Már a cím is utal arra, hogy a mű nem a liturgikus gyászmise rendjét követi. Brahms hétrészes vokál-szimfonikus alkotása külön színfoltot képez a zenetörténetben, lévén hogy eltér a szokásos latin nyelvű halotti mise részeitől. Német nyelvű textusát Brahms maga állította össze a Szentírás különböző könyveiből, zenei megoldásait hozzárendelve az általa értelmezett bibliai mondanivalóhoz. A zenei megoldások terén a halál felett aratott győzelmet, a feltámadást dicsőítő, közel hetven perces mű „kórus-misének” tekinthető, mivel énekes szólóra csupán három alkalommal kerül sor. Brahms Ein deutsches Requiem – Német Requiem című nagyméretű alkotásának főszereplője a Cornel Groza által vezetett énekkar volt. Művészi előadásuk páratlan csúcsteljesítmény volt. A szólókat Balázs Borbála (szoprán) és Adrian Mărcan (bariton) énekelték, a műhöz illő érettséggel és drámaisággal. A zene- és énekkar, valamint a szólisták együttesét Horváth József karmester foglalta egységbe hatalmas drámai erővel, precizen, jó tempókat diktálva. Minden a helyén volt, csak az áhítatos jelleget hiányoltam.
Johannes Brahms (1833–1897) életművében fontos helyet foglaltak el az a cappella művek, a bensőséges daloktól kezdve az ének- és zenekarra komponált oratorikus művekig. A Német Requiem a hagyományőrzés egyik legszebb példája, adózás a német barokk első és utolsó nagymesterének, Schütz és Bach emlékének, valamint a német protestáns egyházi zenének.
Már a mű nyitótételétől Boldogok, akik sírnak (Máté evangéliuma) bámulatos szépséggel tündököl Brahms technikai tudása, művészi érzékenysége. Változatos, tömör harmóniákat, árnyalt színek kombinációját varázsolja mind az énekkari letétekbe, mind a zenekari kíséretbe. A kezdő tételben, mellőzve a fényes színű hegedűt, a súlyos drámaiságot a mélyvonósok közvetítik. A tétel egyidőben sír/sirat és vigasztal. A széles melódiák egy-egy pillanatra ellensúlyozni tudják a tömör, széles színskálát bejáró kórusszólamok által fokozott gyászos, komor hangulatot. A második tétel Mert minden test olyan, mint a fű (Péter I. levele) az emberi sors hiábavalóságának szomorúságát, a kérlelhetetlen végzet gondolatát hordozza. Érdekességként említendő, hogy a tétel első részében az induló jelleg hármas lüktetésű. A tétel középső részében a vonós dallam ringató jellege türelemre int, majd a tétel végére „eltűnik fájdalom és sóhaj”, a szólófuvola pedig dicsfénnyel övezi a kórus énekét. A harmadik tételben Jelentsd meg Uram az én végemet (39. zsoltár) csendül fel először a baritonszóló. Adrian Mărcan kellemes tónusú énekhangjával, színekben gazdagon, a hangulati váltásoknak megfelelően építette fel kérdésekben egyre sokasodó, kétségektől egyre szenvedélyesebbé váló szólamát. A kérdésekre Az igaz lelkek az Úr kezében vannak és semmi kín nem gyötri őket apokrif szövegre komponált monumentális karfúga adja meg a választ. A bölcsődalhoz hasonló negyedik tétel lírai kartétel, amely dicséretté magasztosul. Az ötödik tételt, Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok (János evangéliuma), a szopránszóló indítja, párbeszédben a kórussal. Habár dialógusukban hol az énekkar, hol a szopránszóló jutott kiemelt szerephez, végig megőrizték a köztük levő harmóniát. Balázs Borbála dalszerű, poézissel telt előadásában, az érzelmek hullámzása finoman árnyalt színekkel párosult. Énekének érzékeny lírai csillogása a szomorúságot vigasszal enyhítette. A hatodik Mert nincsen itt maradandó városunk (Pál apostol levele a zsidókhoz) tételben a melodikus baritonszóló a feltámadás misztériumát tárja elénk. Az utolsó ítélet érzelmi viharát az énekkarral karöltve énekli, de közös éneklésük nem a Dies Irae szívettépő félelmét idézi, hanem a halál fölötti diadalt magasztalja. Az utolsó tétel Boldogok a halottak (János jelenései) Brahms remekművének lírai, emelkedett hangulatú csúcspontja, amely az örök élet vigaszát nyújtva, a halál fájdalmára lelki megnyugvást kínál.
(Fotó: Bogdan Meseşan)
