Mikor mások azon igyekeznek mindenáron, hogy szeretetet lopjanak családjuk életébe, a magányos emberek csak kullognak és remélik, hogy megszólítják őket, néhány szót válthatnak valakivel. Néhány napja hajléktalanná vált egyháztag érkezett a lelkipásztori hivatalba egyházfenntartói járulékot fizetni. Döbbent tekintetünket látva határozottan közölte, hogy ő is az egyházközség tagja, segítséget kapott bőven a gyülekezettől, és úgy érzi, hogy ezért tenni is kell valamit. A közösség az igazi kincs, amiért érdemes áldozatot vállalni.
A Református Híradó jelen száma éppen ezért a közösségépítés, -ápolás és a csapatmunka témáját járja körül. A keresztyén közösségek nagy előnye, hogy egymásnak segítve, együtt tanulva, énekelve élik meg az életüket, és amikor a közösségből valaki távozik, egymást vigasztalva erősítik hitüket. Ezt teszi a Krisztushit, amely karácsonnyal születik.
Karácsony ünnepének lényege a közösség Istennel és közösség az embertárssal. Isten testet öltése is arról szól, hogy közösséget vállal a tőle elidegenedett emberiséggel. A biblia tanúsága szerint apró csoportokba verődve, szétszóródva vesznek tudomást a szemtanúk az angyali jelenésről, amely bejelenti a Megváltó születését. Jézus Krisztus születése közösséggé formálja a széteső, egyéni érdekeket képviselő csoportokat. Ahol pedig az ember és Isten között helyreáll a kapcsolat, ott az emberközi viszonyban is változás következik be.
Karácsony környékén, mikor a Szentlélek megérinti a lelkünket, hirtelen mások leszünk munkatársainkkal, családtagjainkkal és ismerőseinkkel. Jézus Krisztus születése csodálatos közösséget jelent Istennel és a csodát látó, illetve váró embertársakkal egyaránt.
A cikk megjelent a Református Híradóban (a Szabadság melléklete), a legfrissebb számot ide kattintva olvashatják.
