A csokoládé mellett a vanília a másik nagy sztár, amiért rajong a család, ha desszertekről van szó. Legyen csokoládé vagy vanília, ezekkel nem lehet melléfogni. Nálunk biztosan nem. El sem hiszem, hogy életem felén túl vagyok, és eddig még sosem próbáltam ki ezt a zseniális desszertet. Le vagyok nyűgözve: pofonegyszerű elkészíteni, pillanatok alatt összedobható, de a legeslegjobb benne az, hogy a régi, megmaradt, szikkadt kenyeret fel tudom használni hozzá. Szilveszterre nagyobb adag kenyeret vásároltam, több gyermek bulizott nálunk, s nehezen tudtam kiszámolni a pontos kenyérmennyiséget. Ilyenkor természetesen többet vásárolok, inkább megmaradjon a kenyér, mintsem ne legyen elég, és az ifjak korgó gyomorral kezdjék az újévet. Így történt, hogy a buli után bőven maradt kenyér, s mivel az átalakítás híve vagyok inkább, mintsem a pazarlásé, gondoltam, adok a kenyérnek egy második esélyt. Az eredmény engem is meglepett, annyira finom lett. Egyszerűen zseniális. Nem bírok betelni vele. Pikk-pakk össze lehet dobni, majd közel egy órát sütni, és kész is van. Csakhogy van egy óriási hátránya: nehezen lehet abbahagyni. Ezért csak erős akarattal rendelkezőknek ajánlom, akik képesek arra, hogy leálljanak még mielőtt rosszul lennének tőle. Az ember lánya nem is gondolná, de még mutatós is ez az édes gonoszság, bátran lehet vendéget kínálni vele.
Hozzávalók:
5 nagy szelet kenyér (gyermekkoromban kaszás karéjnak hívtuk az ilyent)
4 tojás
6 tojás sárgája
400 ml tejszín
400 ml tej
1 bögre barna cukor
3 kk. vaníliakivonat
vaníliafagylalt a tálaláshoz
Elkészítés:
A megadott hozzávalókkal egy 26 x 30 cm-es üvegedényt töltöttem meg. A kenyérszeleteket, még ha szikkadtak is, érdemes kissé megpirítani, mert akkor jobban magukba szívják a nedvességet. Az üvegedény alját kitapétázom a szikkadt és enyhén pirított kenyérszeletekkel, a többit pedig kockára vágom és a tetejükre szórom. Egy másig öblös edényben összekeverem a tojásokat, a cukrot, a tejszínt, a tejet és a vaníliát. Alapos munkát végzek, hogy a cukor nagyjából elolvadjon, majd az egészet ráöntöm a kenyérre. A végén óvatosan locsolgatom, vigyázva, hogy a kenyérkockák átitatódjanak. A tojásos keverék tehát nem fogja teljesen ellepni a kenyereket, és ez így van jól, csak arra ügyeljünk, hogy a kenyérkockák ne maradjanak szárazon. Ezek után 10 percet pihentetem, hogy a kenyerek megszívják magukat nedvességgel. Kicsit megrázogatom, segítek a kockáknak, hogy mindenik megtalálja a legjobb helyet magának, majd kissé lenyomkodom a tetejét, hogy legyen szép egyenletes.
Keresek egy nagyobb és mélyebb tepsit, akkorát, hogy az üvegedény beleférjen. Beleteszem a megtöltött üvegedényt, öntök alája vizet, majd a külső edényt lefóliázom. A kenyérpuding így szépen egyenletesen, gőzfürdőben fog megsülni, anélkül, hogy az alja vagy a teteje megégne. „Az építményt” 180 fokra melegített sütőbe tolom, és 45 percig sütöm. Ekkor leveszem a fóliát, 10 perc alatt a tetejét szép aranybarnára pirítom, majd tűpróbával ellenőrzöm. Ha megsült, kiveszem a sütőből, 5-10 percet még pihentetem, majd kiemelem a forróvizes „fürdőből”. Hagyom hűlni, tetejét vaníliás porcukorral megszórom, majd felvágom, késsel a szélét meglazítom, hogy a szeleteket tudjam szépen kiemelni. Néhány evőkanál vaníliafagylaltot hagyok teljesen elolvadni, és tálaláskor a szelet sütemény mellé csorgatom. Ha királyi változatot kínálok, a tetejére még egy gombóc fagylaltot is teszek.
Nagyon finom desszert, melegen, de másnap a hűtőből kivéve is ellenállhatatlan, nem más, mint csupa vaníliás csoda. Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek, leszámítva azokat, akik az újévben kilóleadási fogadalmat tettek. Ezzel sajnos nem fog összejönni.
