Az ünnepségen idén a természettudomány, intenzív angol osztály (osztályfőnök Szőcs Magdolna) tizennyolc, valamint a turizmus szaklíceumi osztály (osztályfőnök Schwartzkopf Tímea Dalma) tizenhét diákja ballagott el. Az iskola kulcsát Csete-Remete Evelyn (XII. A), az intézmény zászlaját Bereczky Gergely (XII. A), Pál-Lukács Ivett (XII. A) és Suciachi Krisztina (XII. B) őrizte az ünnepélyes továbbadásig. Az esemény Vajnár János Zsolt történelem szakos tanár vezetésével zajlott.
A köszöntők sorát Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház lelkész-főtanácsosa, a kolozsvári egyházközség esperese nyitotta, aki kiemelte: igen nehéz és igen érdekes középiskolás időszakot tudhatnak maguk mögött a brassais ballagók, hiszen ők képviselik azt a generációt, amely iskolapadban kezdte, majd online folytatta és végül – a normalitáshoz visszatérve – iskolapadban zárhatta azt a bizonyos négy évet. „Élni, hiszem, hogy a földi út végigjárását jelenti. Hol könnyebben, hol nehezebben, hol boldogan, hol fájdalmasan. (…) Végigjárni a saját utat, s ha lehet, nem magányosan, mert az élet kapcsolódást is jelent: családba születni, lassan kinőni belőle, barátságokat kötni, párt keresni és saját családot alapítani” – ezekkel a gondolatokkal indította útjukra a végzősöket az esperes, kiemelve, hogy ne feledjék: ha Isten része az életünknek, akkor kicsit minden könnyebb.
„Állandó úton levés és otthonkeresés között telnek éveink – állandó otthonülés és útra vágyás között telnek napjaink” – kezdte beszédét Kósa Mária iskolaigazgató, majd hozzátette: míg az előző két tanév az otthonmaradás kényszeréről szólt, addig az azóta eltelt idő már ismét inkább az úton levésről, az utazásról. Kiemelte: a mostani ballagáson arra érdemes választ keresni, mi az otthon és mi az úton levés – ellentétek-e vagy inkább kiegészítik egymást. A válasz megfogalmazásában Tompa Andrea Haza című regényét hívta segítségül, amely az otthonkeresés témájában belső utazásra, számadásra és előretekintésre hívja olvasóját. „Olyan jó lenne, ha a te történetedben az szerepelne, hogy otthon volt számodra a család és otthon volt számodra az iskola” – szólt a diákokhoz az igazgató, hangsúlyozva, hogy az otthon nem minden esetben köthető helyszínhez, gyakran emlékek, érzelmek, személyek hordozzák magukban ezt az érzést és ezeket fontos magunkkal vinni saját, eltérő, néha botorkálós útjainkon.
A következőkben Suciachi Krisztina tizenkettedikes diák búcsúzott társai nevében, beszédében kiemelve, hogy a jelképesen vállukra vett pirospöttyös batyu mellett most másfajta batyut is magukkal visznek: utóbbi pillanatokkal, emlékekkel, élményekkel, tapasztalatokkal, jótanácsokkal van tele. Az iskola tizenegyedikeseit képviselve Barabás László Barbara (XI. A) szólt a ballagókhoz: „Mindig csak az előttetek lévő lépcsőfokra koncentráljatok, ne az egész lépcsőházra. Kövessétek saját sorsotok lépcsőfokait” - fogalmazott.
Az iskola legfiatalabb tanulói nevében Gyurka Ferkó előkészítős diák szavalt a végzősöknek – K. László Szilvia Tarisznyába való vers című költeményét –, továbbá Ady Endre Üzenet egykori iskolámba című versét Bereczky Gergely, Egyed Emese Jelentés helyett című versét pedig Haba Edina (XI. B) mondta el az ünnepségen.
A folytatásban átvette a végzősöktől az iskola zászlaját Korpos Szabolcs (XI. A), Sütő Edina (XI. A) és Haba Edina (XI. B), az iskola kulcsát pedig a tizenkettedikesek Gyurka Ferkónak adták át. Következő mozzanatként sor került a nagybetűs Életbe való jelképes kilépésre: „Tizenkettedik osztályos diákok, figyelem: három lépést előre lépj! Tizenegyedik osztályos diákok, figyelem: a ballagó diákok helyébe három lépést előre lépj!” – hangzott az utasítás.
„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó. (…) Keress barátot, akinek szokása és érzülete a tiedhez hasonló, s akinek emberi értékére büszke lehetsz” – ezekkel a gondolatokkal, az ókori görög filozófus, Philón szavaival engedte útjukra a diákokat Vajnár János Zsolt és nem maradt el a hagyományossá vált jelmondat sem: Örökké Brassai!
***
Az ünnepségen a különféle elismeréseket is kiosztották.
A Juhász Máté István-emlékdíjat – amelyet az érettségi vizsga előtt rákban elhunyt egykori kiváló tanuló emlékére alapított családja és osztályfőnöke, Gáll Dénes – kiváló tanulmányi eredményeiért Suciachi Krisztina kapta.
A Tar Koppány Zsolt-díjat – amelyet az iskola volt kiváló diákja és sportolója emlékére alapítottak osztálytársai – Hatházi Noémi érdemelte ki.
A Brassais Véndiák Alapítvány a természettudomány és a humán tárgyak tanulásában elért kiváló eredményeket, valamint a közösségszervező tevékenységet jutalmazza. Díjazottak: Hatházi Noémi, Bodor Loránd és László Brigitta. Dicséret: Csete-Remete Evelyn és Incze Szilárd.
Az iskola volt tanára, Vekov Károly által felajánlott Országépítő-díjat a közösségépítő tevékenysége, valamint a történelem elsajátítása terén elért eredményeiért Hatházi Noémi kapta.
További elismerések: RMDSZ-díj – Bereczky Gergely, Szabadság-díj – Bereczky Gergely, Jancsó Noémi-díj – Bereczky Gergely, School Nyuzzzz-díj – Bodor Loránd, Derzsi Tamás és Bálint Árpád, a Kolozs Megyei Magyar Pedagógusok Szövetségének díja – Balázs Krisztián, Ajtai-díj – Suciachi Krisztina, EKE-díj – Bodor Loránd, KMDT-díj – Derzsi Tamás.
Tanulmányi díjak:
XII. A osztály
II. díj – Bereczky Gergely
III. díj – Csete-Remete Evelyn és Hatházi Noémi
Dicséret – László Brigitta Anita és Balázs Tímea Krisztina
XII. B osztály
II. díj - Suciachi Krisztina
III. díj – Incze Szilárd
Dicséret – Incze Henrietta, Bokor Nándor és Fodor Róbert
(A ballagásról készült fotóriport ide kattintva tekinthető meg.)
