Régen, az ezredforduló környékén, amikor a Szabadsághoz becsöppentem, minden nap reggel 9-re jártunk a rendőrségre a napi hírekért, amelyeket aztán valóságos gyorsírással körmöltünk (akkoriban laptop még nem volt, sőt, a szerkesztőségben is csak egy számítógépen – a főszerkesztő irodájában – volt internet...) A rendőrségről nem lehetett késni, mert akkor nem jutottál át a kapuson – karhatalmi intézmény lévén, nem volt szabad civileknek egyedül bolyongani a folyósokon. Valaki ott dolgozó személynek fel kellett kísérnie a sajtószóvívő szobájába, de ha ő már elvonult onnan a többi újságíróval, indulhattál is előre a Repcsibe. Azaz a Köztársaság mozi kávézójába, ahol aztán fizettél egy kávét a nálad korábban kelő kollégának, s cserébe megkaptad tőle a híreket. Akkoriban a rendőrségi mérlegeket is a sajtó képviselőinek jelenlétében mutatták be, komoly statisztikák ismertetésével, és lehetett kérdezni is… Manapság a rendőrségi hírek e-mailen érkeznek, eléggé szűkszavúan, a mérlegek szintén, ha egyáltalán érkeznek. Statisztikák? Szinte semmi, csak amit jónak látnak.
Régen Kolozsvár polgármestere minden héten sajtótájékoztatót tartott. Tervek, fejlesztések, projektek… És igen, ő is válaszolt a kérdésekre. Ha pedig nem, akkor az volt a hír. Most évente kétszer-háromszor tart sajtótájékoztatót egy-egy konkrét, nagyobb horderejű témában, a többit lásd a Facebook-profilján (ha épp felteszi, s ha épp résen vagy és megnézed az oldalát). Ott egészen másképp „megy” a kommunikáció: nincsenek kényelmetlen kérdések, vagy ha mégis, nem kell – és főleg nem élesben kell – megválaszolni.
Prémium tartalom
Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!
