenaui lágert két évvel később építették meg a közelében. Az auschwitz-birkenaui tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. ukrán frontjának katonái szabadították fel. Az auschwitzi múzeum szerint a felszabadítás előtt a nácik mintegy 1,1 millió embert gyilkoltak meg a táborkomplexumban, főként zsidókat, de lengyeleket, romákat, szovjet hadifoglyokat és más nemzetiségűeket is. A szovjet csapatok mintegy hétezer, végsőkig legyengült embert, többségükben nőket és gyerekeket találtak a helyen. Auschwitzba 1944. május 15-től július 8-ig – kevesebb, mint két hónap alatt – csaknem 440 ezer magyarországi zsidót deportáltak, ez lett megsemmisítésük fő színhelye. Legtöbbjüket – az auschwitzi múzeum adatai szerint 325–330 ezer embert – érkezésük után azonnal gázkamrában pusztították el, mintegy 25 ezer embert pedig a későbbi szelekciók során gyilkoltak meg.
A kolozsvári zsidóság sorsa 1944-ben fordult tragikusra
Kolozsváron már 1920-ban bekövetkezett az első antiszemita zavargás, amikor a román diákok valóságos háborút indítottak a város zsidó lakossága ellen, kirakatokat törtek be, és sok zsidó személyt véresre vertek. A város 1936 után a Vasgárda egyik legaktívabb központjává vált. A Goga–Cuza-kormány idején pedig kezdetét vette a romániai zsidóság jogi úton történő kifosztása, amely nem sokkal a második bécsi döntés előtt elfogadott Zsidók Statútumában érte el a csúcspontját.
Az 1940. augusztus 30-án meghozott második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt – 43591 négyzetkilométernyi területet, amelyen mintegy 2,5 millió lakos élt, közöttük több mint 160 ezer zsidó – visszacsatolták Magyarországhoz, és ez a kolozsvári zsidóság sorsára nézve meghatározó volt, hiszen Kolozsváron szinte azonnal elkezdték az első (1938. évi) és a második (1939. évi) zsidótörvény alkalmazását. A harmadik (1941. évi) zsidótörvény megalkotását a kolozsvári zsidóknak már magyar alattvalókként kellett megélniük.
A magyar hatóságok 1941 nyarán több száz hontalannak nyilvánított kolozsvári zsidót a galíciai Kamenyec-Podolszkijba szállítottak, ahol többségüket meggyilkolták. 1941-ben a 20 és 48 év közti zsidó férfiakat kényszermunkatáborokba internálták, 1942-ben pedig ezek sorából munkaszolgálatos-frontegységeket szerveztek, amelyekbe a 22 évnél idősebbeket osztották be.
A kolozsvári zsidóság sorsa is azt követően fordult tragikusra, hogy 1944. március 19-én a németek Magyarországot megszállták. Március 28-án éjjel a város legtehetősebb – mintegy 150 – zsidó családjainak tagjait a németek letartóztatták, lakásaikat kirabolták, majd lepecsételték. Ezzel Kolozsváron is kezdetét vette a zsidók teljes kifosztását és deportálását előkészítő és lehetővé tevő jogszabályok gyors végrehajtása. Kolozsváron a gettósítás 1944. május 3-án hajnali 5 órakor kezdődött, a gettót a város északi részén, a Kajántói úthoz közeli Irisztelepi téglagyár szabadtéri szárítói és azok környéke képezte.
A kolozsvári gettóba zsúfoltak számát a helyi sajtó május 10-én 12 ezerre, május 16-án pedig 14 300-ra tette. Miután a szamosújvári gettóba gyűjtött zsidókat is behozták, az internáltak száma csaknem 18 ezerre emelkedett. A Kolozsvári járáshoz tartozó 14 településen élő zsidókat is a kolozsvári gettóba szállították. Az 1941-es népszámlálás adatai szerint a járásban – Kolozsvár városát kivéve – 35 174 személy élt, ezek közül 129 izraelita vallású volt. A deportálás rendkívül gyorsan zajlott, május 25-e és június 9-e között a gettó legtöbb lakóját Auschwitzba deportálták… Túlélők szerint a halálvonatok május 25-én, 27-én, 29-én, 31-én, június 5-én és június 7-én indultak. A kassai vasúti nyilvántartás szerint a kolozsvári transzportok május 25-én, 29-én, 31-én, június 2-án, 8-án és 9-én lépték át az országhatárt. A szóban forgó szerelvényeken a fenti időpontokban 3130, 3417, 3270, 3100, 1784, illetve 1447 személyt deportáltak a lengyelországi haláltáborokba. Ez összesen 16 148 (a Kasztner-csoport tagjaival együtt pedig 16 536) személyt tett ki. (…) 1945 júliusáig az elhurcolt zsidóságnak kevesebb mint 10-15 százaléka tért vissza Kolozsvárra. A visszatértek száma pontosan nem állapítható meg. Az 1947-es népszámlálás Kolozsváron 6500 zsidó személyt talált, ezek egy része azonban korábban nem volt kolozsvári lakos. (Forrás: Az észak-erdélyi holokauszt földrajzi enciklopédiája; szerkesztették – Randolph L. Braham, Tibori Szabó Zoltán)
