Dr. Bauer Norbert, a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának főmuzeológusa a főpap sokoldalú tudományos munkásságát fejtette ki, amely nemcsak egyházi- és nevelésügyi, hanem művészeti, irodalmi, zenei, festészeti és kegyeleti célokat is szolgált. Ugyanakkor számon tartjuk a magyar botanika jeles művelői és támogatói között is. Nemzetközi cserék, gyűjteményvásárlások és saját gyűjtései révén létrehozta a 19. század egyik legnagyobb, méltán világhírű magánherbáriumát, amelyet később gazdag botanikai szakkönyvtárával együtt a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyott. Haynaldról növényeket neveztek el és a korabeli sajtó „igen szenvedélyes botanikusként” jellemezte: majdnem romantikus szenvedéllyel viszonyult a természethez, ami már gyermekkorában megmutatkozott. Az előadó kiemelte a főpap 12 éven át erdélyi püspökként töltött időszakának flórakutatását. Gyulafehérvári évei alatt az ifjúság természetrajzi neveléséről is gondoskodott, papneveldéjében a kispapok részére kirándulásokat szervezett, meteorológiai megfigyeléshez pedig műszereket biztosított, igyekezve felkelteni érdeklődésüket a természet és a természettudományok iránt. Ráébredt, hogy az erdélyi táj növényvilága akkor szinte teljesen ismeretlen volt, fehér folt a növénytani szakirodalomban. Többek között gyűjtött a Tordai-hasadékban is, ugyanakkor bőkezűen támogatta az Erdélyben dolgozó botanikusok munkáját. Római szolgálata idején Haynald botanikai érdeklődésére nagy hatással volt a mediterrán növényvilág megismerése. Bejárta Itáliát, Franciaországot, Németországot, Ausztriát, az Alpok magasabb hegyeit, utazásai során megismerhette szinte egész Európa flóráját. Kalocsai érsekként csillagászati obszervatóriumot építtetett, Európa-szerte híres érseki kertet létesített, amely botanikai kutatóhelyként is működött. Mindmáig felbecsülhetetlen értékű a Haynald-könyvtár Kalocsán.
A konferencia előadói (balról-jobbra): Kovács Sándor, Bartók Katalin, Bakó Irén és Bauer Norbert, középen Kékedy László
Kovács Sándor főesperes-plébános Haynald Lajos egyházi életútjáról értekezett. Bemutatta a főpap gyermek- és ifjúkorát, papi és főpásztori szolgálatának fontosabb állomásait, eseményeit. Erdélyi szolgálatával kapcsolatban elmondta, hogy miután Scitovszky János hercegprímás püspökké szentelte Esztergomban, 1852. augusztus 31-én érkezett meg Gyulafehérvárra. Az idős Kovács Miklós püspök október 15-én bekövetkezett halálától lett az egyházmegye teljes jogú ordináriusa. Haynald életében az erdélyi évek jelentették lelkipásztori munkássága csúcsát, amelynek eredményeként a csupán 35 évesen kinevezett, fiatal püspök egy évtized alatt egész Erdélyben közkedvelt, sőt országszerte ismert és Rómában is elismert főpap lett. Többször bejárta egyházmegyéjét, szónoki tehetségét maximálisan kiaknázta. Feljegyezték, hogy 1853-ban egy bérmakörútja alkalmával 37 nap alatt mintegy 53 beszédet mondott. Szolgálatának érdekes epizódja volt az erdélyi püspökség érseki rangra emelésének kísérlete, ezt a kérését azonban végül sem Bécsben, sem Rómában nem támogatták. Tevékenyen részt vett a Magyarország és Erdély unióját, egyesülését célzó küzdelmekben. A legnagyobb körültekintéssel és apostoli buzgósággal kormányozta nagy kiterjedésű egyházmegyéjét és minden idejét annak helyreállítására szentelte. Több helyen alapított plébániát, jelentősen támogatta templomok építését, az iskolák és plébániaépületek felszerelését. Bőkezű alapítóként példát adott a nyugdíjalapok, jótékonysági egyesületek, iskolák, kórházak megteremtésében. 1863-ban megalapította a gyulafehérvári kórházat, amelyet az irgalmas nővérek vezetésére bízott. Szerette volna felújíttatni a székesegyházat is, de mivel a szükséges pénzt nem tudta előteremteni, meg kellett elégednie a külső és belső falak legszükségesebb kijavításával. Megteremtette a tanítói és kántortanítói nyugdíjintézet alapját, jelentős összeget tett a káptalani és a vallásalapba. Állandó alapítvánnyal javította a szegényebb alsó papság és a kántortanítók kevés fizetését. Sokat adományozott elemi iskoláknak és gimnáziumoknak. Haynald Lajos felelősségének tudatában átérezte a nőnevelés fontosságát is: látva azt, hogy az ateizmus társadalomromboló hatásának csak a nők keresztényi és vallásos nevelése tudott gátat vetni, egyházmegyéjében is rengeteget áldozott erre a célra. Haynald a bécsi udvar neheztelésével nem törődve kitartóan harcolt Erdély alkotmányos jogaiért. A püspöknek a magyar országgyűlésen, az erdélyi guberniumi üléseken és politikai tanácskozásokon számos alkalommal megnyilvánuló, határozott fellépése 1861–1863 között egyre mélyebb konfliktusokat eredményezett a bécsi kormánnyal, és végül Ferenc József osztrák császár és – akkor még megkoronázatlan – magyar király személyes kívánságára, 1863. december 31-én lemondásához vezetett. A hosszú, kínos egyeztetés a száműzött püspök sorsáról mégis a karrier további emelkedéséhez vezetett. IX. Pius pápa címzetes karthágói érsekké nevezte ki, majd Rómába hívta, ahol 1865 júniusában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának nagy felelősséggel járó tanácsosa lett.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
