Jókora hírverés előzte meg Varnus Xavér hangversenyét. Habár aznap ugyanabban az időpontban két érdekes operaprodukció is volt – a magyar operában Verdi: A lombardok című alkotását tekinthették meg azok, akik lemaradtak a csütörtöki bemutatóról, míg a Román Operában szintén Verdi-mű, a Macbeth premierje zajlott – a Farkas utcai református templom zsúfolásig megtelt, sőt: a szervezőknek számtalan pótszéket kellett elhelyezniük a népes közönség számára.
Varnus Xavér világhírű orgonaművész, aki több ezer fellépést tudhat maga mögött, tudását, tehetségét a legavatottabb zenei szakírók is felső fokon méltatták. Most főleg barokk művek, illetve azok átdolgozásai szerepeltek repertoárján.
A 25. zsoltár dallamára írt rögtönzését a Farkas utcai templom orgonáján adta elő, a többi művet pedig a szószék melletti orgonán. A zsoltárfeldolgozásban az Istenhez való fohászkodás őszinte erejét és az Istenbe vetett bizalmat tolmácsolta.
– Véleményem szerint Isten három ember által szólalt meg: Jézus Krisztus, William Shakespeare és Johann Sebastian Bach – mondta az előadó, miután J. S. Bach c-moll Passacagliáját és Fúgáját adta elő.
Ezt követően egy-egy tételt hallgathattunk meg A. Vivaldi A négy évszak című versenyműsorozatából, pontosabban a Tavasz első, a Tél második és a Nyár harmadik tételét, Varnus Xavér átiratában. Ezáltal a szóló hegedűre és kamarazenekarra írott mű kompaktabbá vált.
Nem volt zavaró, amikor Freddie Mercury (1946–1991) brit énekes egyik ismert száma következett, The Show Must Go On, amely nagy tetszést aratott a közönség körében. J. S. Bach Air-je és a d-moll Toccata és fúga a barokk zeneszerző legismertebb alkotásai közé tartoznak, amelyeket Varnus Xavér ámulatba ejtő muzikalitással tolmácsolt.
Néhány zenetörténeti eszmefuttatás után az előadóművész visszaemlékezett arra, amikor két évvel ezelőtt a Református Kollégium nagykórusát hallgatta. Annyira megtetszett neki a fiatalok teljesítménye, hogy közös koncertre is meghívta őket, most pedig kifejezte a jövőbeli együttmuzsikálásra vonatkozó reményét. A koncert közös zsoltárénekléssel zárult.
Biztos vagyok abban, hogy a megjelentek között kevés volt a zeneértő, ám aki ott volt, ráhangolódhatott a művész interpretációjára, művészi habitusára. Sajnálatos, hogy a közelben zajló városnapi rendezvény zaja mindvégig behallatszott, ezért az előadó úgy döntött, hogy a koncert műsorán szereplő és különleges elmélyülést igénylő Antalffy-Zsiross Dezső-művet nem is adja elő. Persze voltak más, sajnálatos elemek is, amelyek a közönség kulturálatlan magatartásáról tettek tanúbizonyságot. Mindezek ellenére csak reménykedni tudok abban, hogy a következő Varnus-koncert kedvezőbb „csillagállás” alatt fog lezajlani.
