Világtalálkozóval ünnepli megújulását a Király utcai mesepalota

Kívülről, az utca felől még állvány és védőháló takarja az új iskolaszárnyat, az udvarról nézve azonban már látszódnak a körvonalai. Az udvar persze még korántsem emlékeztet iskolaudvarra: jókora építőtelep munkásokkal, gépekkel, törmelékkel és természetesen munkazajjal.
– Az elkerített részre egy fát ültetünk, hogy legyen valami zöld is – magyarázza Vörös Alpár iskolaigazgató, hogyan is fog majd kinézni az épületszárnyak által körülzárt kisebb udvarrész. – Ezt a belső udvart úgy képzeltük el, mint egy csendes-lazulós helyet, ahol leülhetnek, beszélgethetnek egymással a gyerekek, hátul van a „dühudvar”, ahol kirohanhatják magukat. A kerítés mellett kihasználjuk a padkát, padokat szerelünk rá, a fa körül is lesz ülőke, és én abban is gondolkodom, hogy szabadtéri babzsákokat vegyünk és tegyünk ki. Oda a sarokba (a régi fiúvéce elé – szerk megj.) sajnos jön egy elektromos generátor, ami azért szükséges, hogy a vízpumpákat működtesse tűz esetén. Visszakerül az udvarra az ivókút is. A hátsó udvaron a pléhgarázst lebontották, annyival nő az udvar, ami azért számít, miután az új szárny elvett az első udvar területéből – teszi hozzá.
Aztán benézünk az új díszterembe az új szárny földszintjén, ahol egyből magára vonja a figyelmet a hatalmas színpad. Később az igazgató mutatja a tervrajzokat: úgy találták ki, hogy a színpad előtt, annak teljes szélességében végigfutó lépcsők betolhatóak, csak kétoldalt marad három-három lépcsőfok a feljáráshoz. A tavaly nyáron osztálytermekké átalakított régi díszteremből az Apáczai-szobor az új díszterembe kerül: a jobb oldalon, egy nagyobb falrészen lesz a helye. S aztán egyszer majd a régi tablók is visszakerülnek a folyosók falaira – egyelőre a kerek évfordulós és történelmi tablókat hozták be a Kolozsvár-közeli raktárból, hogy avatáskor a falakat díszítsék, de a többire egyelőre nincs se hely, se kapacitás – az majd nyáron, ősszel következik... Egyébként nyáron a városháza újraaszfaltozza az utcát is (a Gaál Gábor kisutcát – szerk. megj.) – akarták volna már most, de az állványok miatt nem lehetett.

Azonos szögekből. Ilyen most...

Világ apáczaisai, egyesüljetek!

– Honnan jött a június 2-i világtalálkozó ötlete? – faggatom tovább Vörös Alpárt immár az igazgatói szobában.
– Kató Béla püspök úrnak is évfordulós találkozója van, épp 45 évet fognak ünnepelni, részéről jött a javalsat, hogy próbáljuk az épületavatást egy apáczais világtalálkozóhoz kötni. Megkerestük azokat az évfolyamokat, amelyek kerek évfodulót ünnepelnek – sajnos az iskola történetéből adódóan nagyon kevesen vannak ilyenek. Ráadásul ilyen szempontból ez pont egy „rossz” év. 50 évvel ezelőtt volt az átmenet a 11 éves líceum oktatásról a 12 évesre, tehát abban az évben az egész országban nem érettségizett senki... 60 éves szintén nincs, mert ’58-ban volt az áttérés a 10 osztályról a 11 osztályra... Startból kiesik tehát két ilyen nagyon komoly évfordulós évfolyam... 40 éves érettségi találkozó sincs, mert 1977-ben megszűnt a líceumi tagozat, és utána nem is volt 1998-ig, a most 20 éves érettségi találkozósokig. Illetve van ’93-ból egy tanítóképző posztliceális osztály, de nekik kicsivel lazább a kötődésük az iskolához, mert ténylegesen csak két évet jártak itt. A legidősebb tehát a 65 éves érettségi találkozóra készülő generáció, az ’53-ban végzettek, velük sikerült felvennem a kapcsolatot, megpróbálnak részt venni. Vannak aztán az 55 évesek, nekik az időpont nem felelt meg, de azt ígérték, képviseltetik magukat a rendezvényen. A 45 évesek egyértelműen erre szervezték a találkozójukat, és aztán még vannak a fiatalabbak, a 10, 15, 20 évesek – mondja az igazgató, de hosszáteszi: nem csak a kerek évfordulós találkozósoknak szól a rendezvény: várnak bárkit, aki itt végzett. Ilyenformán pedig van olyan generáció is, aki jelezte: ugyan nem kerek évfordulós, ez alkalomból mégis szeretnének találkozót szervezni. Ráadásul miután a rendezvényt a Facebookon már az év elején meghirdették, elég sokan jelezték, hogy azt a hosszú hétvégéjüket (mert június 1., gyermeknap, immár hivatalos ünnepnek számít, így szabadnap lesz – szerk. megj.) úgy tervezték, hogy itt legyenek Kolozsváron, s részt vehessenek a találkozón.
– Szerintem a templom egyértelműen tele lesz, és utána a rendezvények lesznek annyira izgalmasak, hogy 1500 látogató biztosan megfordul majd az iskolában – véli Vörös Alpár.           – Egynapos a rendezvény, reggeltől estig tart majd. Meghívtuk a magyarországi testvériskoláinkat is. Lesz egy csereprogram is, ami egybeesik a rendezvénnyel, a budapesti Apáczai Gimnáziumból fognak érkezni diákok azon a héten. Magyarországi cserekapcsolataink közül ez a leghosszabb múltú, mert ez még 93-ban indult, épp 25 éve... A szombati áhítaton fellépnek majd a diákok is, itt fontos szerep jutna a legkisebbeknek, hiszen az épület bővítését elsősorban a számukra képzeltük el – ezzel megoldjuk a teremhiányt, s átjöhetnek a Ferences-kolostortól. Részükről lesz egy zenés összeállítás, illetve egy kis mese is – folytatja a programok ismertetését az igazgató –, amit az egyik harmadikos gyermek írt az új iskoláról, és ezt a mesét fogja előadni az osztálytársakkal. Még tavaly nyáron, amikor a tanító nénije átküldte ezt a mesét, nagyon megérintett, hogy a gyerekek mennyire nagy vágyakozással tekintenek arra, hogy legyen egy új épületünk, hogy nekik is meglegyen a saját helyük, „itthon”... Már akkor tudtuk, hogy ennek a mesének itt a helye az avatón...