Történt, hogy Petőfi 1848 novemberében Erdődön vagy annak környékén kiült egy közelebbről meg nem nevezett dombtőre és onnan nézett szerteszét, a zavartalan nyugalomban hallani vélte a fák lehuló leveleinek lágy neszét. És – minő újítás a magyar poétikában – az élmény hatására ilyen sorok leírására ragadtatja magát: „Itt van az ősz, itt van újra, / S szép, mint mindig, énnekem. / Tudja isten, hogy mi okból / Szeretem? de szeretem.” Hát, mi tagadás, ez furcsa, mert míg költőelődei az őszben jobbára az elmúlást látták, addig ő annak szépségéről versel. Siessünk megjegyezni: a költő ekkor már házas, 1847. szeptember 8-án kötött házasságot Szendrey Júliával, találkozásuk évfordulóján, ami – láss csodát – ugyancsak ősszel történt, de azért írjuk le: 1846. szeptember 8-án ismerkedtek meg Nagykárolyban. Nem csoda, hogy ezen életesemények fényében Petőfi a szeptemberben a szépséget látja, és ezt költeménybe is formálja a házassági évforduló környékén (Itt van az ősz, itt van újra című versét 1848. november 17–30. között írta Erdődön).
Petőfivel ellentétben 62 évvel később az aradi születésű költő a szeptembert teljesen másképp látta. Tóth Árpádról van szó, aki Szeptemberi szonettjében így fogalmaz: „Szeptember szép szultánja, / Ősz, pompás, buja zsarnok, / Már vár a hódoló táj” (...) „Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva / Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja”. Tóth Árpád betegeskedő ember, melankolikus alkat, Schopenhauert olvas, kacérkodik az öngyilkosság gondolatával, és ezen a Lichtmann Annával való kapcsolata sem segít. Hát igen, szeptemberről ki így, ki úgy...
Az irodalmi kalandozás után adódik a kertészkedők kérdése, örök dillemája: minek tartsuk a szeptembert? Lássuk szépnek vagy inkább buja zsarnoknak? Mielőtt közfelkiáltással egyöntetűen a szépségre szavaznánk, gondoljunk arra, hogy elérkezett a faültetés ideje, ami legalább egy m3 föld kiásását jelenti és a visszaforgatásnál olyan ínyencségeket is szem előtt kell tartani, mint a kiásott talaj felső rétegének alulra kerülését. Na ugye, ugye... Ha ehhez még hozzávesszük a hamarosan elkövetkező ásást, a betakarítással járó görnyedést, akkor be kell lássuk, hogy ez bizony „derekas” feladat. De beszéljünk inkább a szeptember szépségéről, háttérbe szorítva a tóthárpádi melankóliát.
Örüljünk a munkánk eredményének! Takarítsuk be idejében a másodvetésként elvetett karós és bokros zöldbabot, nehogy elöregedjen, az uborkát, ássuk ki a sárgarépát (jó, na, murkot), a karalábét, a céklát, a zellert, a hagymát, a fokhagymát, szedjük le a spenótot, a bimbóskelt, a petrezselymet, a hónap második felében a karfiolt. A betakarítás előtti két hétben, ha nem esik kellő mennyiségű csapadék, a karfiolt és a karalábét 2-3 naponta öntözzük meg, viszont a vörös- és fejes káposztát már ne locsoljuk, nehogy a sok nedvességtől felrepedjen a fejük. A zellert takarítsuk be utoljára.
Tartsuk szem előtt, hogy a legtöbb burgonyafajta betakarításának ideje szeptember, a „krumpli” a virágzás után máris felszedhető, az öntözést 3-4 héttel a „pityókaszedés” előtt hagyjuk abba. Ha a burgonya szedésével késlekedünk, a gumóban lévő keményítő cukorrá alakul, ekkor a burgonya se nem élvezhető, se nem tárolható. Az édesburgonya szedésének ideje szeptember közepe–október vége.
A fagyok beálltáig behordhatjuk az utolsó paradicsomokat, paprikákat. Ja, és el ne felejtsük lecsípni a tök virágait, mert így több energia jut a termés fejlődésére. Az is hasznos, ha a tökfélék érésekor a termések alá vastag szalmaréteget terítünk, amely védi a rothasztó gombáktól, és megakadályozza a súlyos termések deformálódását.
A megüresedett ágyásokba még ekkor is vethetünk sóskát, spenótot, tépősalátát, petrezselymet és hónapos retket. Most van itt az ideje a fokhagyma duggatásának: a szétszedett fokhagymagerezdek kerüljenek 4-5 cm mélyre a felásott, nem frissen trágyázott földbe. Miután egy ágyásból a terményt betakarítottuk, de idén már nem tervezünk oda további növényeket vetni, akkor ássuk fel az ágyást, nem túl mélyen.
Szeptember vége felé az összes fűszernövény hajtását levághatjuk, és kisebb csokrokba összekötve, a csokrokat lefele fordítva, felakasztva szárítsuk meg szellős, árnyékos helyen. Egy hét múlva a leveleket leszedhetjük, összemorzsolhatjuk, s eltehetjük felcímkézett üvegekbe.
A mezőgazdasággal kapcsolatos további közérdekű hírek a falugazdasz.ro honlapon követhetők.
