Szilveszter az Egyenlítő két oldalán (II.)

Szilveszter az Egyenlítő két oldalán (II.)

A cikk első része ide kattintva olvasható.

Útközben vezetőnk még elmondja, hogy azért olyan rendezett a közlekedés, mert ahhoz, hogy autót vehess, az árának másfélszeresét kifizetve kaphatsz tíz évre szóló közlekedési engedélyt. Mivel az engedély az autóhoz kötött, mindenki lehetőleg új kocsit vesz tízévenként. A közlekedési büntetések ugyancsak borsósak, még a gyalogosok számára is. Hallunk továbbá a közrendről és –biztonságról: ma a szigeten jóformán nincs bűnözés. A gyilkosságban vagy kábítószer-kereskedésben visszaeső bűnözőket kivégzik. Az erkölcsi jellegű bűnt elkövetőket nyilvánosan megbotozzák. Pár éve az utcai ételárusítást és evést részben egészségügyi okokra, részben a köztisztaság biztosítására hivatkozva betiltották. Rágógumit sem szabad az országba hozni és árusítani. Már a köpést is büntetik, de a rágógumi kiköpése fokozottan bűntett. Tiszták is a járdák!

Mikor buszunk a szállodánál letesz, épp teljesen besötétedik. Itt a nappalok és éjszakák mindig egyforma hosszúak, hat-fél hét táján van a váltás. Ezért nincs is téli-nyári időszámítás. A hőmérséklet alig különbözik éjjel és nappal, mindössze 2–3 fokkal van hűvösebb hajnalban. Éjszaka 23–26, nappal 30–34 fok között ingadozik a hőmérséklet, s a levegő páratartalma mindig 80% fölött van. Ilyenkor, esős évszakban ritka az éles napsütés, de nyáron a sugarak elől tanácsos menekülni.

Esti sétára indulunk szállodánktól a tenger felé vezető főutcán. Alig pár lépésre szépen kivilágított katolikus templomra bukkanunk egy tágas kertben. A fedett portálé alatt kis kórus karácsonyi dalokat énekel orgonakísérettel. A majdnem üres templomban nézelődve kitűnik, hogy érseki főszékesegyházban járunk, ez Délkelet-Ázsia katolikus egyházi központja. A templom egyik dísze Michelangelo Pietàjának a porcelánból készített mérethű mása.

 

A Piétƒà a főszékesegyházban

Itt is a bejárat mellett áll, mint a római Szent Péter-bazilikában. Egy mellékutcán túl újabb, díszes tornyú katolikus templomot találunk, hozzá tekintélyes épület csatlakozik: zárda vagy iskola. Mikor belépünk a kertkapun, meglep, hogy az udvar tele a legdrágább típusú kocsikkal. S a templom zárt kapuja előtt ott áll egy kardot viselő tiszt, s mellette egy fehér ruhás menyasszony. Percekig álldogálnak, egy rendező int, hogy ne közelítsünk. Aztán kinyílik a kétszárnyú kapu, s hatalmas éljenzés, tapsvihar között bevonul a pár. Tisztek sora kihúzott, magasba emelt karddal folyosót alkot, az alatt vonulnak a szentély helyén felállított főasztalhoz. Aztán még a kapuzárás előtt az is feltűnik, hogy az egész templom díszesen terített asztalokkal van berendezve. Rövid nézelődés után már egyértelmű: az egykori rendház ma szálloda, a templom pedig rendezvényterem. Nem is messze, egy újabb egykori rendház-épületet találunk szintén díszesen kivilágítva. Mint kiderül, földszintje vendéglő, emeletén pedig múzeum működik. Aztán az újra szemerkélni kezdő eső visszakényszerít a szállodánkba.

Szt. András anglikán székesegyház

A második, december 31-i szingapúri napunk még az előzőnél is esősebb volt, mondhatni vagy szemerkélt, vagy zuhogott. Nagy hasznát vettük, hogy a főutcák mentén a házak földszintje mindenütt árkádos, esőben is járható. Az utcák különben jó szélesek, van járdájuk, biciklisávjuk. Látszik, hogy valamikor előrelátóan alakították ki az utcahálózatot. A tömegközlekedés főleg a föld alatt, öt metróvonalon történik. Ezen a napon ki-ki belátása szerint járkálhatott. Mi újra a tenger felé vettük az utat, s rögtön ráakadtunk a Szent András anglikán székesegyházra. Hatalmas tornyú, háromhajós neogótikus templom. A feliratból kiderül, hogy 1834-től épült itt az első istenháza, melyet 1837-ben vettek használatba. A mostani épületet 1862 januárjában szentelték fel, 1870-től szolgál székesegyházként. Éppen folyik benne az istentisztelet, de azért beengednek az előcsarnokba, hogy fogalmat alkothassunk a belső kinézésről. Meglep, hogy tele a templom. Mellette van szabadtéri istentiszteleti hely és fedett táborozóhely is. Itt letelepednek a fűben, s míg egyesek bent imádkoznak, mások hevernek, sőt esznek is.

A folyóparthoz közelítve egy múlt századfordulóra emlékeztető városrészt találunk: az egykori felsőbb bíróság és a parlament kupolás-timpanonos épületei ma már a nemzeti galériának és a művészetek házának nyújtanak otthont. 

Nemzeti Galéria

Művészetek háza

S pont mellettük a folyóparton áll Raffles városalapító karba tett kezű fehér szobra megjelölve a pontot, ahol először kikötött. Éppen csak elkattintjuk a fényképezőgépet, mert ömleni kezd az eső, vagy egy fél órán át egy árkád alatt várjuk a kedvezőbb időt. A szemben lévő parton fekszik a modern city, a pénzügyi-kereskedelmi központ, 20–30 emeletes toronyházak tömege. Ezekben székel a világ harmadik legnagyobb gazdasági centruma. Multimilliomosok cégeit jelentik be ide, hogy élvezzék az adóparadicsom nyújtotta előnyöket. Mintegy hétezer itt székelő multinacionális nagyvállalatot tartanak számon. A világon itt a legmagasabb az egy főre eső GDP. Az állampolgár lakosokból minden hatodik dollármilliomos. A lakosok 90%-a saját tulajdonú ingatlanban él. S ilyen körülmények között is világviszonylatban a legkisebb a korrupció. A pénznem a szingapúri dollár (S$), a világ hatodik legerősebb vásárlóeszköze – az amerikai dollár háromnegyedét éri.

Mikor gyengül az eső, átsétálunk a folyó hídján, s megközelítjük az ország szimbólumának számító Merliont (borítóképünk). Több méter magas halfarkon álló tengeri oroszlán, szájából nagy ívben köpi a vizet. Külön vízbenyúló erkélyt építettek melléje, hogy jó szögből lehessen lefényképezni. Az eső ellenére is itt tolonganak a turisták. Innen látszik a tengertől elhódított tavon túli földnyelvre emelt legbámulatosabb épületek sora. Közülük kiemelkedik a három megcsavart toronyházon nyugvó hajó alakú tetőteraszos tömb. A teraszon fürdő is található, de csak a szállodai torony vendégei használhatják. Ugyancsak az új területre épült fel a tudományos múzeum kehelyalakú építménye valamint a nemzeti színház.

A Merliontól induló parti sétány mentén teraszos éttermek és kávéházak sora működik. Ezekbe csak akkor engednek be, ha van ülőhely, kilépéskor pedig ellenőrzik a számládat. Ételt nem szabad kivinni. Egy ilyen kávézóba húzódunk a következő zápor elől. Látjuk, hogy az eső ellenére is közlekednek a Szingapúr folyó kis hajói. Az egyik parti állomáson, a legluxusosabb, az 1900-as évek hangulatát idéző Fullerton szálló tövében várjuk be a következő hajót, mely aztán 40 percig visz felfele a folyón. Díszes régi, s modern vonalú újabb hidak alatt haladunk át. A folyó nem szélesebb, mint a mi Szamosunk, de most a sok esőtől igen bővizű és sárgás árnyalatú. A city oldalán meghagytak egy part menti sávot kis egyemeletes házakkal, a 20. század közepének emlékeivel. A földszintjükön mindenféle vendéglő található, a legkülönbözőbb tájak étkeit kínálják.

A toronyházak fölötti hajó és strand

Szállodánk felé visszatérőben még útba ejtjük a mostani parlament fél-modern épületét. A törvényhozás 89 tagjának egy részét választják, más részét kinevezik. Gyakorlatilag a függetlenné válás óta ugyanaz a párt uralkodik, többnyire abszolút többséggel; ezt nemzetközi szinten a demokrácia hiányának könyvelik el. Tény azonban, hogy jó a politikájuk. Míg más felszabadult országok, nemzetek a gyarmati élet minden emlékét igyekeztek megsemmisíteni, lerombolni, itt az örökséget nemcsak megőrizték, hanem jó irányban tovább építették, s így sikerült a világ élvonalába kerülni. Az igazságszolgáltatás napjainkig az angol törvénykezésen alapul.

Miközben a szálloda felé tartottunk, már láttuk, hogy a part menti utcákat rendre lezárják a forgalom elől, felvonulnak az egyenruhás csendőrök. Estétől kezdődően itt lesz a rakétázás, szilveszteri ünneplés. Mi már csak a szálloda ablakából látjuk a messze szétpukkanó rakétákat, melyek óráról órára hajnalig felrepülnek, mert mindig valamelyik ország éjfélét ünneplik. A mi otthoni tájainkon hét órával később köszönt be az újév. Már tudjuk, nem érdemes a telefonálással kísérletezni, mert a romániai mobilhálózatoknak erre nincs partnerük. Különben sem lenne olcsó mulatság: Szingapúr a világ egyik legdrágább városa – talán ezért sem szerveztek csoportunknak szilveszteri vacsorát. 

Prémium tartalom

Ha érdekli a teljes történet, legyen prémium tag vagy ha már az, jelentkezzen be!