Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély 2025. januári számában.
Előző este csepergett az eső, már úgy tűnt, elmarad a november utolsó hétvégéjére tervezett séta, de reggel mégis 15-ön gyűltünk össze a Bucium utcai M21 autóbusz monostori megállójában. Az autóbusszal a szászfenesi Leányvár negyedi végállomásig utaztunk, onnan a nemrég épült új lakóházak mellett az erdőben vezető ösvényen délnyugat felé, a Medve-gerincen haladó ösvényen gyalogoltunk. Az elmúlt hónapokban nem nagyon kirándultam, hiányzott az erdő, a megszokott séták a természetben. Nemsokára elértünk az egykori szekérutak kereszteződéséhez, amely a környező falvakat kötötte össze valamikor: Csürülyét (Ciurila), Kolozstótfalut (Tăuț), Magyarfenest (Vlaha), Tordaszentlászlót (Săvădisla) és Lónát (Luna de sus). Itt-ott még látszanak az egykori útjelző kövek. Ezeket az utakat ma már nem használják, csak a gyalogtúrákat kedvelő kirándulók és természetjárók ismerik. Az itt levő dombokat lombhullató erdők borítják, amelyeket legelők tarkítanak. Délnyugaton a legmagasabb pont a Havas-bükke-tető (Vf. Recea, 759 m), északnyugatra pedig a Bükk-tető (603 m). A legelő szélén levő szép kilátópontról szemléltük az őszi tájat, ahonnan szép kilátás nyílik a Lóna-patak völgyére, a Havas-bükkére és a Gyalui-havasokra. Onnan a Róka-völgy peremén haladó ösvényen tértünk vissza Szászfenesre. A levegő elég párás volt, de azért megcsodáltuk az alattunk elterülő Szászfenest, szinte hihetetlen, hogy mennyire kiépült az elmúlt években, egy egész város épült fel a Kis-Szamos partján. Az idő enyhe, de őszies volt.
December a hagyományos téli túrák hónapja. A néphagyomány szerint december 6-án a Mikulás meglátogatja a gyermekeket, és ha az elmúlt évben jól viselkedtek, az ablakba tett csizmákba ajándékokat hoz. Az EKE-tagokat is minden évben megajándékozza: túraprogramunkban már hosszú évek óta szerepel december elején a Mikulás-túra. Az idén december 4-én tartottuk Szabó János szervezésében a Bükk-erdő Páter út melletti tisztásán ezt a túrát, 32-en vettünk részt. Ezen a helyen asztalok és padok is vannak, amelyeket a kirándulók készítettek. A Mikulás-túrára szokás szerint mindenki kis csomaggal érkezik, amelyeket a piros köpenyes és piros sapkás EKE-Mikulás, és a szintén piros sapkát viselő segédei összegyűjtenek a Mikulás zsákjába, és a résztvevők között kisorsolják. Így minden résztvevőnek jut egy ajándékcsomag, amelynek köszönhetően jó hangulatban telik a túra.
December 9-én került sor egy másik hagyományos téli túrára, a Szilágyi András szervezte borforraló túrára, amely már 30 éves hagyománnyal büszkélkedhet. A túra a Törökvágás tetejéről, a falumúzeumtól indul a Hója-erdőn keresztül a Bácsi-torok egyik tisztásáig. Akiknek hosszú ez a gyaloglás, azok a 31-es autóbusszal utazhatnak Kisbácsig, onnan rövidebb úton érhetik el a tisztást. Mindenki hozhat egy kis üveg bort, fűszereket és cukrot a forralt borhoz, szalonnát, kolbászt a sütögetéshez. A tisztáson idén nagyjából harmincan gyűltünk össze 11 óra felé, többnyire idősebb EKE-tagok. Ilyenkor mindig eszünkbe jutnak a régi emlékek, az egykori túratársak. Az idő eltelt, elrepültek az évek, van, aki a régiek közül már egészségi problémák miatt nem jöhet, de sokan már nincsenek közöttünk. András megrakta a tüzet, a parázson sült a szalonna, majd felkerült az üst is a borral. Az idő borús volt, de szerencsére nem esett, sőt rövid időre a nap is kisütött. Kellemesen telt az összejövetel, beszélgetéssel és énekléssel. A decemberi rövid napok miatt az órák gyorsan teltek, így hamarosan hazafelé indultunk: a hosszabb utat választók a Hója-gerinc felé, mások az autóbusz kisbácsi megállójába mentek.
A karácsonyi ünnepek és a szilveszter ismét hó nélkül telt el. A hagyományhoz híven az új esztendő második napján, csütörtökön délelőtt indultunk az év első túrájára a monostori végállomásról. Az évnyitó túrát viccesen „józanító” túrának is szoktuk nevezni. A találkozóhelyen, a tömbházak előtti fák törzsén egy fürge kis mókus szaladgált le és fel, valószínűleg ennivalót szoktak tenni neki az ott lakók. Az évnyitó túrát Kovács D. Zsuzsa, az EKE–Kolozsvár 1891 elnöke szervezte, szokás szerint a Rejtett-forrás tisztásán, amelyen 50-en vettünk részt. A sok ünnep után kicsit álmosan ébredtünk az új esztendő második reggelén, de hamar kiment az álom a szemünkből, amikor észrevettük, hogy kint fehérebb minden, mint az elmúlt napokban. Először azt hittük, havazott, hiszen januárban ez szinte természetes volna. Decemberben is volt egy kis havazás, de az már az ünnepek előtt elolvadt. Csak a hegyekben, 1600 m felett esett nagyobb hó. Nem havazott most sem, csak a ködös levegőből csapódott ki a nedvesség jégkristályok formájában az ágakra, levelekre, a fák törzsére, növényekre, és vékony rétegben a talajt is beborította. A hőmérséklet –5 fok lehetett, ezért a talajon, ahol nedvesség volt, jégréteg is képződött, vigyáznunk kellett a csúszós részeken az erdőben. Szép volt az erdő, a fehér jégkristályoktól csillogó fákkal tette különlegessé ezt a napot. A tél nagyobb része még hátra van, jöhet még nagy hó és hideg, hiszen kemény telet jósoltak erre az évre, az elmúlt évek enyhe telei után. Ezen a télen sem voltak még nagy hidegek, bár változó volt az idő, a ködös napokat felváltotta a napsütés és a tavaszias idő, egyes helyeken talán már a hóvirágok is előbújtak. De a tél még nem ért véget, és a tavasz még messze van.
Reméljük, az új esztendő sok szép kirándulást és kellemes napokat hoz majd minden természetszerető és természetjáró embernek.
