Recept

Recept
Tánczos Barna a megváltónk.

Nem csak az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásaiban felróttakból törlesztene, emellett saját ötleteiből és – ami még fontosabb – érzéseiből font elképzelései vannak környezetünk jobbá tételére. Eredetiségéről tesz majd nekünk bizonyságot, a 30 éves csalódás unott ráncai fokozatosan fognak letűnni arcainkról. Érthetjük tehát, hogy nem a semmiből való vagy kölcsön vett mentalitásváltásunkat várja, hanem előzékenyen, a jó munka látványos, kézzelfogható, bőrünkön, tüdőnkben érezhető valóságával éppenhogy ő teremti meg a mentalitásváltást. A régi széthull, röptében, mint a 90-es évek nyugatra eresztett mentalitásai egy tiszta, falusi patak medrén, vagy erdész által erdőből visszafordított autók utasterének döbbent csendjében.

Ő nem korholja az előtte járókat tétlenül, mint a festő a vakolót. Nem áll négy évig kezében a festékes vederrel. Leteszi – mert nem a kifogások híve – és kézbe veszi a vakolókanalat. Szlogen helyett cselekedeteinek gyűjtőneve: a jövőt építjük. Egyedül ő lesz kedves a majd mögötte járókhoz.

Gyerekkorától mély kapcsolatot ápol a földdel, természettel, emberekkel. A természet beszél hozzá és ő visszaszól neki. Az erdőben sétálva, a fák keskenyebb évgyűrűinek hideg és száraz évekre tett panaszán könnyeket hullat és örömre lobban a meleg, esős évek szélesebb évgyűrűinek szaván. A közigazgatási egyetem csak mélyített ezen a kapcsolaton. Sőt a mezőgazdaságban, vidékfejlesztésben, infrastruktúrafejlesztésében való tevékenykedése sem koptatott rajta, hanem sikerült neki mindvégig puha, apai szívvel kibékíteni mindeniket a környezetvédelemmel, mint kistestvért örökké eltángáló fivéreket. Alappal bíró, szilárd pilléreken áll benne a környezetvédő.

Tehát Tánczos Barna tudja, hogy a gazdaság az emberekben gyökerezik, az emberek a környezetben. És nem fordítva. Inkább konzerválni, mint létesíteni. Inkább az önszabályozó természetet vigyázni, mint gőgös emberi izomból szabályozni azt. Noha ostobán hangzó, elcsépelt kijelentések, mint minden igazság, ő mégis azért lett környezetvédelmi miniszter, hogy minden hivatalnoknak naponta elmondhassa ezeket. Egyáltalán nem azért van itt, mert a decemberi koalíciós csata végén mégis jutottak jelentéktelen minisztériumok is pártjának, mint például a senki által nem kívánt környezetvédelemi.

Irodájában titkon tartott virágcserépben őserdőből kicsent föld áll, amibe időnként ujjait belefúrja, hogy dzsinnként pattintsa maga elé az urbánusban lebutított természetet. Fiatalon Captain Planetet nézett, mindenik közül a Szív (Heart) gyűrűt viselte volna szívesebben.

A becsületes, versenyvizsgával beosztásban álló Erdészeti Hivatalok igazgatóritkaságait támogatja. Ezek nem fognak többé semmilyen irányból sem ösztönzést érezni arra, hogy lemondjanak. Még félelmet sem. Sem a becsületes erdészek. A zöme ellen, akik politikai vonalon, szaktudás nélkül székelnek, nehéz munkába fog. Szaktudás-becsület párosnak legalább egyike meglesz minden posztban. Őbenne van erre bátorság.

Azért nem ígér semmit, mert konkrét lépésekkel ajándékoz meg, nem ígéretekkel.

Átlátja a kapcsolódó minisztériumok és az önkormányzatok munkájának környezetre mért hatását. Ösztönözni fogja azokat a környezetünk javára tett együttműködésre.

Az ő mandátumában a Recorder copypaste-tel teheti át tényfeltáró riportjaiba a Környezetvédelmi Minisztérium Facebook-oldalán közölteket. Az oldal tükre lesz a valóságnak. A társadalom lesz a pszichológus, ki előtt a minisztérium belső ügyeit a javulás vágyában kiteríti: sikert és szennyest egyaránt.