Szerző: SINKLER-NÉMETH ZSÓFIA PETRA
Majdnem minden lakónegyedhez tartozik egy kialakított tér, ahol szabadon lehet engedni kedvenceinket, éjjel-nappal nyitva tartó kutyamennyország. A forró nyári időszakban ez igazi mentsvár, hiszen a nappali kánikula helyett a késő esti hűvösben futtathatjuk ott kutyáinkat. Sajnos ilyenekből azért kevés van, így aztán a Covid miatt online-osra sikeredett egyetemista életem rövid kolozsvári szakaszában lassacskán egyéves Benji kutyámmal sokáig kellett keresgélnem, míg a Hóstát/Marasti negyedi tömbházrengetegben megtaláltam a legközelebbi megoldást. Próbálkozásaim során találkoztam Kakucs Dávid Áronnal és Bíró Bencével, akik egy-egy Amstaff gazdái. Őket kérdeztem, hol szokták sétáltatni, futtatni a kutyáikat, milyennek találják a kialakított helyeket, illetve miben kéne változtatni a meglévő kutyafuttató területeken.
– A Szamos partján sétálunk a legtöbbet, mivel adott a tágasabb zöldövezet, némely részén tiszta környezetben szaglászhat kedvére a kutya, ami nekem is kedvező, mivel nem kell tartanom attól, hogy esetleg megeszik valami olyasmit a földről, ami nem tesz jót neki. Kutyafuttatót is kialakítottak a parton, viszont az én ebem eléggé kiszámíthatatlan, így nem engedem szabadon futkározni, és a kellemetlenségek megelőzése érdekében sétára is szájkosarat kap. Fontosnak tartom, hogy a meglevő futtatókat óvják, folyamatosan karbantartsák és új kutyafuttatókra is szüksége van Kolozsvárnak, mivel egyre gyarapodik a kutyatartók száma – fejtette ki Kakucs Dávid Áron.
Bíró Bence leginkább a Hója és a györgyfalvi erdőben sétál kedvencével, néhanapján viszont a főtérre is eljárnak. Mint mondta, nincs véleménye a kutyafuttatókról, ugyanis nagy ívben elkerüli azokat kutyája temperamentuma miatt – az ismeretlen kutyákkal kölcsönösen veszélyt jelentenek egymásra. Régebbről ismert gazdikkal járnak együtt, a kutyák is összeszoktak már, ismerik egymást. Bence úgy véli, hogy a kutyákkal kapcsolatos kellemetlenségek csakis a gazdák hibájából keletkeznek. Nem lenne szabad szájkosár nélkül, szabadon sétáltatni kutyát nagy közösségben, ahol más állatok is élnek.
A város kutyafuttatóiról dr. Madaras Pétert, a kolozsvári Veterinarius Klinika állatorvosát is kérdeztem. Bár nem ismer(het)i kimerítően az összes kolozsvári kutyafuttatót, az üvegdarabokat és szétszórt veszélyes hulladékot leszámítva többnyire megfelelőnek véli azok környezetét. A Donát negyedi kutyafuttatót túl kicsinek találja, nagyobb testű kutyák számára nem megfelelő.
– Fontos, hogy minden kutyatartó felszedje az ürüléket kis kedvence után, mivel az ott hagyott maradványokat néha előszeretettel fogyasztják a kutyák, és ezzel számos fertőzést és baktériumot visznek be szervezetükbe. Nem utolsósorban az is jelentősen növeli a fertőzöttségi rátát az állatok körében, ha oltatlan kutyákkal találkoznak ezeken a helyeken – tette hozzá az állatorvos, aki szerint a kutyás gazdák részéről kellene érkeznie a város kutyafuttatóival kapcsolatos észrevételeknek, jobbító kéréseknek. Önszerveződő gazdicsoport lajstromozhatná az elvárásait, igényeit, szóvá tehetné pl. a kitaposott gyepet, az itatók hiányát, bekerítetlen tereket, és javaslataival a városházán kellene jelezni a helyzet tarthatatlanságát.
Manapság rengeteg kockázattól kell óvnunk kisállatainkat. Féltenünk kell a több ezer elsuhanó közlekedési járműtől, féltenünk kell a lehajított ételek miatt, hiszen divat a kutyát megmérgezni. Igyekeznünk kell elemi szükségleteivel az aszfaltról elérni a hűs gyepre, féltjük attól, hogy idegen kutyák, akár a gazdisak is, nem elég intelligensek, nincsenek tanítva és megtámadják a kutyafuttatóban kedvenceinket. Bár kiváló társaknak bizonyulnak egy magányos ember számára, a kutyatartás nemcsak arról szól, hogy esetleges magányunkat enyhíti. A kutyás gazdának éreznie kell azt a bizonyos „szülő lettem” beütést, hiszen a kutya egész életében a gazdájától függ, őt lesi, várja, hiányolja, isteníti.
Nem elég viszont a kutyát csak szeretni. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a kutyának parancsokra, szabályokra van szüksége ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon egy közösségben. Az összetűzések elkerülése érdekében minden kutyatartónak pórázon kellene sétáltatnia házi kedvencét. Mi, emberek vagyunk felelősek a kutyánkért. Nem a támadó állat hibás, ok okozatot szül, mindennek megvan a miértje, és a választ a hozzá tartozó gazdánál kell keresni.
A kielégítetlen mozgásigény frusztrációt kelt a kutyában, aki türelmetlen lesz, de hosszú távon akár meg is betegedhet. A felelős kutyatartáshoz időre van szükség, amit a kutyával töltünk, a mindennapi sétáltatásával, ehhez pedig biztonságos terekre. Az mindenkinek csak jó lenne, ha mondjuk ahány szupermarket nyílik, annyi kutyafuttatót is kialakítanának. Addig is Golden Retriever Benjikémet hazamenekítettem a „nagyszülőkhöz”, ahol kedvére szaladgálhat a kertben.
Borítóképen: Dr. Puskás Lehel gyermekorvos rezidens Soma kutyájával és annak cimborájával, Lucával a Hajnal negyedi kutyaparkban. Lehel számára ez a legközelebbi hely, ahol kutyája kedvére szaladgálhat és szocializálhat társaival.
