Ha a kifejezés eddig nem is volt ismert a kolozsváriak számára – nem is lehetett, hisz néhány perce találtam ki, mint valami újkori nyelvújító –, a jelenség annál inkább. Legalábbis amióta megjelentek a város utcáin a kölcsönözhető elektromos rollerek, a továbbiakban trollerek, amelyek, annak rendje s módja szerint felbosszantották Emil Boc polgármestert is. Aki különben már néhány éve trollkodik a témában: miközben ugyanis mindenkit arra bátorít, hogy amilyen gyakran csak lehetősége van, használja az alternatív mobilitási eszközöket (ezt szó szerint nyilatkozta legutóbb múlt vasárnap, a Smart Mobilty nevű, környezetkímélő mobilitási megoldásokat bemutató rendezvényen), teszi magát, hogy elfelejtette: az általa az országban premierszámba-menően nyélbe ütött részvételi költségvetés egy korábbi nyertes projektje éppen egy ingyenesen kölcsönözhető troller-hálózat létrehozása volt, a már beüzemelt biciklikölcsönző-rendszer mintájára. Ha ezt a projektet megvalósította volna, a most „közfelháborodást” kiváltó trollerek itt sem lennének: ki használna ilyet pénzért, amikor van ilyen ingyen is…
Persze, nemrég még lehetett azzal érvelni, hogy a rollerek használata nincs kellőképpen szabályozva Romániában, ezért egy ilyen rendszer beüzemelése akár veszélyforrást jelenthet a használóra nézve, aki aztán, ha felborul vagy nekimegy a jövő hétnek, esetleg bepereli az önkormányzatot. Elég suta érv, de kénytelenek voltunk elfogadni. Csak hát az idei év elején megszületett a „rollertörvény”…
Miután azonban továbbra sem lépett az önkormányzat, hirtelenjében több cég is kihelyezte Kolozsvár utcáira a némi használati díj ellenében kölcsönözhető trollereit. Ami ezután következett, azt már tudjuk: járdán keresztbe parkolt, Szamosba dobott, kapuknak támasztott stb. trollerekkel találkozunk nap mint nap, és nem vagyok biztos abban, hogy ez változni fog akkor sem, amikor megszületik a helyi trollerhasználati szabályozás, amelynek közvitája már több mint két hete lezárult. Mert bármennyire is fejlett a mai technológia, kíváncsi vagyok arra, hogyan fogják kideríteni, hogy kit kell megbüntetni a rossz helyen hagyott rollerek esetében – hiszen hiába parkoljuk le jól, azokat bárki keresztbe teheti a járdán, csupa trollkodásból.
Még inkább furdalja kíváncsiságomat azonban egy másik kérdés. A közvitára bocsátott tervezet egyik bekezdése kimondja, hogy rollereket tilos parkolni a két méternél keskenyebb járdákon. Vajon ehhez fog kelleni majd mérőlécet vagy szabócentist is vinni? Mi van, ha a járda csak 1,95 méter széles, de „szemre” a felhasználó úgy véli, hogy megvan a két méter? És mi van, ha a járda két méteres ugyan, de abból egy métert lefoglalnak a járdára felhúzott autók? És mi van azokkal a negyedekkel, ahol egyszerűen több négyzetkilométernyi területet bejárva sem találni két méter széles járdát? Ez esetben utcák tucatjainak, akár százainak a lakói esnek el attól a lehetőségtől, hogy a városközpontból hazáig trollerezzenek. Ez pedig meglehetősen bosszantó, sőt, éppen azt lehetetleníti el, amit maga a polgármester szorgalmaz: az alternatív mobilitási eszközök használatát.
A skandináv mitológia szerint a troll különleges képességekkel rendelkező mágikus lény. Azt hiszem, Emil Boc helyett valamiféle ilyen mágus lény kellene – és nem a gonoszabbik fajtából – hozzánk is, hogy ezt a trollerkérdést úgy megoldja, hogy az mindenkinek jó legyen. Mert alapjában egy „apróságon” csúszott el a dolog, amit úgy hívnak: jóérzés – és amit nem lehet csak úgy megvásárolni a sarki boltban, ezért is kellene a mágia. A trollert használók jóérzése, hogy járdán ne 30 km/órával repesszenek a gyalogosok között, hanem mondjuk csak tízzel. Vagy, hogy 90 fokkal többet fordítsanak a rolleren akkor, amikor a járdán keresztbe téve hagynák – láttam ugyanis olyan rollert is, amelyik alig méteres járdán volt úgy leparkolva, hogy nem volt zavaró. Csakhát a ma embere általában nem az effajta jóérzésről híres. Trollkodni viszont, azt tud. Meg trollerezni…
