Egy másik állványon drótok húzódnak. Ezekre papírcsíkokat bogoznak. A papírcsíkok kis fiókokból vehetők ki, s ezek valamilyen jóslatot tartalmaznak. Ha tetszik a jóslat, felkötik ide, s akkor teljesül. Van olyan templom, ahol egy íróasztalnál ül egy papféle, aki némi honoráriumért ékesen megrajzolt japán betűkkel ilyen csíkokra ír fel kívánságokat, s azokat is fel lehet kötni.
Kívánság-táblák
Különleges szerencsénk: éppen esküvő zajlik a központi udvaron: díszes ernyő alatt kísérik a kimonóba öltöztetett menyasszonyt a vőlegény elé. Az őket fogadó szertartásmesterrel hajlongva köszöntik egymást, s felsorakozva, hátuk mögött a násznéppel elvonulnak az egyik pavilonba. Meglepő a násznép: akadnak kimonót, hagyományos japán ruhadarabokat viselők, de a többség a legszabályosabb európai ünnepi öltözetben van: a férfiak zakót, sőt frakk-zsakettet viselnek. A nők természetesen térdig érő szoknyában, magas sarkú cipőkben vonulnak. Különben Japánban a nők, de még az iskolás lányok is kizárólag szoknyában járnak, csak kirándulóhelyen láttunk néhányszor nadrágos hölgyet.
Hozzák a menyasszonyt
Buszunk a Ginza-negyedben tart újabb megállót. Ez Tokió szíve, vásárvárosa. A keskeny, gyalogos utcák mindkét oldalán üzlet üzletet követ. A hömpölygő tömegben nem lehet „előzni”, legfeljebb kilép az ember egy-egy üzletbe. A hömpölygés a közúti forgalomhoz igazodik: a sétálásban, bámészkodásban is balra kell tartani. A Ginza eredetileg pénzverdét jelentett, valamikor annak volt itt a központja. Ma alig különbözik a világvárosok bevásárló utcáitól. Utolsó megállónk a főváros egy modern nevezetessége: a 48 emeletes, 243 méter magas Közigazgatási torony. 1991-re épült fel, innen irányítják az egész fővárosi metropolis övezetet. Érdekessége, hogy a 33. emeletnél két külön toronnyá válik szét, s mindkettőn kilátó található. 2006-ig e kettős torony volt a város legmagasabb épülete. Tökéletesen földrengés-biztos: rajzvázlat szemlélteti, hogy 9-es erősségű rengés esetén hogyan ingnának a tornyok, egymást semmiképpen sem érintenék. A város panorámaképe innen szinte tökéletesen kirajzolódik, bár néhány irányban a túl közel épült toronyházak elveszik a kilátást. Zöld foltok jelzik a parkokat. Az egész városképet felszabdalják a magasan húzódó autópályák. Mint a keleti világvárosokban, itt sem ritka a hagyományos főutca felett futó gyorsforgalmi út, s még fölötte a vasúti sínpár. Természetesen az egész város alatt metróhálózat is húzódik. A torony párkányára erősített felvételekre rá van írva, hogy milyen fontosabb épületeket, parkokat láthatunk. Egy helyen a Fudzsi kontúrját is jelzik, de most nem elég tiszta az idő, hogy feltűnjék a havas hegycsúcs. Az épület földszintjén külön tabló tájékoztat a 2020-ban itt megrendezendő olimpiai és paraolimpiai játékokról, plakátjukat is megtervezték már.
A kétcsúcsú Közigazgatási torony
Szállodánk szomszédságában japán vacsorán veszünk részt. A berendezés még az európainak megfelelő, csak a fogások mások. Sajnos nem oktatnak ki, hogy a sok kicsi tálból mit mivel keverve kell enni. Az asztal közepén rézüstben forr a víz. A személyzet egy asztalnál megmutatja, hogy oda kell a nyers húsdarabokat bedobni, s aztán pár perc múlva a pálcikákkal kihalászni. Egy-két szószban megmártva fogyaszthatók. A legtöbben azzal a benyomással kelünk fel az asztaltól, hogy még egy igazi vacsora is jól fogna.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
