KOVÁCS DOLORES VIVIEN
Az emberek többségének a decemberi időszak jelenti az úgynevezett mérföldkövet, amikor visszatekintve kiértékelik az elmúlt év hónapjait. A végkövetkeztetés sokaknál negatív lecsengésű lehet, ők nem könyvelik el sikeresnek az évet. Az év végi leltár után fogalmazódik meg bennünk a gondolat, miszerint az új év majd megváltoztatja azt, amit eddig halogattunk, elfelejtettünk. De megváltoztathatja-e? Az új év fogalmát mágikus köd lengi körül; új kezdet, új lehetőségek, tiszta lapok – miközben minden a régi marad, csupán új naptár kerül a falra. Mégis, hiszünk abban, hogy éjfél után mindent magunk mögött hagyhatunk. Az ebből fakadó önbizalom és céltudatosság pozitívan hathat ránk, reményekkel telve kezdhetjük el a következő évet, sokszor talán nagy szavakkal dobálózva. Azonban, ahogy a mondás is tartja, „minden csoda három napig tart”. Az ünnepek utáni időszak jócskán okozhat anyagi kellemetlenségeket, a fizetés napja egyre távolabbinak és kibírhatatlannak tűnhet. Azoknak, akik elsődleges célként az anyagi helyzetük stabilizálását tűzték ki, a január nagy pofon lehet. De ugyanez érvényes a többi fogadalomra is, amelyeket a változás reményétől – és talán a pezsgő miatt is – fogadunk meg.
Ám mielőtt valaki azt gondolná, hogy az újévi fogadalmak a 20. század hozadékai, felfedem, hogy ez valójában a legősibb hagyományaink egyike; az egész fogadkozást még Julius Caesar indította el, amikor a kétarcú római istenség, Janus tiszteletére ígéretet tett. Janus római isten, a kezdet és a vég ura egyszerre néz vissza a múltba és a jövőbe – hozzá hasonlóan pedig kicsikét mi is. Hiszen a múlt szemlélésekor jövünk rá a rossz tulajdonságainkra, és ezeket akarjuk megváltoztatni a jövőben.
Érdekesség, hogy Julius Caesar vezette be a napjainkban is alkalmazott 365 napos naptárat, az év első napja pedig Janus istené – innen kapta a január hónap is a nevét. Ahogy ez megtörtént, az árukapcsolás is létrejött: a január elseje egybeforrt a fogadalomtétellel. Ettől függetlenül, tény, hogy az újévi fogadalom a mostani formájában inkább a polgári társadalomra jellemző, és az utóbbi évtizedekben terjedt el szélesebb körben.
De hol bukik el minden? Kezdeti lelkesedésünk rövid életű lehet, amilyen könnyen jött, olyan könnyen távozik. Sokszor irreális célokat tűzünk ki magunk elé, olyan berögzült szokásainkon vagy életmódunkon szeretnénk változtatni, amelyekhez akár hosszasabb felkészülés szükséges. Peter Herman kanadai pszichológus ezt a hamis remény szindrómájának nevezi. Véleménye szerint a gyakran tett irreális ígéretek, s azoknak be nem tartása csak saját önbecsülésünket rontja. Nem csoda, hogy újra és újra beleesünk ugyanabba a csapdába, és mire észbe kapunk, már vissza is tértünk a régi szokásokhoz.
„Jövőre lefogyok!”, „Január 1-jétől egészséges életmódot folytatok!”, „Boldog leszek!”, „Leszokok a cigiről, nem iszom majd alkoholt!”, „Jobb szülő/gyerek/ember leszek!”. Ezek a leggyakrabban elhangzott mondatok szilveszter éjjelén, amelyek az újév küszöbén csettintésszerűen egyszerűnek tűnnek. De gondoljunk bele; az új életmód kialakításához nem csak a megszokott sémáinkat kell lecserélni, hanem a mentalitásunkat is. Mennyi az esélye annak, hogy az évek óta láncdohányos személy január elsejétől soha többet nem vesz cigarettát a szájába? És annak, hogy valakinek, akinek a comfort food-ot (olyan kedvenc ételünk, amelynek elfogyasztása megnyugtató, jó érzéseket kelt bennünk – szerk. megj.) a pizza vagy spagetti jelenti, ő ki tud majd tartani amellett, hogy kezdve low carb étrendet (alacsony szénhidrát diéta – szerk. megj.) folytasson?
Az egyik amerikai felmérés (Scranton Egyetem 2014-es kutatása) alapján 100 emberből csupán 8 képes betartani szilveszteri fogadalmakat. Korábbi kutatások szerint az emberek 88 százaléka elbukik kitűzött céljaikat illetően, miközben 52 százalékuk biztos volt a sikerben. Azonban a sok kiábrándító adat mellett a kutatók kis kapaszkodót is találtak. Kiderült, hogy a férfiaknak sokat segít az, ha a terveiket apró lépésekre bontják, míg a nők számára a céljaikról való kommunikáció nyújt előrehaladást. A konklúzió az. hogy a sikerek eléréseinek alapja a tudatos tervezés.
Ha komolyan elköteleződünk a kitűzött céljaink mellett, akkor fontos számításba venni az eddigi életstílusunkat, felmérni a lehetőségeinket a változtatásra, de mindenek előtt önreflexiót kell végezni. Tegyük fel magunknak a kérdést: ez nem csak hirtelen jött fellángolás, pusztán azért, mert sokan tesznek fogadalmakat szilveszter éjjel? Megfogalmazódott ez már korábban is bennem, vagy még mindig a szilveszter a ludas? Ha a körülöttem lévő emberek belebuknak fogadalmaikba, én is feladom majd? Különös az utolsó kérdés, hiszen azt hihetné mindenki – jogosan – ha a környezetünk hibázik, mi beszeretnénk bizonyítani nekik, hogy bizony jobbak vagyunk. Ez általában így is működik. Viszont abban a helyzetben, amikor a kényelmes mókuskerékből próbálunk kilépni, sokszor elgyengülünk azt gondolván, hogy nem is volt az úgy olyan rossz. Ahogy ez megfogalmazódik bennünk, automatikusan elkezdünk sóvárogni a régi után, keresve a legapróbb kiskaput, amit majd mentségünkre felhozhatunk. Tehát, amint a környezetünkből valaki kudarcot vall, megkönnyebbülve, szabotáljuk a saját terveinket egy-két bakival.
De ki mondta azt, hogy az apró hiba felborítja az egész fogadalmat? Olyan ez, mint a biciklizni tanulás; attól, hogy elsőre nem találod a féket és nagyot zuhansz, nem adod fel és haladsz tovább. Az apró hiba miatt nem kell sutba dobni az egész fogadalmunkat. Sőt, ajánlott is megjutalmazni magunkat egy-egy apróbb siker után, így könnyítve a folytatást és csökkentve az esélyét annak, hogy kimerülve feladjuk az egészet.
A sikeres fogadalombetartásban sokat segíthet az is, ha beavatjuk szeretteinket. Így ők is tudatosan segíthetnek nekünk, akár lelki támogatással, akár konkrét megnyilvánulásokkal. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor a kedvenc ételünkkel szeretnének kedveskedni nekünk, de amint meglátjuk, lever minket a víz, és ügyetlenül szabadkozni kezdünk, hogy miért nem akarunk enni belőle. A tiszta lappal indítás legyen érvényes ebben a szituációban is, a terveinket ne titkoljuk el a környezetünk előtt.
Újabb hasznos tipp lehet, ha a felmérés és tervezés mellett szilveszter előtt tartunk néhány próbanapot. Tapasztaljuk ki bátran, mennyi ideig bírjuk nikotin nélkül, hogyan válhatnánk jobb emberré, milyen étrend lenne nekünk a legkézenfekvőbb. Így majd éles helyzetben felkészültek leszünk, kevesebb meglepetéssel nézünk majd szembe a „projekt” alatt.
Az utolsó tanácsom a babonásabb emberekhez szól, hiszen az új év körül lengedező misztikus ködhöz tartoznak a babonák is. Mindenki ismeri a szilveszteri babonák legkülönbözőbb változatait, mindenki sejti, hogy csekély a valóságalapjuk – ám ezzel egyidejűleg azért mindenki elvégzi a szükséges óvintézkedéseket. Tehát, aki szerencséjét nem szeretné a véletlenre bízni, az ne egyen baromfihúst vagy halat szilveszter napján – jól tudjuk ezek elviszik a szerencsét házunk tájékáról. Jó ötlet a lencsefogyasztás azok számára, akik több pénzt szeretnének keresni, ha azt eszünk január első napján, akkor az új évben nem ürül ki a pénztárcánk.
Legbelül azért mindannyian jól tudjuk, hogy a fogadalom-betartásunk sikerességét nem a babona határozza meg, hanem mi magunk. Összességében eltökéltség, alapos tervezés, kitartás, és még több eltökéltség szükséges terveink megvalósításához. Végszóként csak annyit, hogy vágyaink megvalósításához nem kell évszámot váltanunk, az év bármely napja jelenthet számunkra új évet, tiszta lapokat.
