Emmanuel Chabrier (1841–1894) España című rapszódiáját a zeneszerző Spanyolországban tett utazása, az ott látott élmények és az ott hallott eredeti spanyol népzene sokszínűsége inspirálta. Chabrier Españajának népszerűsége a francia zene hagyományainak „szűrőjén” átcsorgatott spanyol dallamok egzotikus koloritjában, életerős ritmusvilágában rejlik. A zenekari rapszódia pezsgő, euforikus zeneszövetében ugyan a fúvósok dominálnak, ütősök nélkül pedig nem doboghatna a zenemű „szíve”, de rendre minden hangszercsoport dallamhordozóvá válik, majd végül a felforrósodott, tomboló ritmus- és dallamvilág az egész zenekart átöleli.
Manuel de Falla (1876–1946) El amor brujo (A bűvös szerelem) című egyfelvonásos balettzenéjében az emlékek világa és a valóság ütközik meg egymással. Manuel de Falla balett-drámájából 1986-ban film is készült, Carlos Saura rendezésében, Antonio Gades koreográfiájával. A történet az elhunyt férj szenvedélyes szerelmének emlékétől szabadulni nem tudó Candeláról szól, akit az ifjú Carmelo szerelmének bűvös ereje szabadít ki az emlékek fogdájából. Zenéjét a tüzes szenvedély, a lelki küzdelmek drámája, a lírai, szélesen szárnyaló dallamvonalak és az energikus, spanyol virtus hangulathullámai teszik izgalmassá.
Joaquín Turina (1882–1949) Danzas fantásticas, Op. 22 című zenekari műve három külöböző stílusú táncból áll: az Exaltáción egy aragóniai jota, hármas lüktetésű szökős tánc, az Ensueño egy baszk zortziko, érdekessége az 5/8-os ütem, és az Orgia egy andalúz farruca, a flamenco egyik formája. Az érzelmes, lírai és perzselőn forró, tombolásig fokozott színes tánc-szőttes a zenekar hangulatos előadásában, a színek és érzelmek kavalkádjával kápráztatta el a közönséget.
Ruperto Chapí (1851–1909) száznál több zarzuela szerzője, akinek az egyik legkedveltebb műve ebben a vidám színpadi műfajban, a La Revoltosa. Ezen az estén, a másfélórás zarzuela Preludiója hangzott el. Hangulatos muzsika, amelyben a finom színektől az energikus hősiességig terjed a kifejezőeszközök palettája.
Manuel de Falla El sombrero de tres picos (A háromszögletű kalap) című táncjátékát 1919-ben Londonban mutatták be, díszleteit és kosztümjeit Picasso tervezte. A szellemes fordulatokban és csattanókban gazdag pikáns történet, egy felfuvalkodott helytartó csúfos kudarcát mutatja be. Az ő háromszögletű kalapja a hatalom szimbóluma. A kolozsvári közönség Manuel de Falla Háromszögletű kalapját, a Rónai Antal vezényelte premieren, 1960. december 29-én láthatta operaházunk színpadán.
Ezen az estén, szimfonikusaink előadásában az egyfelvonásos balettből összeállított két Táncszvit hangzott el. A vonósok szenvedélyes mesélők, a kürtök figyelemfelkeltők, győzelmet hirdetők, az oboa és angolkürt a lírai énekszerűséget, a melankólia hangját képviselik, a klarinét és fuvola a lágy érzelmek közvetítője. Az ütősök az egész koncert alatt a spanyol muzsika „szívdobogására” ügyeltek. Ricardo Casero karmester lelkében hordozta a spanyol muzsika iránti szeretetet, amit megosztani kívánt zenekarral és hallgatósággal egyaránt.
A közönség szerette, hosszasan tapsolta a spanyol est minden produkcióját. Végül a két zenekari zarzuela- ráadást, Ruperto Chapí El tambor de granaderos – Preludióját, és Gerónimo Jiménez Boda de Luis Alonso– Intermedióját a hallgatóság hatalmas ovációval és vastapssal jutalmazta. Hangulatos, vidám este volt, gondűző spanyol melódiákkal!
(Borítókép: Ricardo Casero karmestert minden idegszála a spanyol zenéhez fűzi. Fotó: Marmo/Facebook)
