Statisztikák, összegzések már folyamatosan megjelentek tavaly is, hiszen az elmúlt év márciusától aztán rendre megtapasztaltuk a karantén, szükségállapot, vesztegzár, vészhelyzet állapotát – az éppen hatályba léptetett hatósági rendelkezéseknek megfelelően. Az intézkedések tekintetében tehát éves évfordulója következik a szükségállapotnak is: ezt az államfő tavaly március 16-án hirdette ki, és amelynek következtében, mint emlékszünk, csak indokolt esetben – munkavégzés, szükséges bevásárlás, ház körüli séta, egészségügyi helyzet, hozzátartozó ellátása okán – hagyhattuk el, és csak napközben, az otthonunkat, és azt is megfelelő igazolás illetve egyéni nyilatkozat felmutatásával. Aztán a szükségállapotot felváltva követték az ismert egyéb intézkedések, amelyek még ma is tartanak, és egy év elteltével sem látjuk tisztán, hogy mikor érnek majd véget.
Persze, számos hatása már ismert a járványügyi intézkedéseknek, ezekről sokat cikkeztek: a gazdaság mely ágazatai szenvedték meg a korlátozó intézkedéseket, hogyan változtak a munkavégzési szokások és egyáltalán a foglalkoztatottság, milyen hatással volt a családokra az összezártság, hova jutott és főleg merre tart az online térbe száműzött oktatás, ki mennyire szenvedte meg lelkileg és szellemileg a magára hagyottságot és távolságtartást, az egészségügy mennyire volt képes ellátni feladatát és küldetését, stb. És akármennyi számadatunk lenne és próbálunk arányokat felállítani tavaly és tavalyelőtt vonatkozásában, egyelőre még csak a morzsákat szedegethetjük össze mindarról, hogy mit jelent ez a továbbra is szokatlan helyzet, amelyet joggal nem is szeretnénk, hogy mint egyfajta “új normalitást” szoktassanak meg velünk. Egyelőre főleg a kudarcok, az eredménytelenségek kerülnek előtérbe, ha az eltelt egy évet nézzük. Annak ugyan lehet örülni, hogy eddig az egészségügyi rendszer még “talpon maradt”, nem omlott össze attól, hogy hirtelen nagyon sok koronavírussal fertőzött beteget kellett volna beutalni és kezelni. Mégis, az egy éve tartó intézkedések ellenére a fertőzések száma vagy megugrik, vagy folyamatosan tart egy adott szintet – az utcán is kötelező maszkviselés, távolságtartás, távmunka, éjszakai kijárási korlátozás, bezárt intézmények és helyiségek mellett is. Most már szerencsére eljutottunk oda, hogy a beoltottak száma meghaladja a fertőzésen átesett személyek számát, és annak ellenére, hogy egyelőre nem ismertek nagyon hosszú távon az immunizálás eredményei, és az oltási folyamat előrehaladtával sem csökken arányosan a korlátozás, mégis abban kellene reménykednünk, hogy jó irányba tartunk. Ezzel egyidejűleg pedig ismét látószögbe kerülhetnek azok a problémák, amelyeket a koronavírus miatt a háttérbe szorítottak, mint például a krónikus és egyéb betegek korábbi megszokott ellátása és kezelése. Az egészségügyi miniszternek erről egy “halovány” aggodalmaskodó kijelentése volt a napokban, amikor megemlítette, hogy majd át kell szervezni a kórházak működését, alkalmazkodva a “koronavírussal való együttélésre”, oly módon, hogy többet “ne diszkriminálják” a többi beteget, akik szintén ellátásra szorulnak. Hiszen nem javított Románia azon az uniós statisztikán, amelyen vezető helyen áll a 75 év feletti személyek elhalálozási arányában olyan betegségek miatt, amelyek egyébként kezelhetők lennének, tehát nem halálosak. Mert az egy éves statisztikák arról is szólnak, hogy megnőtt az egyéb betegségben elhunytak száma a korábbi évhez mérten, hogy sok rákbeteget sem nem diagnosztizáltak idejében, sem a megfelelő kezeléshez nem jutottak.
Mindenfajta igyekezet és szabálytisztelet mellett, Kolozs megye tegnaptól ismételten “vörös zónába” került a koronavírussal fertőzöttek arányát tekintve. Amit, mint tudjuk, ismételten a járványügyi intézkedésekkel fognak továbbra is éreztetni mindannyiunkkal. Statisztika, számadat ez is, aminek kapcsán mind többen hangoztatják, hogy másképp kellene viszonyítani, hiszen ezek az adatok határozzák meg és befolyásolják a hatósági intézkedéseket, amelyeket aztán végső soron mindannyian megérzünk illetve megszenvedünk. Jelenleg az elmúlt 14 napban jegyzett, ezer lakosra számított új fertőzések számát veszik alapul. Statisztikusok szerint fontosabb mutatót jelentene az intenzív terápiás osztályokon kezelt betegek száma, vagy általában hány fertőzöttet kezelnek az úgynevezett Covid-kórházakban. Sőt, azt is figyelembe kellene venni – figyelmeztetnek a statisztikusok -, hogy mennyire eltérően jelentik az esetszámokat megyénként: hiszen amíg például Krassószörény megye február közepén alig száznál több tesztet jelentett hetente százezer lakosra számítva, addig Temes megye két és félezernél több heti tesztelést jelentett százezer lakosra. És Kolozs megyében is hasonló a helyzet, hiszen ahol sokat tesztelnek, a fertőzések száma is nagyobb ahhoz képest, mint ahol alig végeznek teszteket. Ami még nem jelenti azt, hogy kevesebb fertőzött lenne, csupán a statisztika “nem beszél”, tehát az intézkedések is megkerülhetők. Az eltelt egy év alatt azonban kidolgozhattak volna legalább egy reális(abb) kimutatást, hogy az intézkedéseket is jogos(abb)aknak érezhessük.
Mindenképpen soknak tűnik már az egy éve tartó korlátozás, ugyanakkor rövidnek is, hiszen az uniós országoknak még nem sikerült egységes és összehangolt intézkedésekkel kezelni a járványhelyzetet. És a szabad mozgáshoz való jog hangoztatása ellenére most mégis bejelentették, hogy az Európai Bizottság javaslattal áll elő egy vakcinaútlevél kidolgozásról, amely lehetővé tegye “fokozatosan, a biztonságos közlekedést az Európai Unió területén, vagy azon kívül is, munkaügyben vagy turizmus céllal”… Az okmánynak már neve is van – digitalis zöld útlevél, amely információkat szolgáltat arról, hogy az illető személyt beoltották-e, vagy milyen a teszteredménye, továbbá a koronavírusból való felgyógyulásról is.
Viszonylagos az időérzékünk, hiszen hosszú egy év van mögöttünk a bármikor előforduló megfertőződés veszélyével. Ugyanakkor úgy tűnik, nagyon rövid az eltelt egy év a reális intézkedések meghozatalához, vagy a helyzet normális kezeléséhez, de legalábbis ahhoz, hogy tisztán lássuk, mi is történik valójában körülöttünk. Nehéz döntést vagy ítéletet hozni, minden szempontból jót pedig alig lehet.
