Amerika – fényben és árnyban (3.)

Los Angelesben, a második legnagyobb amerikai városban

Január 2-a már megint túlzsúfolt napnak ígérkezik. Kora reggel buszra szállunk, hogy megtegyük a Los Angelesig vivő 450 km-es utat. Eleinte hó borította tájon haladunk. A hatsávos pályán az ember nézegetheti az elhajtó kocsikat. Legalább felük a Toyota márkajelzést viseli, s szinte mind kis és nagy terepjárók. Aztán jönnek a koreai kocsik, s csak azután következik a két nagy amerikai cég, a Chevrolet és a Ford néhány típusa. Mutatóban akad egy-egy Volvo, BMW, régi Mercedes. Bár nyílegyenes és nem is túlzsúfolt a pálya, csak mérsékelten vágtatnak. Érdekes módon nemcsak a külső, de a belső szélen is van leállópálya, s ezeken lépten-nyomon rendőrkocsik állnak lesben, s szinte mindegyikük éppen valamely járművel foglalkozik. A sofőrt rendszerint az autó felé fordítják, s két karja a kocsitetőn nyugszik, amíg átvizsgálják iratait, rakományát. Már elmúlt dél, mire Los Angelesbe érkezünk, s felvesszük jövendő szállodánk előtt a helyi idegenvezetőt. Az rögtön rámutat az átellenben lévő templomtoronyra: annak a temploma volt a közelmúltig a város székesegyháza. A következő napokban a tizedik emeleti ablakunkból is ezt a neobarokk tornyot láthatjuk – mint az európai stílus egyetlen képviselőjét.

Egymillió hajléktalan – a város legnagyobb problémája

A rövid bevezetőből megtudhatjuk, hogy Los Angeles az USA második legnagyobb városa, lakosainak száma 4 millió körüli, de az agglomerációban 17 milliónál is többen élnek. A hajléktalanokat legalább egymillióra becsülik – ez okozza a városnak a legnagyobb problémát. Nevét az 1770 körül létesített spanyol ferences missziós telepről kapta, annak a neve valahogy így hangzott: El Pueblo de la Nostra Senora Reina de los Angeles. Vagyis a Mi Asszonyunknak, az angyalok királynőjének falva, nyilván Szűz Máriára utalva. Ebből lett aztán az „Angyalok városa”. 1847-ben csatolták az USA-hoz, akkoriban 1600 lakosa volt. Gyors fejlődése az aranyláz idején kezdődött, majd 1876-tól fokozódott, ugyanis akkor ért ide a vasút. Itt a városfejlődés nem egy központból indult ki, hanem sok apró település létesült, s ezek olvadtak össze a múlt század elején világvárossá. Területe ma szinte országnyi: észak–déli irányban 71, kelet–nyugati irányban pedig 47 km a távolság. Keresztül-kasul behálózzák a többnyire magasban futó autópályák, így is több mint egy órába kerülhet egyik ponttól a másikig eljutni. Itt mindenki autóval közlekedik, a városnézés is csak járművel oldható meg.

Szállodánk tulajdonképpen a városközpontban van, ha a tornyos városháza környékét annak tekinthetjük. Buszunk is pár perc után megáll egy olyan ponton, ahonnan megnézhetjük a városházát, amelynek régebbi, európaias főépületét még vagy négy óriástömb veszi körül, amelyek mind a városvezetés irodáit foglalják magukba. Közöttük elég tágas parkot alakítottak ki. A tér egyik oldalán vagy három koncertterem és színházépület látható, közülük csak egy feltűnően modern, a hatalmas virágkelyheket kombináló Walt Disney-épület, amelynek 2200 fős termében a helyi filharmonikusok játszanak. Tervezője, Frank Gehry-Goldberg ma, 90 évesen is alkot. A térről az egyik utca belevezet a banknegyed toronyházrengetegébe. A nyolc-tíz emeletes átlagszintből itt vagy harminc felhőkarcoló tör az ég felé.

Hírességek sétánya: eltűnnek a csillagok a forgalmas járdán

Buszunk következő állomása a Griffith Obszervatórium. Ez a város fölé emelkedő 350 m magas dombon található háromkupolás épület, körülötte park számos szoborral. Mellvédjéről nyílik a legjobb kilátás a városra. Éppen a naplemente pillanatait fogjuk ki: a tenger felől vakítóan sütő napba nézve alig látszik a város. Az egész domb és a kilátóhely is olyan tömött, hogy csak furakodva lehet haladni. Úgy tűnik, a hivatalos szabadnap csalta ide a népet. Ahogy a nap lehanyatlik, hirtelen nagyon hideg lesz. Alig várjuk, hogy buszra ülhessünk. E dombról jól látszik a nem is távoli Hollywood felirat a hegyoldalon. Itt szembesülünk azzal, hogy a filmiparáról híres „település” tulajdonképpen csak egy városnegyed. 1910-ben kezdődött itt a filmipar kiépítése, s a második világháború táján ez lett a filmgyártás fővárosa. Ekkoriban olyan világhírű írók éltek itt, mint Thomas Mann, Bertolt Brecht vagy Lion Feuchtwanger. A hollywoodi filmipar felvirágoztatásához számos magyar is hozzájárult: Adolph Zukor és George Zukor, Korda Sándor, Kertész Mihály, Gábor Zsazsa. Egyesek egyenesen Kolozsvárról indultak a Janovics Jenő stúdiójából. Buszunk következő állomása éppen Hollywood főutcája, a „Walk of Fame”, a hírességek sétánya. Ez az igen forgalmas utca nem is túl széles járdája, amely kockalapokkal van kirakva, s kilométereken át a kockákban ötágú csillagok (jelenleg 2500-nál több!), s bennük a filmipar és -művészet egy-egy kiválóságának a neve. Évente körülbelül 20 személyiség és egy elhunyt részesül abban a kitüntetésben, hogy nevét így megörökítsék, bizottság dönt a kiválasztásról. A csillag leleplezése a kitüntetett jelenlétében nagy ünnepélyességgel történik, az illető diplomát kap a csillaga képével. Mivel nagyon forgalmas ez a járda, a csillagokat nehéz karbantartani, az esti homályban a sok láb között alig néhány nevet tudtunk kibetűzni. A lefényképezés pedig szinte lehetetlen volt. Valahogy másnak képzelte az ember ezt a „sétányt”. A kínai mozi előtti kis tér kiemelt helynek számít, mert itt nagyobb lapokon a művészek kéz- és láblenyomatát és aláírását is megörökítették. Ebben a kitüntetésben csak néhány tucatnyian részesültek.

Beverly Hills, az előkelő negyed

A következő napunk valamivel nyugalmasabbnak ígérkezik. Busszal járjuk be a város külsőbb negyedeit, csatlakozó településeit. Először Beverly Hills központjában tesz le a kocsink. Ez a kis városka Hollywoodtól keletre fekszik, szintén a domboldalon. Az előkelőségek laknak itt. A főutcákat pálmasor szegélyezi. Minden kirakatból a karácsonyi csillogás sugárzik. A forgalom mérsékelt. Az emberek választékosan öltözöttek. A város parkjában éppen szedik le a karácsonyfa díszeit. Itt a hagyományos, tornyos városháza kiemelkedik a nem túl magas épületek közül. Kis csapatunk a park felirata előtt készíti a már hagyományosnak tekinthető csoportképeket. A szemben fekvő hitközségi épület faláról nagy felirat boldog hanukát kíván mindenkinek.