Mivel a tisztújítás a 2019-es kongresszus napirendjére kerül fel, a Zilahon ülésező testület munkáját nem fogja megzavarni az elnökválasztással járó izgalom, minden figyelem az erdélyi magyarságot valóban érintő kérdésekre összpontosulhat, ezek között kiemelt helyen szerepel az ifjúság. Erdélyben (is) a fiatalok külön odafigyelést igényelnek, hiszen elvándorlásuk az egész közösségre negatív kihatással lehet. Kíváncsian várjuk tehát azoknak a beígért stratégiai elképzeléseknek a felvázolását, de különösen gyakorlatba ültetését, amelyek a fiatal családok, vállalkozók felkarolásával kapcsolatosak.
A tervek szerint a szövetség alapszabályzatban rögzíti azt a különben már gyakorlattá vált javaslatot, hogy a székely megyék jelöltlistáin befutó helyet kínáljanak fel olyan szórványvidéket képviselő jelöltnek, akinek másképp nincs esélye mandátumhoz jutni, tekintettel az illető megyében élő magyarok alacsony számára. A szórványkérdés napirendre kerülésével arra kellene választ kapnunk, hogy az újratervezés jegyében tavaly kiegészített-meghirdetett cselekvési tervet sikerült-e tartalommal feltölteni.
Az RMDSZ régi adósságot törleszt, amikor alapszabályzatba kívánja foglalni a női kvótát. Eszerint a helyi szervezetek választmányaiban minden harmadik választott nő lesz, megyei szinten pedig 15 százalékos küszöböt vezetnek be. Hogy ez mire elég, mennyire méltányos, az vita tárgyát képezheti, arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy beindítson egy – az RMDSZ kötelékében nagyon megkésett – folyamatot. Bár hosszúnak tűnik az idő, amíg a hölgyek felkészültségüknek és számarányuknak megfelelő helyet foglalhatnak el a különböző RMDSZ-testületekben, a sztereotípiák lebontása, lám, ezen a téren mifelénk is elkezdődött.
A zilahi kongresszus alkalom a bukaresti politizálás eredményeinek mérlegelésére, a kormányzó pártokkal kötött együttműködési szerződés újragondolására is. Attól tartunk, hogy a román pártok – ellenzékben, kormányon egyaránt – egyre inkább ellenállhatatlan kísértést éreznek a populista politizálásra, a nacionalista megnyilvánulások már-már a 90-es éveket idézik fel. Ennek kedvez Erdély Romániához csatolásának közelgő centenáriuma. Ma tehát a Szilágyságból, olyan üzenetnek kell Bukarest irányába röppennie, amely nem hagy kétséget afelől, hogy a megfélemlítések, kirohanások ellenére az itt élő magyarságban van erőtartalék az ellenállásra.
