Az 1888 nyarán megalakult Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör, hosszú ideig állandó székház hiányában, bérelt helységekben működött. 1928-ban, fennállásának 40. évfordulóján, saját erejéből felépíti székházát a Kossuth Lajos, mai Transilvaniei utca 35. szám alatt a Dr. Botcz Józseftől vásárolt telken. Az 1949-es államosítástól napjainkig ez az épület volt a nagyanyedi művelődési élet központja.
Az új székház létrejötte érdekében a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör elnöksége 1928. március 31-én felhívást tesz közzé: „Önképzőkörünk kultúrházának (színháztermének) felépítési munkálataihoz hozzákezdtünk. Bizalommal és szeretettel fordulunk városunk és ügyünk nagytekintélyű reprezentánsaihoz, ... hogy mindnyájunkért való szándékukban Körünket erkölcsileg és anyagilag segíteni és támogatni szíveskedjenek.” E felhívás hatására a város iparosai és más polgárai együttes erővel az önképzés, az ifjúság nevelése érdekében, adományaikkal (228 adakozó örök adományával) , kamatmentes kölcsönökkel, természetbeli hozzájárulással, fizikai munkával, fogatokkal segítettek az otthon megteremtésének nem kis munkájában.
A munkálatok tervezője és a költségvetés elkészítője Bakó Károly építész volt. A terv megvalósításához jelentős pénzbeli támogatással segített a Nagyenyedi Kisegítő Takarékpénztár, a Gazdasági Bank, a Hangya Szövetkezet, Balla Béla mészárosmester, az Iparos Önképzőkör elnöke, Szergely János, Uzoni Kovács Józsefné, Kovács Pál református lelkipásztor és dr. Jeney Elek árvaszéki gyám is.
A munkálatok kezdetén lebontották az udvari keresztépületet, és hozzáláttak a 360 ülőhelyes nagyterem, a két öltöző és kis előtér megépítéséhez. Az 1928. évi beszámoló név szerint felsorolja azokat a mesterembereket, akik segítettek, köztük 23 kőművest, ácsmestert, szobafestőket, lakatosokat, asztalosokat, eszergályosokat, bádogosokat, kovácsokat, villanyszerelőket. Kisegítő munkára a mesterek tanoncokat és inasokat küldtek.
Az áldozatkész munka befejezése után, 1928. szeptember 23-án került sor a Nagyenyedi Magyar Iparos Önképzőkör 40 éves jubileumi ünnepségére, mely alkalomból felszentelték az új kultúrházat. A nevezetes jubileumot Erdélyszerte országos jellegűvé tette az a körülmény, hogy az Iparoskör fővédnökséggel tisztelte meg a közélet több kitűnőségét. Szeptember 22-én ismerkedési esttel indult a rendezvény, mely előtt a Kör két énekkara az iparos dalárdával együtt szerenáddal tisztelte meg a fővédnököket, Inczédy-Joksman Ödönt és Ciuleanu alprefektust.
A tulajdonképpeni avatási műsor vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött a vadonatúj nagyteremben, amelynek bejáratánál Tellár István kertész gyönyörű virágszőnyege és Isten hozott! mondata fogadta a belépőket. A rendezvényt Balla Béla elnök nyitotta meg, azt ünnepi beszédek követték. Az ünnepség kimagasló eseménye a házszentelés volt, amelyet Jancsó Sándor, Kováts Pál, Bertalan József református lelkészek és Révai Kelemen római katolikus plébános celebráltak. A vidéki társegyesületek üdvözlete után az enyedi polgárság nevében Fogarasi Albert nyugalmazott kollégiumi professzor köszöntötte a Kört.
A megható ünnepség egyik érdekessége a mesteravatás volt, amelyet „a régi céhbeli törvények és előírások szerint” tartottak meg. Tiszeletbeli mesterré avatták Szigeti Bélát, a Kisegítő Bank vezérigazgatóját és Elekes Viktor kollégiumi tanárt. Az ünnepély után az udvari sátorban közebédre került sor, majd az est folyamán díszhangverseny következett. Sajnos, a műsor fénypontja, dr. Székelyhidy Ferenc enyedi származású budapesti operaénekes fellépése elmaradt, mivel a hatóságok erre nem adtak engedélyt.
„Este fényes műsor fejezte be a nevezetes napot... – jegyzi fel a krónikás – A közönség páratlan összetartással vett részt a szép ünnepségen. A Kör vezetőségének munkája minden dicséretet felülmúlt. Nők és férfiak nagy, elismerésre méltó ügyszeretettel rendezték meg az ünnepség minden mozzanatát, fogadást és ellátást, úgy, hogy a közönség háláját is kiérdemelték. A két nap feledhetetlen marad minden szép emlékével.”
