A visszatérés soha nem könnyű. Járhat szorongással, izgalommal, várakozással. Rossz, de jó élmények is kapcsolódhatnak hozzá. Milyen visszatérni a rég nem látott városba? Milyen a visszatérés, ha például nem az alkotó, hanem életművének egy válogatása kerül vissza oda, ahol egykor a művész maga is jól érezte magát? A visszatérés a hozzátartozóknak sem könnyű, főleg, ha komoly örökséget ápolnak, hiszen felelősséggel tartoznak a rájuk maradt művészi hagyaték népszerűsítéséért. Ezek a gondolatok jutottak eszembe Soó Zöld Margit kolozsvári grafikus, festőművész és illusztrátor bukaresti kiállításán, amelynek a Liszt Intézet ad otthont. A tárlatot Kósa András László, a Liszt Intézet igazgatója, Călin Stegerean, a Román Nemzeti Művészeti Múzeum igazgatója és Soó Zöld Balázs, a kiállítás kurátora, a több mint két évvel ezelőtt elhunyt művész fia nyitotta meg szeptember 25-én.
Kósa András László emlékeztetett, hogy a Liszt Intézetnek van egy sorozata, amelyben erdélyi magyar képzőművészek munkásságát mutatják be a fővárosi közönségnek, olyan művészekét, akiket lazább vagy szorosabb kötődés fűz Bukaresthez. A 2013-ban elkezdett sorozat keretében eddig 20-25 képzőművész munkáit állították ki, olyanokét, akik vagy Bukarestben éltek és alkottak egy ideig, vagy ott végezték egyetemi tanulmányaikat. Már a tárlatmegnyitó elején kiderült, hogy Soó Zöld Margit azért is számít visszatérőnek Bukarestben, mert 1972-ben volt egyéni tárlata a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság székhelyén, a Petőfi Házban. A művész fia azt is elárulta, hogy édesanyjának mindig tetszett Bukarest, elég sokszor járt ott a Napsugár miatt, amelynek 1957-től nyugdíjazásáig a grafikai szerkesztője volt. Szerette a város hangulatát, és ezért is örvend annak, hogy több mint fél évszázad után újfent egyéni tárlata lehet.
A munkák természetesen csak egy szűk válogatást képviselnek a sokak által Itiként ismert művész életművéből. Úgy választották ki a 33 alkotást, hogy keresztmetszetet nyújtson az életművéről. Megtekinthetők reprezentatív munkái az 1960-as és 1970-es évekből, de újabbak is, amelyeket a bukaresti közönség még nem láthatott.
Călin Stegerean, a Román Nemzeti Művészeti Múzeum igazgatója elsősorban kolozsvári személyes élményeit osztotta meg a művésszel kapcsolatban. Elmondta, hogy Iti néni szelíd, nyugodt és derűs természetével mindig képes volt elsimítani bármilyen feszültséget. Felidézte, hogy Miklóssy Gábor és Abodi Nagy Béla tanítványa volt a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, amelynek elvégzése után sikerült elszakadnia mesterei művészi stílusától, és önálló, kiforrott egyéniséggé nőtte ki magát, amit jól tükröz a fővárosi válogatás is. Az igazgató kiemelte, hogy Soó Zöld Margit ízig-vérig kolozsvári, hiszen elég csak rápillantania munkáira, és közülük számos a kincses város utcáinak részleteit, alakjait idézi fel. Fontosnak nevezte, hogy a tárlat révén Bukarestbe is eljutott Kolozsvár szellemisége, amit a művek által tükrözött megfontoltság, kimértség és fegyelmezettség révén autentikusan képvisel a művész.
Soó Zöld Margit 2022. március 8-án hunyt el, hosszú, aktív és termékeny élet után. Azóta ez volt az első kiállítása, így ebből a szempontból is egyfajta visszatérésnek lehet tekinteni a bukaresti tárlatot, amely október 18-áig tekinthető meg a Liszt Intézet Gina Patrichi utca 8. szám alatti székhelyén. A művész fiának szavai szerint remélhetőleg Kolozsváron is lesz még alkalom bemutatni akár ezt a válogatást, akár másikat, hiszen amint a bukaresti megnyitón elhangzott: a művész ugyan halandó, de életműve, szerencsére, velünk marad.
B. T.
